Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-15

46 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. képes e's köteles, köteles pedig fizetni annyit, a mennyi az állam fentartására feltétlenül szükséges. (Helyeslés.) De, méltóságos főrendek, egy nagy nehézség abban rejlik, és talán ez az oka, hogy sokaknak, a kik egyébiránt velem egyetértenek, nemcsak véleménye és érzelmei, hanem érdekei ellen is szólok, e nagy nehézség abban rejlik, hogy a ministeriumok szüntelen változnak. Mit lehet oly ministeriumtól várni, — és e tekintetben nem szólok a mostaniról, mert a mostaniról nem szabad ezt feltenni, — a melynek tagjai azon tüsketeli bársony székeken meg vannak győződve arról, hogy az általuk vetett magvak gyümölcseit nem élvezhetik; noha, bármennyire indifferensek legyenek a jövő iránt, mégis látni szeretnék saját munkájuk foganatját. Ha — mondom szüntelen változnak a kormányok, az emberi gyarlóságban rejlik az, tagjai nem munkálkodnak oly odaadással, oly munkakedvvel, a mint azt különben tennék. De tovább fárasztottam a mélt. főrendek figyelmét, mintsem hogy becses idejöhet továbbra is igénybe venni akarnám; azért csak azzal végzem be szavaimat, hogy már ötszáz éve, hogy Európának s az akkori világnak legnagyobb költője igy kiáltott fel: „Mily boldog lennél Magyarország, hogyha nem hagynád magadat félre vezettetni!" Én tehát ezeknek előterjesztése után még egyszer oda nyilatkozom, hogy miután nem látom a maga tökéletességében a mi bajainknak orvoslását, miután azt az eszmét látom ugyan, hogy fizessünk, de nem az arról való gondoskodást, hogy tudjunk is fizetni, én azért a szőnyegen lévő törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslések.) Sigray Fülöp gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Nem tartozom azok közé, kik alkotmányos kormányunknak súlyos feladata teljesítésében bár mikor is nehézségeket szeretnének eléje gördíteni; de mindamellett, hogy eltérő nézeteimet c helyen mindig kijelentettem és kijelenteni fogom, ma is nem ellenzéki viszketegből — mivel én ellenzéki párthoz nem tartozom, hanem hazafiúi kötelesség érzetéből, és szerencsésnek vallanám magamat, ha sikerülne a napirenden levő tárgy tisztázásához járulnom, ha ! csak egy darab követ tehetnék le azon roppant épület alapjához, melyhez, bátran kimondom, mindnyájan, kik itt jelen vagyunk, vállvetve és szívesen, — ha bár talán elcsüggedve hozzájárulni akarunk, és mely nem más, mint Magyarország financiális regeneratiója. Igen is mélt. főrendek, én az 1876. költségvetés kérdésének szerencsés . megoldásában, látom hazánk jövő sorsát letéve, ezért engedjék meg, hogy e fontos ügyben igénytelen nézetemet kifejthessem. (Halljuk! Halljuk!) A mi a napirenden lévő költségvetést illeti, nekem annak a kiadásokra vonatkozó részére nézve nincsen észrevételem. Elismerem én a jóakaratot, a tiszta szándékot, a legkisebb részletekig menő lelkiismeretes törekvést, a hol csak lehet a mostani rendszer keretén belől megtakarításokat tenni, és annyival is inkább megnyugtatva érezem magamat, miután az igen t. pénzügyminister számos nyilatkozatából kivettem, hogy előadandó alkalommal, a hol csak lehetséges, még jövőben is megtakarításokat teend, nekem pedig az ő szavában kételkedni semmi okom nincsen. De van igenis észrevételem a költségvetés második részére, különösen pedig a földadó által tervezett fedezet kérdésére nézve. Magyarországon a földbirtokos 100 p. frt. tiszta jövedelem után 31 frt 24 krt fizet, a mi egy igen csekély fractió különbséggel 30 százalékot tesz. Ehhez járul a községi pótlék, a körjegyzők fizetése, a közmunka-váltság, az úgynevezett vármegye robotja, a katonatartás, a vadászati engedély és lőfegyverért járó fizetés, a templom-, a lelkész ház- és iskolára vonatkozó költségek, mely kiadások, nem mondok sokat, legalább 12 százalékot tesznek. így a mostani földadó szerint a földbirtokra száz frt tiszta jövedelem után 42 százalékos teher esik. Ez egy oly százalék, mely Európának egyik államában sem létezik, melyet semmiféle földbirtok hosszasb időre meg nem bír. (Helyeslések.) Mivel ha bár a földbirtokos nagy erőmegfeszitésével jó termésű esztendőkben azt valahogyan ki is tudja teremteni, de jöjjön egy mostoha év, hol adóelengedésnek helye nincsen, fizetni képtelen. Hogy ez igy van, bizonyítja azon óriási adóhátralék, melyet semmi okoskodás el nem tagadhat, mivel tény. (Helyeslések.) Én tehát már magát a mostani íörzstételt oly áldozatnak tekintem,