Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 67 tanácskozás alatt felmerültek, és habár nem is fogok mindenütt egészen azon sorrendben reflectálni azokra a mik elmondattak, mégis igyekezni fogok előadásom fonalán a fő ellenvetésekre, a fő aggályokra, melyek kifejezésre jutottak, rendre válaszolni és különösen az előttem szólott mélt. gr. által előadottakra akarom a magam részéről a visszhangot megadni. Az én t. barátom Apponyi Albert gr. két szempontból bírálja e költségvetést. Az egyik az: megfelel-e a költségvetés a helyzetnek; való-e és reális alapokra van-e fektetve; a második kérdés az, hogy azon alap, a melyen a költségvetés nyugszik, az irány, mely benne kifejezésre van juttatva, megnyugtató lehet-e az országra nézve az iránt, hogy az ország pénzügyein segítve lesz. A kérdésnek ily felállítását a magam részéről egészen jogosultnak tartom. Elfogadom a thesis ilyen felállítását és követem őt a thesis elemezésében, de igyekezni fogok bebizonyítani, hogy a következtetések, melyeket belőle kivont, nézetem szerint lehetnek egyéni felfogásnak, lehetnek subjeetiv nézetnek eredménye, de a tényeknek, a helyzetnek nem felelnek meg, és hogy a pénzügyi situatio elfogulatlan bírálata más eredményre vezeti a következtetést, mint a mire t. barátom jutott. A mi azt illeti, hogy reális-e az alap, helyes-e a kép, melyet az államháztartásról a ministerium által előterjesztett költségvetés felmutat, erre nézve ő mltga két irányban érvelt. Az egyik irányban igyekezett, habár szerinte is nagy súly ezen mellékkörülményre nem fektetendő, hogy azon megtakarítások, melyek ezen költségvetésben feltüntetvék, nem valami nagy dolgot, valami nagy haladást képeznek azok, habár elismeri a kormánynak e téren elért eredményét, mégis olyanok azok, melyek az o appretiatiója szerint, először nem ütik meg azon mértéket, mely kimutatva van és melyet b. Vay Miklós ő eseellentiája megemlített, — és másodszor nem felelnek meg annak, a minek történnie kellett volna. Miután én mélt. főrendek, előadásom fonalán melyet ő méltósága beszédéhez alkalmazni kívánok, igyekezni fogok feltüntetni egyes részeit azon pénzügyi politikának, a mely engem vezet, azért szólok először a megtakarításokról. Ha mi arról akarunk ítéletet hozni, hogy ezen költségvetésben a megtakarítás tekintetében megtörtént-e mindaz, a mit egy kötelességét érző, egy a helyzetet felismerő kormánynak tennie kellett, akkor a mélt. főrendek nem fognak igazságosan ítélhetni a nélkül, ha nem vizsgálják részletesen az egyes költségeket és ha nem purificálják azon tételeket is, a melyeknek 1875-ben történt reductiója után kellett újból megtakarítási eredményt előállítani. T. barátom kicsinyleni látszik azon 8 millió megtakarítást, mely szerinte egyébiránt nem is annyi. Midőn ezt mondja, elfelejti, hogy mily nehéz egy államháztartásban egy élő organismus részeiben megtakarításokat keresztülvinni egyik évről a másikra; elfeledkezik arról, hogy ezen államháztartásban minden garas egy élő szervet képvisel; elfeledkezik arról, hogy minden fillérnek kiküszöbölése mind egy-egy érdeket, mind egy individuumot, vidéketérintérdekében. És mégis midőn mi ekkora megtakarítást tudunk kimutatni, méltóztassanak meggyőződve lenni a mélt. főrendek, hogy az csak igen lelkiismeretes, igen szigorú bírálatnak következése lehet. Méltóztassanak összehasonlítani e költségvetést az előbbi évek költségvetésével és meg méltóztatnak látni e szerint, hogy az 1873. évnek állami kiadásai, — nem fogok részletekbe bocsátkozni, csak a kérdés megítélése szempontjából egypár főszámot hozok fel — 263 milliót tettek, addig mig 187á-ben 256 millióra mentek, mikor 1875-ben, midőn a mint méltóztatnak tudni már a helyzet felismert körülményei között nagymérvű megtakarítások eszközöltettek, mégis mint végkiadás 238 millió frt praelimináltatik, ma mutatkozik 230 millió. Pedig ne méltóztassanak figyelmen kivül hagyni, hogy mikor 1873-ban 33 millióval több volt felvéve kiadásul, akkor tíz millió írttal kevesebb áilamadósságkamat kellett, mert azóta köttetett a 153 milliós függőadósság, akkor még a garantia összegei nem voltak oly nagyok, mint ma; akkor még egy pár olyan dolog, mint a kataster, s az új ágyuk költsége nem létezett. Ha ezeket méltóztatik öszszehasonlitani és alapos eritica tárgyává tenni, meg fog győződni arról, hogy mi 45 millióval