Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

378 CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. És most szeretném tudni, hogy azon minister, a ki ezen előterjesztést tette, honnan szerezte magának azon meggyőződést, vájjon a vasutfársulattól, vagy azon tanácsosoktól-e, a kik minden hibának okai? Ezektől csak nem nyerhet tanácsot. De még azon tanácsokat nem is használhatja; mert ha azokhoz bizalommal fordul, akkor ministeri eljárásában csak bajt csinálhat magának. Én azt hiszem, hogy azon minister, a ki csak pár hete, hogy ministeri székét elfoglalta, tökéletes fogalmat a dolog lényegéről nem szerezhetett magának, különösen nem szerezhetett arról, hogy úgy épittetett-e a mint itt állíttatik. Ez az én nézetem, és ezért ő exciája, kinek személye iránt a legnagA^obb bizalommal viseltetem, bocsásson meg nekem, hogy mint szabad, független ember, nézetemet előadom. Talán attól lehetne tartani, hogy perrel fognak bennünket megtámadni? Mielőtt erre felelnék, szükséges tudnunk, hogy a collaudatio után az egyes vállalkozók nagyobb követelésekkel lépiek fel, mert állításuk szerint többet dolgoztak, mint a mire vállalkoztak, és a ministeri tanácsosok által utalványoztalak is ezen követelések. És mikor a vállalkozók követelésekkel léptek fel, vájjon az országnak nem volna-e joga követelni azon rósz munkálatok kiigazítását, a melyeket ők eszközöltek és a melyekkel a vasutakat megkárosították? A szerződések, a melyek szerint a vasutak építtettek, a lehető legjobb matériáiét kötik ki, és méltóztassék megnézni, a rendes vasutaknál 10, sőt 20—30%-nyi kopás van: a mi annak a jele, hogy a vasutak roszul vannak építve. Ha tehát bíró elé kerülne a dolog, én azt hiszem, ha ezt figyelembe veszszük, az országnak semmiféle pertől nem lehet tartania. Még egy másik észrevételt kívánok tenni, és ez az, hogy igenis rögtön kell segíteni, különösen ott, a hol váltóadósság van. De a hol ilyen tények vannak, én más segítséget mondanék, t. i. azt mondanám, hogy méltóztassék kormánybiztost kiküldeni azon vasutakhoz, a melyek igy megterhelték a részvényeseket és az kezelje a vasutakat mindaddig, míg ezen ügyeik tisztázva nincsenek. A részvényesek látván, hogy az ország pártjukat fogja, bizonyára nagy bizalommal viseltetnének az országhoz és ez hitelünket nem hogy gyengítené, hanem erősítené. Már most átalánosságban szólva, én a ministerinmtól a következőt vártam volna: először, hogy ily fontos tárgyban, a hol 20 millióról van szó, lassabban járjon el és szerezzen magának azon bizalomnál fogva, melyet az országban bír, tökéletes meggyőződést. Másodszor, hogy azon egyéneket, a kik felelősek, felelősségre vonja; mert ha az oly nagy majoritással biró ministerium nem fogja a felelősség elvét érvényesíteni, mint a mely minden constitutiónak főkelléke és sarkköve, tökéletesen kétségessé teszi az alkotmányosságot. De azonkívül van még egy és ez a legfontosabb. Én azt hiszem, mindenki szívesen járul bizalommal azok irányában, a kik most az ország élén állanak; de egy kis biztosítékot szerettünk volna látni, hogy a mi eddig történt, az ezután nem fog megtörténni. Méltóztassanak megengedni, midőn azon ministerium hivatalnokai úgy maradnak, mint most vannak; midőn ugyanazon anomáliák lesznek az államvaspályáknál, melyek most vannak, midőn különösen az elszámolásnál, mely most is a régi rendszer szerint foly és midőn azt látjuk, hogy 15 milliót teszen a kamatbiztositék, akkor úgy hiszem, hogy ez bizalmat nem gerjeszt. Most áttérek azon tárgyra, a mi a közlekedési eszközök megszerzését illeti. Én, mélt. főrendek, a közlekedési eszközök megszerzését illetőleg úgy vélném, hogy a mely vaspálya kellő közlekedési eszközök nélkül van, az nem jövedelmez sokat, mig viszont, ha nagyon is túlságosan el van látva ilyenekkel, akkor ez ismét káros lesz a vállalatra nézve, mert azok romlásnak fognak indulni. így vagyunk atransportkérdéssel is, hogy azon vaspályák kivételével, melyek biztos transportot űznek, mint a szénpályák, nem lehet annyi közlekedési eszközzel állandóan ellátni egy vasutat, hogy annyi legyen, a mennyi egy rendkívül kedvező esztendőben szükséges. Én figyelmeztetem a mélt. főrendi házat azon időre, melyben nem régen éltünk, t. i. az 1872-ik évre, midőn szép termésre volt kilátás és Tisza Lajos akkori minister ur interpelláltatván, hogy lesz-e módja a termést külföldre kivinni, azt felelte, hogy 5 oly szerződést kötött