Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

48 XV. OESZÁGOS ÜLÉS. De ma máskép áll a dolog. 72 millió frttal rendelkezhetik az ország, melyből 50 milliót az igen tisztelt pénzügyminister a vasutak és tar­talékalapra akar fordítani, a maradék 22 millió­val pedig meg akarja kezdeni a 153 milliós köl­csön conversióját. Nézetem szerint ezen 22 millióból kellene a fentérintett 8 milliót fedezni, mivel az csakugyan különbséget nem tesz, akár 22 akár 14 millióval fogunk a 153 millió forintnyi kölcsön conversió­jához annyival is inkább, mivel a még hátralevő 131 millió összeg új és még épen nem biztosított hitelműveletek által eszközlendő. Ezen 8 millió forintnak, ha mint kölcsönt tekintjük is, évi 8%-a 640,000 forint, és ezen 640,000 forinttal meg lehetne kímélni az elvisel­hetlen 8 millió adóemelést, lehetővé tenni, hogy az ország a két utolsó mostoha év csapásai alól felüdülhetne, hogy az adóalap, mely a felcsigá­zott adó által ugy is megtámadtatott, újonnan meg ne támadtatnék. Én tehát azon kéréssel járulok a mélt. fő­rendi házhoz, hogy tekintve az ország mostoha financiális állapotát, hatalmazza fel a ministeriu­mot, hogy az 1876-iki költségvetésben fedezet nélküli 8 milliót az újonnan felvett kölcsönből fedezhesse, a ministeriumot pedig kérem, hogy ezen felhatalmazást fogadja el, és áldani fogja a mélt. főrendeket az ország, áldani alkotmányos kormányát a nemzet, ha ezt teszi, ha a két rósz között a kisebbiket választja. Dixi et salvavi aniinam meam. {Helyeslések.) Perczel Miklós baranyai főispán: Nagy­méltóságú elnök ur, mélt. főrendek ! Törvényho­zási gyakorlatunkban nem ismerek különbséget a törvényjavaslatok tárgyalásánál; nálunk a költségvetés ugyanazon szabályok alá esik, mint bármely más törvényjavaslat. Azonban, azt hi­szem, hogy nem szükséges bizonyítanom, mily viszás helyzetbe jöhetne a költségvetési törvény, ha a főrendi ház annak oly részletezésébe bocsát­koznék, mint azt tenni a képviselőháznak törvé­nyes kötelessége. Hogy pedig ez nem csak egyéni nézet, tanúsítja a főrendi háznak eddig követett eljárása, mert hiszen az utóbbi években a költségvetésnek részletes tárgyalása e házban minden egyéb volt, csak tárgyalás nem, és ezen tárgyalási mód legfeljebb csak azok megnyugta­tására szolgálhatott, kik egy különben kétségbe nem vont jognak fentartására e formaságot szük­ségesnek találták. A főrendi ház rendezésével bizonyosan e fontos jog is szabályoztatni fog; de jelen helyzetünkben bizonyára indokolt volna, ha ez alkalommal sem térne el a főrendi ház az utóbbi évek gyakorlatától. Épen ezért azonban nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek tar­tom, hogy az átalános tárgyalás minél tágabb körre terjedjen, hogy felkutassuk bajainknak okait minden irányban és jelezzük legalább főbb vonásaiban a szükséges reformokat; mert ha­bár igaz, hogy e pillanatban pénzügyi gond­jaink uralkodnak a helyzeten, az is tagadhatatlan, hogy baj van egyebütt is, sőt tán elmondhatnám, baj van mindenütt; elannyira, hogy most már beláthatja mindenki, hogy csupán pénzügyi müve­letekkel még pénzügyi bajainkat sem leszünk képesek orvosolni, hanem ki kell terjesztenünk gondoskodásunkat az államélet minden ágazatának javítására, hogy pénzügyi és politikai állapo­tainkat állandó, biztos alapokra fektethessük. Én teljesen felfogom azon indokokat, melyek a mi­nisteriumot arra birták, hogy programmjának részletezésébe ne bocsátkozzék. De miután ezen okok az egyes törvény­hozóra nézve fen nem állanak és miután csak­ugyan bekövetkezettnek tartom az időt, hogy ne csak arról beszéljünk, mit kelljen tennünk, hanem egyúttal szóljunk arról is, miképen kell segítenünk: engedjék meg a mélt. főrendek, hogy elmondjam nézeteimet oly részletezéssel, a minő egy parlamenti beszéd keretébe bele fér. Szólani fogok pedig minden tartózkodás nélkül, de egé­szen tárgyilag, csak annyiban fogván érinteni egyes tényeket és eljárásokat, a mennyiben azt a helyzet constatálása szükségessé teszi. De nem fogom érintetlenül hagyni politikai állapotainkat sem, bizonyosan nem azért, hogy a már szeren­csésen eltemetett közjogi vitát felelevenítsem, hanem azért, mert e téren is mutatkozik elég ferdeség és mulasztás, melyek helyrepótlása nélkül a gyökeres javítást lehetetlennek tartom. A feladat nagysága és fontossága szolgáljon tehát mentségül, ha ezúttal hosszabb időre ve­szem igénybe a mélt. főrendek figyelmét és türel­mét. (Halljuk 1)

Next

/
Oldalképek
Tartalom