Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-41

312 XLI. ORSZÁGOS ÜLÉS. időkben ugyanis voltak évek, mikor 1862-ben csak 4465 holdon termeltetett, de 1863-ban 16 ezer. 1864-ben 25 ezer, 1865-ben 66 ezer holdon termeltetett dohány, mig 1868-ban visszaesett 2200 holdra, 1869-ben 590 holdra. Tavaly ismét felment 1800 holdra. Ha azon statisztikai adatokat vizsgáljuk, melyekben fel van jegyezve a külföldre szállított termelés mennyisége, akkor azt találjuk, hogy a dohányból csak akkor megy igen nagy mennyiségű a külföldre, ha a dohánytermelés valamely continentalis országban megháborítva lett, hogy nagyobb mennyiségű dohányt termeljen, vagy ha megtörténik — a mint megtörtént 1863-ban, — hogy az Amerikában termelt dohánynak behozatala meggátoltatik. Ennek következtében a kincstár nincs azon helyzetben, hogy a külföldre való dohánytermelést a maga részéről annyira elősegítse, hogy a többit, mit a külföldi kereskedelem kivinni nem képes, maga elvállalja. A kincstár a maga részére annyi dohányt termeltet, a mennyit saját gyári szükségletekre megkíván és a menynyit rendes, normális kereskedelmi conjuncturák közt eddig eladni képes volt; annál többet termeltetni, mint a mennyit saját üzlete igénybe vesz, a dohányjövedék természetével ellenkezik; mert nincsenek sem raktáraink, sem személyzetünk, sem költségünk arra, hogy sokkal többet, 2—3 annyit lehessen termelni, mint a mennyit a fogyasztás kitesz. Egyébiránt ezen külföldre termelők nagy része ezelőtt a kincstár termelői közé tartozott; de miután a külföldre dohánynyal kereskedő üzletemberek nagyobb árakat adtak, mint a kincstár adott, ettől elpártoltak és a külföldre kereskedőkkel szerződtek. A kincstár aztán, hogy a maga szükségleteit beszerezhesse, kénytelen volt más területeket ellátni dohány termelési engedély lyel, s most azon helyzetben van, hogy a kellő mennyiségű nagyobb termelése megvan. Azoknak, kik a külföldi kivitelre kereskedőkkel szerződtek, semmi jogosultságuk sem lehet a kincstárral szemben az iránt, hogy termelésűket átvegye. A tavalyi nagy termés, mely majdnem két évi szükségletét fedezte a dohányüzletnek, különben is oly készletekkel látott el bennünket, hogy majdnem lehetetlen volna a rendes kincsr tári termelőket 1876-ra megtartani. En azonbar* még is igyekeztem, hogy legalább azokat átvállaljam, kik ez előtt a kincstár számára termeltek. Eddig a termelés 120,000 catastralis holdon történt, mely engedélyeztetett 1875-ben. Ebből belett ültetve a kincstár számára 105 ezer hold. Ha az osztrák regiének csak ugyanannyit bírnék átszolgáltatni mint tavaly, nem lennék azon helyzetben, hogy a kincstár számára az eddig termelőktől termelésöket mind megtartsam. De sikerült az osztrák pénzügyministerrel oly megállapodásra jutnom, hogy valamivel nagyobb dohánymennyiséget vegyen át és azon helyzetben leszek, hogy saját magunk termelését megtarthatjuk. 105,000 catastralis hold volt tavaly; az idén 111,000 catastralis hold lesz. Miután pedig első sorban méltányossági szempontoknál fogva azok birnak igénynyel, a kik eddig termeltek az államkincstárnak, kiadtam a rendeletet a dohányfelügyelőségnek, hogy első sorban ezek kapjanak engedélyt a termelésre ugyanazon területre,, mint tavaly. Nagyon természetes, hogy a kincstár kötelessége első sorban azokat, kik neki termeltek, átvállalni; a mennyiben azonban néhány ezer holddal több lesz beültetve, vagy engedélyezve, 1876-ban tényleg kilátás nyílik arra, hogy talán néhány ezer holdat ott, hol a körzetek és a különbeni ültetvények mennyisége megengedi, némely helyen azok közül, kik méltányossági szempontból leginkább megérdemlik, s kik eddig a külföldre kereskedőkkel állottak viszonyban, felvenni; de arra kötelezettséget vállalni, hogy mindazokét, kik eddig a külföldre kereskedőkkel szerződtek, mert ezek a kereskedelmi conjuncturák megrongált voltánál fogva nem tudtak oly mennyiséget átvenni, mi vegyük át, ezért kötelezettséget vállalni absolute lehetetlen volna, mert az annyit jelentene, mint pár millió forintot a jövő évben, talán több százezer forintot parlagon hevertetni s ezzel a költségvetést terhelni. O méltósága interpellatiójának indokolásában volt egy passus, a melyre bővebben reflectálnék. Nem lévén azonban jelen ő méltósága, csak egyet jegyzek meg rá. Azzal érvelt ő méltósága interpellatiójában, hogy a kincstár az oka, hogy a külföldre kereskedők nem birnak a termelőkkel szerződést kötni, mert a kincstár maga.