Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.
Ülésnapok - 1875-36
XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 275 rméltósága indítványozta és a szathmári püspök © méltósága pártolta, az eredeti szöveg hagyassák meg, vagy pedig az egész §. hagyassék ki, a mint az másrészt javasoltatik. Én, ha a mélt. főrendek el nem fogadják a jogügyi bizottság javaslatát, gr. Apponyi Albert javaslatát kívánnám elfogadtatni, minthogy az az enyémhez közelebb áll; mert én oly fontosnak tartom, hogy ha a szülő a törvényes örökösről végrendelkezik, ezt minél kisebb ünnepélyes formalitással tehesse meg, és inkább megadom neki a többet, hogysem ezt a lehetőséget megvonjam tőle. Azon ellenvetést, a melyet a minister ur felhozott, azt már én is érintettem, hogy ha t. i. csak azon ürügy alatt, hogy csak az egyes tárgyak elosztása iránt akar intézkedni, de a mellett mégis qnantitative az örökös jogát sérteni fogná, ez úgy is érvénytelen és mint ilyen, a törvény utján érvénytelennek fog nyilváníttatni. Es legyen szabad kérdezni minister ur ő nagyméltóságától, vájjon a törvényes formák megtartása mellett nem fogja-e magát oly eset előadni, a hol az örökhagyó a gyermek jogát szintén megsérti, és ennélfogva összes vagyona értékének feléről szabadon rendelkezvén) tartozik a köteles részt vagyis legalább egy negyed részét vagyonának a gyermek számára hagyományozni. 0 pl. azt mondja, hogy a. b és c. kapják vagyonomnak 3 / 4 részét, de kisül, hogy a mit az egyik kapott az í j b részét sem képezi a vagyonnak. Ha a formalitások meg ia vannak tartva, az ily végrendeletnek érvénytelenségét ki kell mondani, illetőleg az egyik is, a másik is az örökösök közül megtámadhatja. En azért azon esetre, ha a jogügyi bizottság véleménye el nem fogadtatnék, az eredeti szerkezetet pártolom. Apponyi Albert gr.: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Előadásomat csak egy ponttal kívánom megtoldani, és e végből csak néhány szót szólani. Az előttem szólott kir. fŐkamarás ur ő nagyméltósága azt emelte ki, hogy azon veszély, hogy ily kiváltságos végrendeletek per által megtámadhatók, a közönséges formák között keletkezett végrendeleteknél is fennáll, a mennyiben ott is a köteles rész kiszolgáltatása iránt merülhet fel kérdés. Ezt én theoriában elismerem, de gyakorlatilag nem ágy áll a dolog, mert mégis a legtöbb esetben a végrendelkező apa intentiója az, hogy meglehetős egyenlő osztályt állapítson meg minden gyermeke részére, és ha a §. úgy állapittatik meg, mint azt a jogügyi bizottság véleményezi, akkor minden ilyen, csak a holographság feltételével és kellékeivel biró végrendeletnél, ha a gyermekek valamelyike akarja, felmerülhet azon kérdés, hogy vájjon csakugyan egyforma osztályt kapott-e mindenki. Pedig a mint mondom, ámbár in theoria képzelhető ezen eset, de az egész formalitás mellett az ily kiváltságos végrendeletek tényleg nem jőnek kérdés alá. Különben én a magam részéről kijelentem, hogy az esetben, hogy ha a jogügyi bizottság szövegezése és az eredeti szövegezés között már nem lehetne választanom, hogy ha t. i. a kérdés már el lenne döntve, az eredeti szöveget semmi esetre sem fogadhatnám el, hanem inkább az igazságügyminister ur javaslatát fogadnám el, mert szerintem társadalmilag felette demoralisalónak tartom, hogy az apai végrendeletek per utján való megtámadásának tárt kapu nyittassák. Azonban fentartom saját indítványomat, mert fontosnak tartom, hogy az apai végrendeletek kiváltságban részesittessenek. Elnök: Ha nincs, a ki szót kivan emelni, szavazásnak kell dönteni a kérdés felett és itt szükség szerint előáll azou körülmény, hogy házszabályaink szoros alkalmazása mellett bajos a szavazás eszközlése, mert a szavazás anyagát a bizottság jelentése és a jelentésben tett javaslat képezi. A mi attól legtávolabb áll, az kerül legelőször szavazás alá. Ez esetben a minister urnak gr. Cziráky János ur által pártolt és többek áttal védett azon nézete következnék, hogy a §. egészen hagyassék ki. A másik lenne Apponyi Albert gr. indítványa. Ha e kettő el nem fogadtatnék, marad végül a hármas bizottság szerkezete. Hanem ez esetben mindenesetre egy kis nehézség támad, mert megoszlottak a vélemények és az egyik rész azon esetre, ha nézetének érvényt nem bir szerezni, inkább az igazságügyminister ur teljesen elvető indítványához járul, mintsem Apponyi Albert gr. módosító indítványához. He én mégis azt tartom, hogy legbiztosabb és legjobb volna, ha a házszabályok szerint járnánk el, és ekkor az első kérdés az, :.r i:
