Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 273 azt a másiknak viszatéritenj tartozik; követkeaéskép ezen §. ezekbe be nem avatkozik és igy megfelel a törvényjavaslat ezéljának. De hogyha az igazságügyminister nr véleménye fogadtatnék el, azaz, hogy ezen §. tökéletesen kihagyassék, akkor ezen törvény hiányos lesz, mert kihagyatik belőle egy, az állam életére és a családokra nézve igen fontos pont. Én meg vagyok győződve, hogy a végrendelkezési jog az államéletnek oly tényezője, mely annak minden egyes jelenségére behatással van •úgyannyira, hogy maga Toequeviíle Amerikát illető munkájában azt mondja, hogy épen a végrendelkezési jognak tökéletessége arányban áll a nemzetek művelődésével. Ha pedig az apának gyermekei és házastársa iránti intézkedési jogát megszorítjuk, akkor megfosztjuk az államélet egyik legfontosabb tényezőjétől, egyik legtermészetesebb j ogától. Méltóztassanak felvenni, hogy Európa minden törvénykönyve, minden joga alapján az apai tekintélyt minden irányban fen kívánja tartani és megóvni a családot minden avatatlan külbefoíyástól. Ha tehát ezen §. kimarad, akkor mi Magyarországon az apát megfosztjuk azon jogától, hogy gyermekei iránt szabadon intézkedhessek külformalitások megtartása nélkül. Mert ha ezen §. kihagyatik, akkor az apa, midőn gyermekei iránt intézkedni akar, épen azon formaságokhoz lesz kötve, mint a többi végrendelkező; ezt pedig jogtalannak tartom s ennek következtében sem a jogügyi bizottság, sem az igazságügyminister ur indítványát nem fogadom el, hanem pártolom az Apponyi Albert gr. által beadott módositványt. Csiráky János gr.: Méltóságos főrendek! Azon hatályos érvelések után, melyekkel élt t. barátom, a kir. főkamarásmester ő nmltsága, a ki hazai törvényeink szelleméből teljesen indokolta mindazokat, a mik a jogügyi bizottság véleményének pártolására szolgálnak, kevés marad nekem ezen nézet támogatására; méltóztassanak megbocsátani, hogy kifejezzem azon meggyőződésemet, hogy kivételes intézkedések mindig csak rendkívüli intézkedéseket igénylő indokok mellett helyeselhetők, annyival is inkább, mert a rend és osztályok különbözetének teljes megszűntével. a törvény előtti jogegyenlőség eszméjével birnak. Ha solennitás nem volna, ha az állapíttatott volna FÖREITOI JUPLÓ I. 1875—78. meg, hogy semmi solennitás ne legyen, megnyugodnám benne; de midőn bizonyos alakszerűség szempontjából bizonyos különbségek állapittatnak meg, hogy ekkor miért kelljen kivételekre nyújtani alkalmat, és ezen kivételeket még annyira is kiterjeszteni, mint az a képviselőház eredeti szövegében foglaltatik, ennek én semmiképen nem látom helyes okát. Igaz az, a mit a kir. főkamarásmester ő nmltsága felhozott, hogy a régibb hazai törvény szellemében, a melyet idézett, a gyermekek közti végrendelkezések a kivételes végrendeletek közé voltak számítva az úgynevezett testamentum inter liberos. De miért volt ez igy? Méltóztassék visszapillantani a dologra. Én ezt felemlíteni szükségesnek látom. A régi időben különbség lévén az ősi és szerzett vagyon közt, a tulajdon vagyonnak csekély részéről rendelkezhetett az örökhagyó, az ősi vagyonról pedig épen nem, mert erre nézve minden rendelkezés átalában semmis volt. Mi maradt tehát hátra? Az, hogy csak a felett rendelkezhetett, a mit maga ügygyel-bajjal szerzett, és ezen szerzeményéről való rendelkezési joga mintegy kiváltságot nyújtott neki annyiban, hogy ezt csekélyebb solennitással tehette. Most az anyagi törvény sokkal több hatalmat ad, jogot ad t. i. az atyának arra, hogy ha az illető gyermeknek a törvényes kötelező részt kiadta, minden egyébről szabadon rendelkezhetik, és igy egyik vagy másik gyermekének javára a többit megszoríthatja, korlátozhatja, s nem mondom, hogy épen megfoszthatja, de a törvényes örökösödési rendszer mellőzésével élhet azon rendelkezési szabadsággal, melyet neki a törvény nyújt. Ez mindig másoknak, a másik gyermeknek vagy a házastársnak lehet hátrányára. Hogy ily esetre még könnyebbséget nyújtsunk arra, hogy ezt tulajdon írásával megsemmisíthesse, s ennek ellenére intézkedhessek s eltérjen a törvénynek a többi személyekre és esetekre meghatározott szabványaitól, ezt nem vagyok képes elfogadni, sőt inkább az ellenkezőre tudnám magamat határozni. Az életben a gyarló természetnél fogva könnyen megtörténik, hogy egyik gyermek vagy a házastárs a maga saját érdekében könnyen rábírja az élete végszakában elgyengült végrendelkezőt, hogy pillanatnyi fel gerj édesében oly