Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

388 CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS. időben legyen összehívható, hogy ne essünk ismét azon helyzetbe, a melyben évek óta vagyunk, hogy a költségvetést májusban állapítsuk meg. {Helyeslés.) Nem tartanám helyes politikának ezen kérdés miatt a törvényhozást hosszasabban együtt tartani; már pedig ezen kérdéseket ma előterjeszteni nem vagyunk képesek, és ő exeiájának azon állításával szemben, hogy a ministerium főleg azért terjesztette ezeket elő, mert ez által czélszerííbben hiszi a kérdéseket megoldhatni, azt vagyok bátor állítani : hogy igenis, ez áll főkép a törvényjavaslat 2-ik részére, némileg mellékesen áll az elsőre is. A főszempont az, hogy nincsenek a kérdések azon stádiumban, hogy ma előterjeszthetők legyenek; hogy ezen kérdések halaszthatlanok — és ezt én azon kötelesség súlya alatt mondom," a melylyel állásom és felelősségem" iránt tartozom, — ezen kérdések elodázása az ország hitelére véghetetlen káros eredményre vezetne, és ezen felelősség súlya alatt nem merte a ministerium és nem merem én azon határozati javaslatot acceptálni, mert ez a kérdések elodázása lenne. Hiszen a törvényjavaslatban magában is, — és ezt bátor vagyok a 2-ik érv ellen felhozni,— meg van azon határvonal szabva, a mely között a ministerium eljárhat. 0 exciája azt méltóztatott mondani, hogy azért nem tartja helyesnek principialis szempontból azon törvényjavaslatot, mert ebben már némileg involváltatik a jogosultság elismerése. Arra mutat ő exciája, hogy a törvényjavaslatban egyenként, névszerint van felvéve öt vasút. Erre vonatkozólag legyen szabad a méltóságos főrendek figyelmét arra fölhívnom, hogy ezen öt vasútnak névszerinti fölvétele a törvényjavaslatba nem azért történt, mintha talán ezeknek követelései alaposabbak, mint másoké; nem azért, hanem azért, mert ezen vasutak legnagyobb részben azok, a melyekre nézve a megoldás legsürgősebben igényeltetik; mert ezek között van épen egy olyan vasút, a melyre, hogyha a következő június hónapban meg nem történik az egyesség, bekövetkezhetik egy olyan katastropha, a mely nem csak ezen vasútra fog egész súlyával nehezedni, hanem az egész ország hitelére nagy bajt hozhat; azért vétetett fel tehát ezen öt vasút. De mit mond a törvényjavaslat ? Azt mondja, hogy azokra nézve csak akkor köthesse meg az egyezséget a kormány, ha azon követelések, a melyek ez iránt támasztatnak, alaposak lennének és másodszor, ha a kérdések tisztázása a jövő országgyűlésig halaszthatlanná válnék. Kérdem én mindazokat, a kik aggályt méltóztattak kifejezni, hogy akkor, ha e követelések először alaposak, másodszor halaszthatlanná válnék a kiegyezés, nem morális, positiv kötelessége-e a kormánynak és a törvényhozásnak egyátalában ezen kérdések tisztázásáról gondoskodni? Mi csak akkorra kértük a felhatalmazást, ha a követelések alaposak, ha pedig alaposak, akkor, engedelmet kérek, ezen kérdéseket tisztázni feltétlen kötelesség, és pedig tisztázni oly időben, a meddig még inkább élnem mérgesedtek. (Felkiáltások: Ugy van!) És azért van a feltétel 2-ik része ott, hogy: akkor, ha halaszthatlanná válik. Ha halaszthatlanná válik valaminek elintézése az ország közérdeke, közhitelének szempontjából, akkor az elintézésnek meg kell történnie; ha pedig csak kivételes módozatok mellett történhetik meg, meg kell történnie kivételes formák mellett is; mert első a közérdek szempontja, a mely a formáknál sokkal fontosabb. Hiszen, ha ez az eset nem állana, méltóztassék elhinni, a kormány ezt a felhatalmazást nem kérte volna. De ez az eset áll és be \au bizonyítva a ministerium előtt azon adatok alapján, a melyeket a ministerium e tekintetben a hármas bizottsággal közlött, azon többszöri kijelentések által, melyeket e tekintetben a ministerium e magas házban is tett, az iránt kétséget nem hagynak fenn. Nem az a főszempont, hogy mi ezt igy jobban csinálnék. Ez mellékpont, mert ő excellentiáját arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az a vállalkozó, a ki tudja, hogy mikor kap egy bizonyos összeget, és biztosan számolhat a pénz engedélyezésére, inkább képes magát elhatározni egy aránylag csekélyebb összegnek elfogadására, mint az a vállalkozó, a kinek semmi biztos támpontja nincs az értékesítésre nézve; és ha neki csak azt mondják, én te veled alkuba bocsátkozom, az előleges egyezkedést megkötöm, de, hogy mikor fog az elintéztetni, arra garantiát nem adhatok. Ezen szempontból tartom én hasznosabbnak,