Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-162

CLXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 409 ítéletet oly történtek felett, melyeknek, ha nem is részesei, mindenesetre igen közelről érdekelt tanúi voltunk. De másodszor nem tehetem ezt azért, mert a kit a tények kérlelhetlen logikája nem győz meg a felől, hogy az eddigi ösvény nem helyes, hogy azt elhagyva ujabbat, ezélrävezetőbbet kell felkeresni, azt a legczélszerűbben fűzött okoskodás, azt a szóvirágok legékesebb füzérei sem fogják meggyőzhetni. Már pedig ily esetben a bírálat, különösen ha élesebb, inkább ingerel, mint orvosol. Hazánkfiaival van dolgunk, kiket nem legyőzni, hanem meggyőzni, nem leküzdeni, hanem magunkhoz hódítani áll feladatunkban. Egyedül két mozzanatot nem hagyhatok érintetlenül, miután mindkettő az actualitas érdekével bir és a jövőre is kihatni van hivatva. (Halljuk!) Az első az, hogy elébb ecsetelt állapotaink élénk behatása alatt a közjogi ellenzék egy tekintélyes része lerakta e téren forgatott fegyvereit, és késznek nyilatkozott közreműködni az ország ügyeinek vezetésében. Az e nagy fontosságú tény folytán alakult kormány, erős pártra támaszkodott, minek eleven tanúságául már az országgyűlés utolsó szakában lehetővé lön, hogy az ügyek — meddő vitatkozások mellőzésével — sikeresebben intéztessenek. Üdvszó lehet e tény, ha, mint nem kétlem, a frigy jó Íriszemmel köttetett, ha a fegyverszünet nem puszta fegyvernyugvás, hanem a nemzet szellemi békéjének tartós és maradandó alapokra fektetett előkészítője leend, ha végül azon lehetőség kizárva nem lesz, hogy ezentúl a politikai pártok, nem véletlen, a szeszély, a személyes ellen- vagy rokonszenv, hanem egészséges, homogén, elvi álláspontok szerint képződjenek. (Helyeslés.) A másik momentum az, hogy az akarat ezentúl a kormányon belül, és nem mint eddig nagyrészt a kormányon kívül keresendő. És ez helyesen van igj. Azok, kik az ország és a történelem előtt azon felelősséget vállalják el, miszerint az ország sorsát intézni készek, kell, hogy az irányt önmaguk öntudatosan jelöljék ki és azt erős kézzel érvényesíteni igyekezzenek is. Ámde ez akaratnak is meg vannak határai, a melyeket az állam magasabb érdekei figyelembe vételével a bölcs önmérséklet szabni köteles. Erő, mely korlátot nem talál, mely féket nem FŐBEXDI NAPLÓ 1872/75. III. ismer, saját súlya alatt roskad össze. És e téren nyílik alkalma e főrendi háznak érvényesíteni alkotmányadta jogát. A főrendi ház természeténél fogva nem lehet arra hivatva, hogy gátlólag lépjen a törvényhozás másik factorának útjába, de igen is joga ép úgy mint kötelessége, hogy ellenőrizve, mindannyiszor intő, figyelmeztető, ovó hangját emelje, valahányszor az állam magasabb érdekeit, Magyarország jövőjét veszétyeztetve látja. — Ezt azonban sikerrel csak úgy teheti, ha mindazok, kiket törvény és alkotmány a jogok legnemesbikével, a törvényhozásbani részvéttel felruház, ha csak aggkor, vagy elhárithatlan akadály nem gátolja, e jogot érvényesitik. Es ezt teendik, nem saját érdekökben. hanem a haza érdekében. (Elénk helyeslés.) Ugy vagyok meggyőződve, hogy hazánk jelen viszonyai mellett bármikép intéztessék a főrendi ház szervezése, a magyar aristokratiának mindig kell, hogy abban helye legyen, de e hely - annál előkelőbb, a tér, a melyet elfoglalnak, annál szélesebb lesz, minél nagyobb a súly, melyet addig is a törvényhozás mérlegére vetettek. (Élénk helyeslés.) Én a franczia mondatot, hogy a nemesség kötelez, soha máskép nem értelmeztem, mint úgy, hogy a nemesség magasabb erkölcsi feladatának teljesítésében ismerje feltételének alapját. Ott, a hol ezt felismerte, tiszteletben tartatott; ,de azon túl nem. Nálunk e részben a nagy vagyon és az azzal járó, lehető legnagyobb szellemi képződés, másrészt az ősöktől öröklött nemes kebellel táplált hagyományos hazafiság és áldozatkészség képezik lételének alapiát. Az alkotmány tág ;tért enged hazafisága jogos szereplésének, és ha feladatát felismeri, arra van hivatva, hogy e hon társadalmi, állami s erkölcsi újjászületésének egyik főemeltyííje legyen: és én remélem, hogy ezt teljesíteni is fogja. (Elénk helyeslés.) (Feláll.) Már most még csak a hála és kérelem egy szavát intézem a mélt. főrendekhez (Halljuk !) A hálának a mélt. főrendek irányában azon szívélyes hajlani, azon kíméletes elnézés, azon nagybecsű bizalomért, a melyiyel Mvataloskodásom ideje alatt megajándékozni kegyeskedtek. (Éljenzés.) A hála szavát intézem másodsorban az alI elnök úrhoz, kihez fiatalkori baráti emlékek kö52