Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-159

CLIX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 379 már a külföldi vállalkozókkal és másokkal, mely­nél fogva ezen termést 3 hónapnál rövidebb idő alatt is kiviheti. Rendkívüli viszonyok közt igy kell rendkivülileg eljárni, mert ha különben mindjárt milliókat fektetett volna be, az országot csak megkárositotta volna. De a mint már megér­tettem ő exciája szavaiból, a közlekedési eszközök hiánya igen kevés hátránynyal lesz mostani álla­potára. Ennélfogva én nem látom szükségét a gyors kiegyezésnek, és csakis a legfontosab­baknak kiegyenlítését óhajtom, és miután nem látom át annak szükségét, hogy kocsik szaporí­tására nagyobb összegek fordíttassanak, én ezen felhatalmazást nem kívánom megszavazni. Csáky László gr. nyitramegyei főispán: Nem szóltam volna ezen törvényjavaslathoz, ha nem kényszerit vala erre egy előttem szólott igen t. szónok felszólalása, s ha engem és sok másokat, kik ezen háznak tagjai, nem támadott volna meg személyesen, mert annak kell egyik kifejezését ven­nem (ellenmondás); és ha nem gyanúsított volna az­zal, hogy mi függetlenségünket nem tartottuk meg. (Ellenmondás. Felkiáltások a főispánok padjain: De úgy mondotta!) Hogy ezen megtámadás ellen felszó­laljak és hogy — nem magamat igazoljam, ezen megtámadás ellen, de a valódi helyzetet jelezzem, engedjék meg a "mélt. főrendek, hogy először ezen törvényjavaslathoz én is hozzászólhassak és erre vonatkozó nézeteimet egészen röviden nyilvánítsam. (Halljuk!) Én ezen törvényjavaslatot, úgy a mint az előterjesztetett, elfogadom; és pedig elfogadom azért, mert meg vagyok győződve, hogy annak elvetése nagyon káros lenne az országra nézve; mert hogy az ország hitele nincs azon a ponton, mint a milyenen annak állani kellene, azt sajno­sán mutatta az utolsó kölcsönök keleté; és mert tartok attól, hogy az ország hitele még inkább szenvedne, hogyha egy vagy más társulat ismét nem fizethetvén ki szelvényeit, bukásnak indulna és az ország hitelét is magával rántaná. De ezen törvény által nem is látok én oly felhatalmazást adva a kormánynak, a melylyel a kormány visszaélhetne, és a mely káros követ­kezményekkel lehetne egybekötve. Mert itt vilá­gosan ki van mondva, hogy mikor használhatja fel a kormány ezen meghatalmazást. Akkor t. i., ha a közérdek veszélyeztetése nélkül annak elin­tézése a jövő országgyűlésre el nem lenne ha lasztható; tehát csak akkor, ha az veszély nél­kül nem lenne elhalasztható s létesíthetné a ki­egyezkedést. Erre azonban a kormánynak úgy szólván felhatalmazásra sem lett volna szüksége és itt csak az alkotmányosság iránti túlságos buzgalmát látom abban, hogy arra a felhatalma­zást kéri, a mit azonban úgy is tehetett volna, felelősség terhe mellett. (Helyeslés.) A mi a közlekedési eszközök szaporítását illeti, azok véleménye előtt, kik sokkal jobban értenek a vasúti ügyhöz, meg kell hajolnom, a kik pedig azt mondják, hogy azon eszközök, melyekkel most bírnak a vasutak, nem elegendők és ezek folytán azoknak szaporítása kívánatos. És igy a törvényjavaslatnak ezen részét is elfo­gadván, az egész törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. Már most méltóztassék megengedni, hogy az első kérdést illetőleg, tegyek némely meg­jegyzéseket. (Halljuk! Halljuk!) Én megvallom, hogy többször különös han­gulattal hallottam azt a vádat, hogy mi főispánok azért, mert a kormány kinevezése által annak bizalmát birjuk, feláldoztuk volna függetlensé­günket és hogy mi úgyszólván, nem illető módon gyakoroljuk jogunkat, midőn itt ülünk tovább is. Én megvallom, ezen felfogást helyeselni nem tu­dom és én részemről kijelentem, hogy én habár nem is volnék ezen állásban, mégis tagja lennék ezen főrendi háznak és úgy gyakorolnám szava­zatomat, mint most. Azért nem engedem meg sen­kinek, hogy engem azzal gyanúsítson, hogy füg­getlenségemet feláldozom (élénk éljenzés és taps a főispánok soraiban) ; vagy hogy valaki azt mondja, hogy én más czélok végett szavazok. Én ezt tel­jesíteni soha nem fogom és azért ezen megtáma­dást határozottan visszautasítom. (Élénk helyeslés a főispánok padjain.) Emlékezem én, mélt. főrendek, azon időre, midőn még én is mint fiatal ember résztvettem a pozsonyi országgyűlésen és akkor elvtársaim­mal együtt a kisebbséggel szavaztam. Vélemé­nyünkkel át nem hathattunk, mert az akkori főispánok, kikről a legnagyobb tisztelettel em­lékszem meg, mint egy ember ellenünk szavaz­tak, (Felkiáltások: Nem áll! Károlyi György a kormány ellen szavazott!) de azért még sem ju­i8»

Next

/
Oldalképek
Tartalom