Főrendiházi napló, 1875. I. kötet • 1875. augustus 30–1876. márczius 27.

Ülésnapok - 1875-36

268 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. „egyike" „és aláírja" szavak közé ezen szavak „mint névaláiró" vétessenek fel. Cziráky János gr.: Részemről a módosit­ványt pártolom, kérem azt elfogadtatni. Zichy P. Viktor gr. jegyző (olvassa a mődositványt). „Módosítás a 6-dik §-hoz, hogy jövőre tudni lehessen, hogy ki volt az aláiró, illetőleg, hogy ki irta alá a végrendelkező nevét, indít­ványozom, miként az utolsó előtti sorban az „egyik" és .aláírja" szavak közé ezen szavak „mint névaláiró" vétessék fel." Elnök: így tehát az uj szövegezés, hogy hangzanék ? Zichy F. Viktor gr. jegyző: Az uj szöveg a következő lenne: (olvassa.) „Ha a végrendelkező olvasni és írni nem tud vagy más körülmény miatt végrendeletét önkezűleg alá nem írhatja, a tanuknak a vég­rendelet tartalmát ismerniök kell s e végből szükséges, hogy a tanuk a végrendelkező által használt nyelvet értsék; hogy a végrendelet tartalma a végrendelkező és tanuk együttes jelenlétében, az irni és olvasni tudó tanuk egyike által érthetően felolvastassák, hogy ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, miként az okirat az ő végrendelkezését tartal­mazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike mint név­aláiró aláirja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa, és hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton, nem pedig annak boritékán a tanuk által igazoltassák. {Helyeslés.) Elnök: Ha nincsen ellenvetés, elfogadtatik. Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a 7-dik §-í, mely észrevétel nélkül elfogadtatik; olvassa a 8-dik %-t). Batthyány Ferencz gr. jegyző (olvassa a bizottságnak a 8. %-ra vonatkozó észrevételét). „A 8. §-ban nagyobb szabatosság végett ezen szavak: „a végrendelkező" és ezen szavak: „legalább egy tanú" közé ezen mondat: „és a midőn ezen törvény értelmében tanúk alkalma­zása szükséges" volna közbeszúrandó." Zichy F. Viktor gr. jegyző: Nekem volna egy megjegyzésem, ha méltóztatnék a mődositványt elfogadni, ezen szó után „végren­delkező" jön az uj mondat, „és a mennyiben uj tanuk" stb. Itt ezen szó után „alkalmazása'^is" lenne beszúrandó. Perczel Béla igazságügy mi nister: Nagy­mélt. elnök ur, mélt. főrendek! Azon módosítást, melyet a jogügyi bizottság javaslatba hoz, indo­kolják a törvényjavaslatnak későbbi szakaszai. Később t. i. előfordul a törvénynek oly intéz­kedése, hol az mondatik, hogy holograph testa­mentumok, melyek rendszerint két tanú által kell, hogy aláírva legyenek, hogy érvényesség­gel bírjanak, bizonyos esetben tanúk nélkül is érvényesek pl. közveszedelem, kórvész, háború esetében sat. Azután van egy §-a a törvénynek, a hol az mondatik, hogy ha közjegyzőnél, nyilvá­nosan tétetik le a testamentum vagy, hogy ha szülék gyermekek közt intézkednek és holograph testamentumot tesznek, ily esetben tanúk hozzá­járulásá'Tszükséges, e szakaszban az mondatik, hogy ha a több ivre terjedő testamentum ivei ösz­szefiizetnek, azok nem csak a végrendelkez^nek, hanem legalább esry tanúnak pecsétjével megerősí­tendők, és összefüzendők. Ezen rendelkezés azon esetekben, melyeket felemlíteni bátor voltam, alkalmazható nem volna, miután ott egyetlen tanú sem szükségeltetik, azért igen helyeslem a jogügyi bizottság javaslatát, mely szerint a 8. §. vége akként egészíttessék ki, hogy „a zsinór két vége a végrendelkező és a midőn ezen tör­vény értelmében tanuk alkalma :ása szükséges, legalább egy tanú által pecséttel megerősítendő," Vécsey József 1). Miután már ezen §. stylaris módosítás alá vétetett, én is bátor va­gyok egy rövid megjegyzést tenni; azt t. i,, hogy okiratokban igy szokták volt mondani, hogy „szokásos pecsétjével." Ennek ugyan mai nap nincs jelentősége, de miután mindenki bizo­nyos pecséttel szokott élni, azt hiszem, czélszerö volna e kifejezést a szakaszba fölvenni. Cziráky János gr. : Méltóztassék megbo­csátani, de a régi törvények szerint sem volt szükséges, hogy szokásos pecséttel láttassék el az okirat. A pecsét mindig accessoriumnak te­kintetett igen sok alkalommal s különösen a köznép közt alig volt több pecsét, hanem min­dig egyet szoktak használni s azt némelykor pénzzel is helyettesitették. A pecsét minősége soha sem te intetett a dolog érvényességére főkelléknek s azért, miután csak nehezen volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom