Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-162

410 CLXIL ORSZÁGOS ÜLÉS. teleké fűz, ki élte alkonyán hivataloskodásomat oly kedvessé varázsolta; a mindig éber és a mélt. főrendek tekintélyére, állására, kényelmére őrködő háznagy úrhoz; a tevékeny jegyzői karhoz, a bizottságok fáradhatatlan tagjaihoz. Mindannyian vegyék forró és mélyen érzett hálámat. (Éljenzés.) Kérésem pedig az, hogy ha tűzhelyeikhez visszatérnek és hiven teljesitik ott is polgári kötelességöket, valamint e helyen teljesítették törvényhozói tisztöket: szánjanak egy pillanatnyi emléket annak, a ki érzi, hogy hiányait és fogyatkozásait csak szándékának tisztasága pótolta és ki azt, hogy e díszes testület tanácskozásait vezethetni szerencséje volt, élte legszebb emlékei közé sorozandja. (Élénk éljenzés.) Cziráky János gr.: Nagyméltóságú elnöklő országbíró, kegyelmes uram, és mélt. országos főrendek! Valamint a két letűnt országgyűlésnek, úgy a most lepergőnek időszaka alatt elnöklő országbíró ő nagyméltóságának példátlan erélyes és ernyedetlen buzgalma, vajmi csekély alkalmat nyújtott nekem az elnöki teendők tisztében eljárhatni. Mindannyiszor és némileg talán sűrűbben a bizottságok működésének vezényletében, melyekre engem nagyméltóságtok bizalma felhívott, folytonosan oly kitűnő, megelőző kegyességgel kellett találkoznom, mely iránt a kellő hálának nyilvánítására magamat képtelennek tartom. Csekély törekvésű szándékomat tettnek tekintették, gyarlóságaimnak és fogyatkozásaimnak pedig, a melyeknek teljes öntudatában vagyok, mindenkor elnéző birái voltak. A meg nem csökkent bizalommal hivatalos ténykedésemben pedig akkor is mindig; találkozni szerencsés lehettem, midőn mint e ház tanácskozásaiban a ház tagjai közé sorakozottan teljesítettem törvényhozói kötelességemet, a ház többségének némely esetekben eltérő véleményem — győződéseimnek sugallatát követve — kifejezést adtam. Fokozta ezt minden kivétel nélkül mindenki irányában ama forró, mélyen érzett tisztelet, melylyel lekötelezve örökké viseltetem és melyet keblemben őrzendek. Engedjék meg a mélt. főrendek, hogy éltem végfonaláig terjedő e hálámat és kegyességet, valamint ő exeellentiája az országbíró, úgy az egyes tagok, továbbá a kormány közeI gek irányában, kikkel ez ügyek elintézésében érintkeztem, ezen tiszteletet teljesen kifejezhessem. (Élénk éljenzés.) Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú országbíró, felsőházi elnök ur! Kegyelmes uram! Bármilyenek legyenek is eredményei ez országgyűlésnek, melyeket exciád ékesszóló előadásában inkább érinteni, mint terfedelmesen ecsetelni akart, annyi bizonyos, hogy ha a felsőház ez országgyűlés folyama alatti működésére visszatekint, némi megnyugvással adhat tanúságot magának arról, hogy a menynyire a körülmények ezt engedték, alkotmányos hivatását betölteni igyekezvén, törvényhozási komoly és ernyedetlen munkássága indokait, irányát és korlátait egyedül öntudatában és kötelességérzetében kereste, és igy tevén, méltó módon versenyzett a nemzet választott képvisej lőivel, sok vagy kevés, nagyobb vagy kisebb fontosságú, de mindenesetre nevezetes törvényeknek hozatalában, melyek a fejlődött tudomány, a józan haladás kívánalmainak egyrészről, másrészről pedig a közélet valódi szükségeinek és a nemzet geniusa követelményeinek felelnek meg. És midőn ezt némi megelégedettséggel mond hatja el magának, ha keresi az érdem fő részét kell, hogy a fényes elnöki széknek magaslatára feltekintsen, melyben oly férfiút látott ülni és működni, kinek fenköít szelleme, széles tudománya , az államélet minden irányában szerzett gazdag tapasztalatai, hajlatlan jogérzete és hazafiúi lelkesültsége szövétnekképen szolgáltak a ház munkálkodásában; kinek tapintatos, bölcs és komoly vezetése mindenkor a kivánt czélhoz tudta juttatni tárgyalásainkat. Épen azért, kegyelmes urunk! nem csak esciád, hanem önmagunk iránti kötelességet is teljesitünk akkor, midőn nagyméltóságú elnökünknek az őszinte tisztelet és hála adóját rójuk le; lerójuk szavakban, kegyelmes ur! mert ez érzelmeket szivünkben megtartani, mindenkor hiven megőrizni akarjuk; csak a közjó előmozdítását kívánjuk akkor, midőn a trónok és nemzetek sorsának isteni intézőjét kéljük, nyújtsa hosszára excellentiádnak közhasznú életét, és engedje, hogy nagyméltóságod testi s lelki épségnek örvendve, a nemzet és trón legszentebb érdekei szolgálatában álló tevékenységének újabb meg újabb