Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

66 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mány szemben áll, ha az általunk javasolt útra lép s ezen eshetőségek közt, melyek be fognak állani, ha maga utján halad, azon kérdés merül fel: vájjon egyátalán mellőzhetőnek gondolja-e a hitel alkalmazását a kormány? Én azt hiszem, hogy nem. Én nem ismerem azon készleteknek számszerinti magasságát, melyek a jelenlegi deficitnek fedezésére, mely körülbelül 11 millió, szánvák; de annyit merek állítani, hogy ezen készletek nem oly nagyok, hogy a tényleg beállandó deficit fedezésére, azon deficitére, mely szerintünk elő fog állani, ha a bevételek az előirányzat mögött maradnak, elégségesek legyenek. Itt tehát az fog bekövetkezni, hogy a kormány kénytelen lesz a most felvett 40, illetőleg 80 millió kölcsönből fedezni azon különbséget, mely az előirányzott és valóságos deficit közt előálland. Mit jelent ez hitelviszonyainkra alkalmazva ? Azt jelenti, hogy ez folytatása azon állapotnak, pedig ez renditette meg leginkább hitelünket, hogy a bizonyos czélokra felvett kölcsönök nem ezen, hanem más czélokra fordíttattak, és a hitel felhasználásának ezen fonák módját a kormány a legközelebbi években, ha az eddigi nyomon halad, még nagyobb mértékben lesz kénytelen alkalmazni. Már most a kérdés ez: vájjon a hitel felhasználásának megítélésénél csupán azdönt-e: minő mértékben használtatott fel, vagy nem; még inkább annak constatálása: vájjon tervszerű volt-e, és megmaradt-e az előre meghatározott keretekben? így tehát azon szemrehányást, mintha az átmeneti években talán fokozottabb de előre bevallott és megállapított mértékben alkalmazott hitel károsabb volna mint az események kényszere által kierőszakolt — előre meg nem határozható azon adósságcsinálás, melyre a kormány mostani tervei mellett utalva lesz, —alaposnak el nem ismerhetem. Mindezek folytán, miután a jelen évi budget előterjesztésben nemcsak a nagy financpolitikai czélok felé tartott helyes út első lépéseit nem ismerem fel, de még azon közvetlen czélt is veszélyeztetve látom, hogy az 1876-ik évre helyes kezelés biztosittassék, gróf Waldstein János ő excjának indítványához járulván, az államköltségvetést, a mint az a jelen alakban előttünk fekszik, nem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslések.) Elnök: Tiz perezre az ülést felfüggesztem. {Szünet után.) Elnök: 0 excellentiája a pénzügyminister ur kivan szólani. {Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán pénzügyminister: Nagymélt. elnök ur, mélt. főrendek! Azt, hogy a folyamatban levő nagyfontosságú tanácskozásnak az 1876. évi államköltségvetés felett folytatott átalános tárgyalásnak csak ezen stádiumában élek szólási jogommal, ne méltóztassék egyébnek tulajdonítani, mint tisztán azon felfogásnak, hogy már ugy e teremben más alkalommal, mint más illetékes helyen többször volt szerencsém nyilatkozni az ország pénzügyi helyzetéről és azon nézetekről és irányelvekről, a melyek engem ezen helyzet megjavítására vezetnek. Ezen közismeretü kérdésre nézve itt előzetesen elmondani nézetemet nem tartottam szükségesnek; mert hiszen a helyzet, melyben az ország pénzügyei állanak, ismeretes lehet mindenki előtt évek óta; nincs olyan illetékes hely, nincs olyan illetékes factor, a melyen és a ki által ezen helyzet, annak nehézségei minden irányban megvilágítva ne lettek volna. Három év óta az ország közvéleményének irányzata egyben központosult, és ez az, hogy az ország pénzügyi rendezésén segíteni kell minden körülmény között és minden áron, La az ország jövő fejlődését az országot magát megmenteni akarjuk. E köztudat hatja át nemcsak ezen mélyen t. főrendi háznak, a mélt. főrendeknek mindegyikét, de e köztudat hatja át az ország utolsó lakosát is ma, a ki az ország pénzügyeivel komolyan foglalkozott. Ezen tárgyalás, habár csak folytatását képezi e kérdés körül, mindenütt és minden téren folytatott hosszú tanácskozásoknak, épen azért, mert zárkövét képezi az ország törvényhozása nyilatkozatának az államháztartás rendezése körül, véghetetlen nagyfontosságú előttem is, és azért meg fogják engedni a mélt. főrendek, hogy nézeteimet, melyeket a vita elején előadni nem tartottam szükségesnek, elmondom most, midőn már e teremben kifejezésre jutottak a politikám és költségvetésem elleni kifogások. Ezen nézetek előadásánál felmentve érzem magamat attól, hogy átalános körvonalokban fessem a helyzetet és fejtegessem a kérdést, mert helyesebnek tartom az előttem felhozott azon ellenvetések czáfolatába ereszkedni, a melyek e