Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 47 melynél nagyobbat az egyesektől követelni nem lehet. (Helyeslések.) Hogyan egyezzem tehát a földbirtoknak új megadóztatásába? mivel akár hogyan vegyük a dolgot, a jelenlegi költségvetésben proponált jövedelmi adó bizony csak a földbirtoknak új megterheltetése. Hogyan egyezzem ebbe, ha még azon felül a földadót hasonlítva a többi adónemekhez, ezekkel semmi arányban sem látom és azért igazságtalannak is tartom? Vegyük például a tőke-jövedelem adót. Az 20 százalékban és nem 30-ban van megállapítva. Miért? Azért talán mivel a tőketulajdonosnak száz meg száz módja van jövedelmét; eltitkolni ? vagy talán azért, hogy a csekélyebb adótételt tekintve, a tőketulajdonosok legalább annak egy részét fateálják? {Helyeslés.) Ezek nem okok. A törvényhozásnak gondoskodnia kell, hogy semmi adókötelezett tárgy magát az adóztatás alól ki ne vonja, hogy pedig ez lehetséges, ott van Amerika példája. A polgári becstelenség vádjával sujtatik az, kiről kisül, hogy jövedelmének egy részét eltitkolja, és ha például egy 20 év előtt szerkesztett végrendeletből kiderül, hogy az örökhagyó akkor, midőn végrendeletét szerkesztette, egy tőkével birt, melynek jövedelmét eltitkolta, az örökösök még 20 év múlva is felelősek azon kárért, mely ez által az állampénztárnak okoztatott. Dracoi szigorral kellene tehát nálunk is e tekintetben eljárni, és mindenekelőtt azon aránytalanságot megszüntetni, mely a föld- és többi adónemek közt létezik. (Helyeslések.) Igaz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban ebben a tekintetben egy lépés történt előre, mivel a tervezett jövedelmi adónál a földadó ötszörös, a tőkejövedelem hatszoros adója van mint basis felvéve; de ez oly csekély különbség, mely által a dolgon segítve nincsen. Az is mondatik, hogy: szüksége lévén az államnak pénzre, ottan kell venni, a hol van; tehát a földet is meg kell opportunitási szempontból róni. En, mélt. főrendek, egyátalában nem szeretem az opportunitás fügelevelével betakarni az igazságtalanság meztelenségeit, de megvallom őszintén, hogy opportunitási szempontból sem találom indokoltnak a földnek új megterheltetését; mivel meg vagyok győződve, hogy annak legnagyobb része, ha meg is szavazzuk, a papíron marad, hogy a nemzet legnagyobb része nem fog fizetni, nem azért mivel nem akar, hanem azért mivel nem tud. (Ugy van!) Azt lehetne erre mondani, hogy ez suppositum, ez phrázis. Ez nem suppositum, nem phrázis. Jól tudom én, hogy vannak egyesek, kiknek jövedelmök nincsen a valósággal megegyezőleg felvéve. De mi következik ebből? Ebből az következik, hogy ezen hibák minél előbb kiigazittassanak, nem pedig az, hogy időközben azok, kiknek jövedelmeik csakugyan a valósággal megegyezőleg vannak felvéve, hogy azok tönkre tétessenek. Ezt legalább én oly logikának, oly igazságtalanságnak tartom, melybe én soha bele nem egyezhetem. [Helyeslések) De van szerény nézetem szerint ezen kérdésnek egy sokkal mélyebben rejlő nemcsak áilamgazdászati, hanem socialis oldala is, melyet figyelem nélkül nem hagyhatok. (Halljuk!) Magyarországon a földbirtoknak legnagyobb része magyar kezekben van. A földbirtoknak túlterheltetése által a földbirtokosnak vagyoni állapota napról-napra csökken, ő napról-napra jobban szegénykedik, mig végre maga a birtoka is dobra kerül. És kik a vevők ? Idegenek. (Egy hang: Zsidók!) Ki pusztul el? A magyar elem. Ott van már is több megye példája, hol a virilistáknak jelentékeny része eddig ott ismeretlen idegen elemekből áll — és ha igy haladunk, ez mindenütt igy lesz. Hazánkból lehet azután Pannoniának egy új olcsóbb kiadása, de Magyarország többé nem lesz, még ha nevét megtartaná is. (Felkiáltások: Ugy van!) És mind e mellett az 1876-iki költségvetésben fedezet nélkül maradt nyolcz mülió forintot elő kell teremteni. De honnan? ez már most a kérdés. Nézetem szerint erre a felelet most sokkal könnyebb, mint volt akkor, midőn a képviselőház ezen törvényjavaslatot tárgyalta. Akkor t. i. nem volt megkötve a kölcsön, melyet tehát sem a képviselőház figyelembe nem vehetett, a ministerium pedig nem tudván, hogy az fog-e létesülni, arra szintén nem reflectálhatott.