Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

272 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. vállalkozni mernék és melynél fogva én régi ha­zai törvényes intézményeink minden oly élet­képes rendeletét, mely jogi életünknek modern átalakulásába beleilleszthető, fentartandónak vélem, másrészről mert a jogügyi bizottság által javas­latba hozott intézkedésnek mégis megvan leg­alább reális, practicus becse, bátor vagyok a mélt. főrendeket kérni, hogy a jogügyi bizottság véleményét méltóztassanak elfogadni. A mi az elsőt illeti, t. i. az 1827. XV. t. ez. 5. §-át, mely szerint gyermekek közt végren­deletet „testamentum inter liberos", a hol az atya eoncordiae causa inter liberos disponál, az világosan a kiváltságos végrendeletek közé van sorozva, és itt megvallom, hogy nem látom semmi okát annak, hogy ez más ujabb törvé­nyeinkben miért ne vétessék fel annál inkább, minthogy eredetileg maga az igazságiigyminister ur is indítványozta, a képviselőház is elfogadta és némi megszorítással a jogügyi bizottság is hozzájárult. A mi az ily rendelkezésnek practicus ér­tékét illeti, tudjuk, hogy vannak sokan, a kik azon megbocsáthatlan emberi gyarlóságnál fogva, hogy előre nem igen szeretvén foglalkozni be­következendő kimúlásuk idejével, és gondoskodni végrendeletük megtételéről , hónapról-hónapra évről-évre halasztják s mikor magukat végre is elhatározzák, abba idegeneket beavatni nem akar­nak; méltányos tehát, hogy ilyenekre nézve a végrendeletek megtétele könnyittessék és ha csupán a családi béke, egyetértés fentartásáról akarnánk is intézkedni, akkor minél kevesebb külső kellék és ünnepélyességhez kell a végren­delkezést kötni. Ennek ellenében felemiitette az i<razsáírüorv­minister ur ö exeiája, hogy ha az oly végren­delkezésnek csak úgy van érvénye, ha átalán a törvényes örökösödés rendje ab intestato meg em bontatik, akkor annak nem nagy az értéke, mert csak akként intézkedhetnék az örökhagyó hagyományának felosztásáról , a mint történni kellene, hogy ha végrendelet nem tétetett volna. De én ezzel nem érthetek egyet, mert én egyrészről jogosnak ismerem el, hogy ha a ha­gyományozó a maga végrendeletében örökösei­nek egyikét vagy másikát quantitative bizonyos előnyökben, több vagy kevesebb vagyonban akarja részesíteni, alkalmazkodjék szorosan a­törvények rendeletéhez; de a nélkül is nem lehet tagadni, hogy ha nem is fogja az ily végren­deletben az örökösök egyikét vagy másikát quan­titative nagyobb előnyökben részesíteni, mégis megnyugtatásra, a családi béke és egyetértés fen­tartására, a súrlódások és félreértések eltávolítá­sára fog szolgálni, hogy ha a végrendelkező ha­gyományának mikénti elosztása iránt és esetleg hagyománya egyes tárgyainak Örököseinek me­lyikére jutása iránt intézkedik és ha az ily in­tézkedés érvénye nemcsak az örökösöknek a ha­gyományozó iránti kegyeletes érzületéből, hanem tekintettel az ő törvényes jogára, minden esetre respectáltatni fog. Magától értetik, hogy ha osztályozás meg­történte iránti intézkedés ürügye alatt valakinek részét lényegileg megsértené, t. i. hogy ő egy­forma értékűnek tekintene és declarálna egy bi­zonyos realitást, holott kisül, hogy az érték sokkal kisebb, hogy az ily végrendelkezések ily alakban nem érvényesek, hanem hogy vagy ma­gában véve érvénytelenek, vagy megtámadhatók. Azért kérem, méltóztassanak a jogügyi bizottság javaslatát elfogadni. Seiüancli Lörincz ssaímári püspök: Én Apponyi Albert gr. ő méltóságának vélemé­nyét pártolom és a szakasznak változatlan elfo­gadása mellett vagyok. Ennek következtében mint a jogügyi bizottság véleménye, ugy az igaz­ságügyi minister ur ő nagyméltósága javaslata ellen szavazok. Midőn én e törvényjavaslatot pártolom,, szemem előtt lebeg az, hogy e törvényjavaslat­nak semmi tekintetben nem szabad túl mennie az alaki kérdésen, azaz soha sem szabad bele­mennie a végrendeletek belső argumentumába, hanem csak a személyeket vagy a végrendeletek külső formáit kell szem előtt tartania és ezen nézetemnek legjobban felel meg a 32. §., mert itt egyenesen kimondatik, hogy az apa gyer­mekei és házastársa iránt intézkedhessek, szaba­don minden külbefolyás nélkül. Nem mondatik ki ebben, hogy mikép intéz­kedjék, nem mondatik ki, hogy a törvényes örö­kösödés fentartása mellett, nem mondatik ki az s a mit a minister ő excellentiája előbbi törvény­javaslatában előhozott, hogy ki többet kap, ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom