Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

XXXVI. OESZi •melyet a jogügyi bizottság proponált és a melyhez én nem járulhatok. Ugyanis itt bizonyos hátrányban részesittetik az oly végrendelkezés, melyben a végrendelkező a törvényes örökösödési rendet megváltoztatni akarja. Én ezzel szem2>en a végrendelkezési szabadság lehető legnagyobb kiterjesztésének vagyok kivé és azért én oly intézkedést nem pártolhatok, mely ezen elvet, habár csak részben is viíiálja. Ezen szempontoknál fogva, kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak a jogügyi bizottság szövegezésével szemben a képviselőház szövegezését megtartani. Perczel Béla igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, mélt. főrendek! Hogy oly végrendeletek, melyekben az atya a leszármazó örököseiről és házastársáról gondoskodni kíván, bizonyos kiváltságokban részesittessenek, az ily intézkedést ugy az én eredeti előterjesztésem, mint a képviselőház és jelenleg a mélt. főrendiház jogügyi bizottsága consideratíoba vette. Azonban, ha ezen 3 szöveg összehasonlittatik, látni méltóztatnak, hogy bár a czél, lehet mondani valamennyi előtt ugyanegy volt, mégis a szöveg lényegesen eltér egymástól. És mi ennek oka? Az, hogy e kérdést vajmi nehéz egy alaki törvényben megoldani, rniutáu annyi kér.déssel van összefüggésben, a melyek csak a végrendelet anyagi törvényében nyerhetnek kellő megoldást. így méltóztassanak felvenni, az én -eredeti törvényjavaslatomban ezen hozzátétel volt még e §-hoz: „Ily végrendelet esetében minden örökös az osztályrészül neki hagyott vagyonokat örökrészül teljes értékben elfogadni és a netalán! értéktöbbletet a többi Örökösöknek készpénzben megtéríteni köteles." Én e nélkül ezen disposiíióját a törvénynek teljesnek nem tartanám, azonban nem tagadom, hogy azon dispositio, melyet ezen §-nál felvettem, már nem a végrendeletek alaki, hanem anyagi intézkedései közé tartozik. De még ezzel sincs az egész tárgy .kimerítve. Midőn a törvényhozás az ilyetén végrendeleteket bizonyos kiváltságokkal kívánja ellátni, méltóztassanak felvenni, ha a jogügyi bizottság azt mondja: „Ha a végrendelkező csak a leszármazó egyenes örökösök és a házastárs részére a törvényes Örökösödési rend fentartása -mellett ezen örökösök közti osztály módozatait ^állapítja meg, érvényes." Már most, ha szósze-ÍGOS ÜLÉS. 27i rint veszszük e szöveget, mely itt foglaltatik és ha a végrendelkező, például valamely jótékony ezélra vagy cselédje számára vesz fel végrendeletébe intézkedést, miután ki van mondva ezen §-ban, hogy csak a leszármazó egyenes örökösökről és házastársról való végintézkedés bír kiváltsággal, ezen mellék intézkedésnél fogva az érvénytelen fogna lenni. De még ez sem meríti ki egészen a kérdést. Hogy egészen, praecis és lehetőkép a pereknek elkerülése ' szempontjából, világos határozat hozassák a törvényhozás által, szükséges volna megállapítani, hogy midőn a szülő ily végrendeletet tesz és csupán csak az egyenesen leszármazó örökösről gondoskodik, hogyba jótékony hagyományokat is kivan a végrendeletbe felvenni, ezen jótékony hagyomány az összes vagyonnak hányad részét teheti. Ezek mind oly kérdések, melyeknek megoldása nélkül ezen szakaszban felvett intézkedés teljes és kimerítő nem lesz és ily formulázásban, valamint akármelyik formulázás szerint, mely előttünk fekszik, csak bonyodalmakra és perekre fog alkalom adatni. En annál fogva bátor vagyok kérni a mélt. főrendiházat, méltóztassanak ezen §-t kihagyni, és bátor vagyok ezen kérést annál is inkább intézni a mélt. főrendekhez ; mert tekintetbe kell vennem, hogy mi volt a czélja a törvényjavaslatnak, a mint azt a jogügyi bizottság is kifejtette; az t. i., hogy kiváltsággal akar fölruházni oly végintézkedést, mely olykép rendelkezik, mint történik akkor is, hogy ha az atya végrendelet nélkül halt volna meg. Ez a §. tehát hézagot pótolni nem fog és miután mindazon eseteknek, melyeket emiitettem, megoldása sem lesz e helyen lehető, azért ismételve kérem a mélt. főrendeket, méltóztassanak ezen §-t kihagyni. Szögyény M. László kir. főkamarásmester: Elismerem, hogy ha a szakasz elhagyatik, akkor ez az életben érezhető nagy hiányt okozni nem fog; mert igaz, hogy a ki valamely végrendeletet sajátkezüleg irt és aláirt, könnyen találhat két tanút, a kik a végrendeletnek alakszerűségét aláírásukkal érvényesitik. Azonban egy részről régi törvényeink iránt kegyeletes érzetből, melyeknek idő és a viszonyokhoz alkalmazható czélszerűsége és igazságossága kimutatására a mai ellenkező áramlat daczára is