Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-40

306 XL. OHSZÁGOS ÜLÉS. hogy nálunk váltóképesek csakis oly emberek, a kik hivatásuknál és tudományuknál fogva azt megitélni, annak következését előre meggondolni és megtartására kellőleg elkészülni képesek, akkor fognak a magyarországi váltók igazán hitellel birni, nem pedig akkor, mikor köztudomás szerint a magyarországi váltókat bárki, még hivatalos személyek és családanyák is aláírhatják, a kikkel szemben gyakorlatilag nem lehet érvényesíteni azon sanctiót, mely nélkül a váltónak kereskedelmi becse vajmi kevés. Ennélfogva bátor vagyok felkérni a mélt. főrendeket, hogy ezen §-t, azon módosítással méltóztassanak elfogadni, a melyet Pestmegye főispánja ajánlott. Szögyény M. László : Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Azon indokok között, melyekkel a kormány az eléterjesztett törvényjavaslatot támogatja, szerintem döntő súlylyal bír az, hogy a magyar váltójog az európai szárazföld azon államainak váltójogával, melyekkel legsűrűbb összeköttetésben és érintkezésben van, lehetőleg összhangba hozassék, s hogy a váltójog a fejlődöttebb jogéletnek mai igényeihez alkalmaztassák, s annak mai magaslatára emeltessék. A felhozott indokok között szerintem ez dönt, mert ha nem úgy lenne, nem volna okunk az előttünk fekvő törvényjavaslat felett tanácskozni, minthogy Magyarországnak 1840 óta van jó váltótörvénye van, olyan váltótörvénye, a melybe már magát beélte, a melyhez hozzá szoktunk, es a melynek alkalmazását felek, birák, ügyvédek egyiránt tudják. De, miután mondom, azon érintett indok képezi a törvény eléterj esztésének fő- és döntő érvét, annálfogva tartotta szükségesnek a jogügyi bizottság ezen törvényjavaslatot a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlani. Miután pedig a személyes váltók épen azon államokban, a hol ujabb törvények vannak, nevezetesen a közönséges német váltótörvényben megszorítva nincsenek, miután ott sem a nőknek, sem a papoknak szenvedő váltóképessége kivéve nincs, azt hiszem, hogy e tekintet eléggé indokolja, hogy a kormány kiindulási pontját helyesnek tekintvén, a mint szerintem helyeselni kell is, kivétel nem lenne teendő. En ennélfogva a nők váltóképességét tovább vitatni nem fogom, mert jeleztem azon álláspontot, a mely a kormányra nézve döntő volt, és a mely a jogügyi bizottságot is vezette nézetének kifejezésénél. A mi az egyházi személyeket illeti, ki volt mondva, hogy miután most már a váltófogság

1 megszűnt, ennélfogva az egyházi egyéneknek a szenvedő váltóképesség alól kivételére a főok is megszűnt, a mihez hozzájárul még az is, hogy szerintem az egyházi egyéneket a váltóviszonyokba, habár kedvetlenül való behúzástól egészen megvonni úgy sem lehet, mert mindenesetre fognak viszonyok az üzletből előállhatni, a hol az egyházi egyének váltók birtokosai lesznek, a hol a fizetéseket lejárt jó váltókkal fogják teljesíteni, melyeket az illető egyházi egyének az illető helyen bemutatni és törvény értelmében érvényesíteni kötelesek lesznek, ebből következnek azon viszonyok, a melyeknél fogva nekik váltóképességgel kell birniok. Ennélfogva sem gyakorlatínak, sem kivihetőnek nem tartom azon módositványt, és a törvényjavaslat 1-ső §-át a jogügyi bizottság véleménye szerint úgy a mint van, elfogadásra ajánlom. Elnök: Van még valaki, a ki szólani kívánna ? (Nincs!) Ez esetben, miután az indítvány támogattatott, szavazni kell felette. Mindenek előtt azt akarom constatálni, hogy szerintem a tett indítvány nem átalánosságban kívánja a nőket kizárni, hanem a nőket, — a mennyiben önálló ipart nem űznek, •— a második része pedig nem egyedül a lelkészeket, hanem átalában az egyházi személyeket. (Helyeslés.) Miután azonban e két eszme teljesen különböző, tehát külön lehetne szavazni, és először kérem azokat, a kik a nőket, a mennyiben önálló ipart nem űznek, váltóképességgel fölruházni nem kívánják , méltóztassanak azt felállással jelezni. (Megtörténik.) A többség nem fogadja el az indítványt. Az egyházi személyekre nézve hasonlag méltóztassanak azok, a kik az egyházi személyeket a váltóképességből kivonni kívánják, felállással jelezni. (Megtörténik.) A többség nem óhajtja. Kérdés még az, hogy azon hozzátétellel kivánják-e a mélt. főrendek a szakaszt elfogadni, mint a bizottság javasolja, t. i. az „is" szóval? (Elfogadjukl) Nem lévén észrevétel, a §. a bizottság javaslatával együtt elfogadtatik.