Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-15
XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 65 hogy midőn úgy vélem tapasztalni, hogy a nemzet közvéleményének nagy része tévedésben van, azzal szemben saját egyéni meggyőződésemet ne nyilvánítsam. (Zajos tetszés.) A nemzeteket, midőn azok — a mi gyakran történik — téves eszmék után indultak, soha sem lehetett volna a téves útról a reális útra visszavezetni, ha nem találkoztak volna minoritások, melyek daczolva a népszerűtlenséggel és gyanúsítással, egyéni meggyőződésöknek bátran kifejezést adni nem mertek volna. (Elénk helyeslés.) Azonban, mélt. főrendek, én nem fogadhatom el a koronaőr ő esc ellentiájának idézett állítását. Ha mi a nemzet zömének, a nemzet többségének kifejezése alatt csakugyan azt értjük, mit ez alatt értenünk kell nekünk is, mint többnyire oly országokban történt, melyekben élénk politikai mozgalom uralkodik, kifejlődik azon állapot, hogy egy bizonyos, hogy úgy mondjam politizáló réteg, mintegy kivál a nemzet produetiv osztályainak azon zöméből, mely politikával behatóan nem foglalkozik. Ezen politizáló réteg alkotta magának a maga eszméjét, a maga aspiratióitj a maga kedvencz eszméjét, alkotta magának bizonyos képét azon feltétlenül elérendő ezéloknak, melyeket azután az állami élet elutasithatlan követelményeinek és a nemzet kedvencz eszméinek nevezett. Ez, méltóságos főrendek, kétségtelenül nagy mérvben beállott nálunk ez idő szerint politikával behatólag és kiválólag foglalkozó osztályoknak mintegy különválasztása az organicus összefüggésből a nép produetiv osztályainak azon nagy többségétől, mely politikával édes keveset foglalkozik. Ennek elismerem, van egy kedvencz eszméje, egy nagyon prózai, de talán nem jogosulatlan kedvencz eszméje, és ez a megélhetés eszméje, (Zajos helyeslések.) és nagy mélt. főrendek, ezen magas ház, melyet a nép minden rétegével az érdekek felbonthatlan solidaritása kapcsol össze, ezen főrendi ház van szerintem hivatva olykor-olykor hatalmas vétóját latba vetni, midőn látja, hogy oly irány követtetik, mely a nép valóságos zömének előbb emiitett kedvencz eszméjét feláldozza politikai magánpassióknak. (Helyeslések.) Igaz, hogy a népnek azon zöme, melyről beszéltem, melynek létföltételeit szem előtt tartani törvényhozói kötelességünk, áldozatkész a haza iránt, valahányszor meggyőződött arról, hogy valóban a hazának érdeke kivan tőle áldozatot; de itt mélt. főrendek, egy német közmondás alkalmazásának van helye: „ Was der Verstand der Verständigen nicht sieht, ahnet in Einfalt ein kindlich Gemüth" a népnek ezen zöme a maga egyenes egészséges ösztönében nem birja elképzelni azt, hogy az, a mi az ő létföltételeit megtámadja, a hazának hozott áldozat legyen, a nép ezen zöme nem képes elválasztani, a maga létföltételeinek fentartását, a haza fentartásának eszméjétől és abban határozottan kénytelen vagyok ezen egészséges ösztönnek igazat adni, oly aspiratiókkal szemben, melyek mesterkélt idealisticus ezéloknak adnak elsőbbságet, a lét egyszerű föltételei fölött. Ezen contradietió in adjecto, melybe tényleg a kormány pénzügyi politikája esik, hogy t. i. lehessen az országnak érdekeit előmozdítani, hogy lehessen az ország pénzügyi helyzetét javítani a nép gazdászati létföltételeinck rovására, ez képezi szerintem azon árkot, melybe politikai csillagászaink buktak, midőn a csillagok fényében úsztatták a földi dolgoknak észlelésétől félre vont szemeiket. Mindezek alapján mélt. főrendek, hogy röviden összevonjam előadásom conclusióját, én úgy látom a dolgot, hogy a mélyen tisztelt kormány azon pénzügyi politikája, mely a jelen költségvetésben találja kifejezését, nem fogja elérni azon czélt, mely eléje tüzetett,!, i. az 1876. évi budgetnek, bilanceirozását azon mértékben, melyben azt az előirányzat kilátásba helyezi. Másodszor azt látom, hogy nemcsak nem fog lépést képezni pénzügyi állapotaink gyógyítása felé, hanem inkább tetézni fogja a bajokat. És ennek alapján megvonhatnám a következtetést és befejezhetném előadásomat. Azonban még egy speciális pontra vagyok bátor a mélt. főrendek figyelmét felhívni. Az vettetik t. i. szemünkre, hogy midőn mi rögtön adóemelés által nem akarjuk betölteni azon ürt, mely átmeneti években a bevétel és kiadások közt mutatkozni fog, arra leszünk utalva, hogy ezen ür betöltésére az állarahitelt nagyobb mértékben vegyük igénybe s egy szóval az adósságcsinálás politikáját tovább folytassuk. Mélt. főrendek, ha e tekintetben párhuzamot vonunk azon eshetőségek közt, melyekkel a korrŐKENDI NAPLÓ. 1875/78. 1.