Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-160

CLX. ORSZÁGOS ÜLÉS, 389 positivabbnak ily módon intézkedni, mert meg vagyok győződve, hogy sokkal erősebb állásponton van azon kormány, a mely ezen alapon alkudhatik az illetőkkel, és így nagyobb eredményt is fog előidézhetni. De, mondom, a főszempont az, hogy nem értek meg ezen kérdések annyira, hogy a törvényhozás elé terjeszthetők legyenek, ezeknek elintézése pedig el nem odázható, ha csak azon csapásokat nem akarjuk t! előidézni, a melyeket emiitettem. 0 excellentiája ingadozást lát a ministerium politikájában és összehasonlítja e czélból ezen törvényjavaslatot, mely most előttünk van, az eredetileg eléterjesztett törvényjavaslattal. Én elismerem, hogy ezen két törvényjavaslat között különbség van; az eredeti törvényjavaslatban csak átalában kéretik a fölhatalmazás e fenforgó kérdések tisztázására; ezen törvényjavaslatban a fölhatalmazás öt megnevezett vasútra van szorítva. De engedelmet kérek, ha arra figyelmeztetem ő excellentiáját, hogy az eredeti törvényjavaslatban is ben van az, hogy azon vasutak kivételével, a melyekre nézve a ministerium külön előterjesztést tesz; e külön előterjesztést pedig ugyanakkor megtette az északkeleti s nyiregyház-ungvári, és a gácsországi vasutak kérdésében, mi által ezen 90 millió frt tetemesen csökkentetik. Ugyanakkor kijelentette a kormány azt is, hogy a maga részéről kettőre, t. i. a keleti és károly város-fiumei vaspályára vonatkozó követeléseket nem tartja ezen törvényjavaslat keretébe vonandóknak; nem azért, mintha ezek nem ütnék meg ezen mértéket, a mely ki van jelölve, hanem mert elintézésök nem halaszthatlan. Tehát már az eredeti törvényjavaslat ezen kitételével egyfelől, másfelől azon ténynyel, hogy két vasútra speciális törvényjavaslatot terjesztett a ministerium elé: nem kért többet, mint azt, a mi most a törvényjavaslatban szó szerint van felvéve. (Helyeslés.) Méltóztassék ő excellentiája elhinni, nem törekszik a ministerium arra, hogy a maga körébe ragadja oly kérdéseknek elintézését, a melyek a törvényhozás köréhez tartoznak. Nem, de ha a ministerium elhatározta magát arra, hogy kérte a bírósági szervezésre vonatkozó sokszor tárgyalt törvényj avaslatban lévő felhatalmazást, ha kéri a felhatalmazást jelenleg is, méltóztassék elhinni, csak egynek hódol meg, t. i. annak, íogy bizonyos dolgokat, biz onyos elhibázott lépéseket nem lehet jóvá tenni azon rendes keretben, a melyben közönségesen folynak a tárgyalások, hanem meghajolt a kormány a közérdek szempontjából, s épen a maga felelősségének még súlyosbításával is a szükség előtt, és elhatározta magát ezen módozatokon is keresztülvinni a kérdés megoldását. Azt mondja Zichy Nándor gr. ő méltósága is, hogy tegye meg a kormány ezt a maga felelősségére. Én azt hiszem, hogy már principaliter is talán alaposan obvertalhatom ezen állítás ellen, hogy sokkal helyesebbnek tartom a parlamentarismus és alkotmányosság szempontjából azt, hogy midőn nem előreláthatatlan intézkedésről van szó, hanem oly kérdésekről, amelyeket mindenki ismer, tud, lát, hogy midőn minden ember annak tudatában van, hogy ezen kérdésekben a törvényhozást a kormánynak figyelmeztetni kötelessége, hogy ezen kérdések elintézése sürgős, halaszthatlan, s hogy ha egy bizonyos időpontig ki nem egyenlitteínek, meglehet, hogy bajok származnak; mondom, ily esetben helyesebbnek tartom, ha azt mondjuk: adják meg tehát nekünk az eszközöket , a kérdés megbirálása, megfontolása után, mert a méltóságos főrendi ház is alaposan tárgyalhatja e kérdést, — adják meg a módokat, hogy e kérdéseket elintézhessük, mert ha el nem intézhetjäk, az ország fogja kárát vallani. En ezt sokkal helyesebbnek tartom. Itt nem előreláthat]an dolgokról van szó, melyekre a kormány szemet huny, melyeknek léteiéről nem figyelmeztetvén a törvényhozást, a a maga felelősségére jár el, hanem teszi a kormány e lépést a törvényhozás együttléte alkalmává], teszi ezt akkor, mikor még módjában áll a törvényhozástól ily utón felhatalmazást kérni. Ezt sokkal helyesebb, sokkal megfelelőbb eljárásnak tartom épen azon elvek tekintetében is, melyeket ő exeiája fölállított és a melyekben én vele szívesen osztozom. De végre is a czélszerííségi szempont a döntő és itt bátor vagyok áttérni ő méltósága Zichy Nándor gróf ur beszédére. 0 a czélt helyesli, de nem helyesli az eszközöket, a melyek választattak, nem helyesli , mert nem látja fenforogni a szükséget Ugyanis a törvény első-