Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

68 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. adunk ki kevesebbet, mint 3 évvel ezelőtt, és ezen különbözet roppant nagyszámú részletes megtakarításokból áll elő, és pedig oly kiadásoknál történtek ezek, melyeknek megszorítása a legnehezebb, mert csak azon összegeknél történhetik megtakarítás, melyek az úgynevezett fix kiadások fedezése után belszükségleteinkre fenmaradtak. — Ezek a belkiadások, méltóságos főrendek — és ez nagyon érdekes momentum — melyek 1873-ban még 110 milliót tettek, ma csak 88 milliót tesznek, azaz 22 millióval kevesebbet igényelnek. A rendkívüliben akkor 43 milliót költöttünk, ma 23 milliót költünk, azaz 20 millióval kevesebbet. Mit mutat ez ? Azt, hogy az ország ma maisokkal kevesebbel beéri, felismerve a helyzetet, s azon igazságságból indulva ki, hogy első feltétel a kiadások restrictiója, tényleg eredményeket is mutat fel, mert 45 millióval kevesebbet ad ki. {Helyeslés.) Ha az egyes tárezák költségeit vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy a pénzügyi tárcza 1873-ban 53 milliót emésztett fel, 1876-ra beérem 46 millióval. A közlekedési tárcza 1873-ban került 13 millióba, 1876-ban kerül csak 9-be. A vallásügyi tárcza, mely csak oly érdekek szempontjából ad ki költségeket, melyeknek véleményem szerint jogosultságát e házban legkevésbbé fogja valaki vitatni, mig 1873-ban 7 milliót költött, 1876-ban csak 4 milliót fog költeni. Az igazságügyi tárcza, mely 1873-ban 11 millió 5 százezerrel szerepelt, 1876-ra csak 9.700,000-et fog igénybe venni. A honvédelmi tárcza 1873-ban rendes és rendkívüli kiadásaiban 9 milliót emésztett föl, 1876-ban beéri hattal. Ezen számok, melyeknek részletezésébe nem bocsátkozom, tanúságot tesznek arról, hogy a megtakarítások terén eredményeket, és a viszonyokhoz képest fényes eredményeket tudunk felmutatni. Nem tulajdonítom az eredményeket magamnak vagy e kabinetnek; köszönhetők ezek azon felébredt köztudatnak, hogy mi 1867-ben, midőn gazdálkodni kezdtünk, félreismertük az ország fejlődő képességét, rohamosan törtünk előre, és most a megtakarítások ösvényére léptünk; de hogy ráléptünk, és pedig határozottan sikerrel, azt úgyhiszem coustatáltam és bebizonyítottam. (Helyeslés.) T. barátom azt mondja, hogy nem 8 millió a megtakarítás, hanem sokkal kevesebb, mert ha annak alkatrészeit vizsgáljuk, úgy találjuk, hogy az államadósságok rovatán, a földtehermentesitési ügynek elszámolásánál e>gy 3 millió frtos tétel kihagyatott a kiadásból és a bevételből egyaránt, s ezért a megtakarítások, melyeket 87a millióval tüntet elő a kormány, nagyon szerény összegre apadnak le. Ha alapos eriticát akar mondani t. barátom, méltóztassék alaposabban tanulmányozni azon részét a költségvetésnek, melyet ez irányban ellenem fordít, mert a dolog egészen másként áll, mint ő mondja. A földtehermentesitési ügynél kihagytam 3 millió átfutó tételt, ez igaz; de ezzel együtt 11 millióval apasztottuk költségeinket. Ezen 3 millió már a 11 millióból van levonva, a mint ezt a költségvetési mérlegnek illető lapja (felmutatja a lapot) igen világosan kifejti. Hanem azt el is kellene ám olvasni, mielőtt ilyen állításokkal támadja meg ő méltósága budgetemet. Azt mondja továbbá t. barátom, hogy az üzemeknél, bányáknál, erdőknél, államjószágoknál, egy és más helyütt a kiadások megszorittattak, de azokat valóságos megtakarításoknak nem ner vezheti. En épen ő tőle, vagy talán egyik benső barátjától egyszer azt hallottam, hogy költségvetési hiányaink egyik főoka az, hogy a bányáknál, erdőknél, államjószágoknál deficittel gazdálkodunk. Én annak, a ki ezt mondta, igazat adtam. De így is áll a dolog. Hanem akkor, mikor a minister a kiadások megszorítása által ezen deficites üzemeket megszüntetni akarja; midőn a bányáknál, erdőknél, államjószágoknál, államvasutaknál azon czélból, hogy az országnak ezen ágakból tiszta jövedelme legyen, nevezetes összegeket megtakarít, mely megtakarítások a dolog természete szerint nem történhetnek a személyes kiadásokból, hanem az üzemiekből, ilyenkor azt mondani, hogy ez nem megtakarítás, alaposan nem lehet. Az üzemi deficit onnan származik, hogy többet adunk ki az üzemre, mint a mennyit beveszünk. Ha tehát azt mondom, hogy 1876-ra kevesebbet adok ki, de bevételeim ugyanazok maradnak, akkor azt mondani, hogy ez nem megtakarítás, ez minden, csak nem igazságos és igaz eritica, ez annyi, mint egy dolognak két mértékkel való mérése. {Helyeslések.) Akkor, midőn én készséggel elismertem, hogy