Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

CLIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 277 radalom utáni epochát ecsetelni, mert hisz még élénk emlékezetünkben van. Csak azt említem, hogy 1861-ben a hazai bíróságok visszaállitattak, azonban, alig hat évi nyugalom után a szervezés megkezdetett felülről, és a hétszemélyes tábla, a mely úgy hiszem köztiszteletnek örvendett, és a mely e jó neutrális elnevezés alatt úgy a megsemmisítés mint a végleges határozás attribútumait magában foglalta, eltöröltük és felállítottunk helyette egy legfőbb itélőszéket, a mely tulaj donkép nem legfőbb ítélőszék, és felállítottunk egy semmitőszéket, a mely tulajdonképen nem semmitőszék, legalább nem oly értelemben, mint a hogy azt a nyugat-európai cultur államok veszik. Már most a dolgok ily állásában azon tömeges kinevezés mellett, lehet-e csodálkozni azon, ha a jelesebb biró is tapogatódzva halad ez ösvényen és ha a gyengébb igen természetesen fogyatkozásának még fokozottabb tanujeleit adja? Ha erre nézve nem elegendő a fegyelmi törvény, nem elegendő azon törvény, melyet mi a bírák függetlensége és felelőssége iránt hoztunk : javítsuk, bővítsük azt, és a törvény legnagj-obb szigora előtt a biró meg fog hajolni. Ha az áthelyezés lehetetlensége szolgálati nehézségekbe ütközik, ha talán maga az igazságszolgáltatás érdeke úgy igényli, változtassuk meg azt és adjuk meg azon szabadságot, hogy például az elnöknek vagy valamely felső bírói collegiumnak javaslatára igen is áthelyezhető a biró. De a bajt akként orvosolni, mint az itten javasoltatik, ezt, megvallom, a birói függetlenség elvébe ütközőnek és azért általam elfogadhatónak nem tartom. Méltóságos főrendek! A biró állása amúgy sem irigylendő. Ha lelkiismeretes, barátokat aligha fog szerezni, mig ellenben ellenségre igen könynyen tehet szert, mert minden befejezett per után rendesen egy félig elégült és egy érdekeiben mélyen sértett féllé] áll szemben. A törvény elzárta a közélettől és elzárta az anyagiság mai korszakában a vagyonosodás sok oly módjától, mely a polgári becsülettel egyébként összefér, s ezt nézetem szerint igen helyesen tette. De épen azért mi bírhatja az embereket ezen hálátlan pályára. Az erős hivatáson kívül kétségen túl csak azon remény, hogy egyrészt azon tiszteletben fognak részesülni, a mely másutt a biró curuhV székeit környezi, másrészt pedig a tudat, hogy állása szilárd, nem ingatag, és abban egyedül a törvénynek és lelkiismeretének felelős. Ha, mint ez jelenleg van, a lelkiismeretes biró maga is érzi, hogy a közvárakozásnak a jelen körülmények között teljesen megfelelni nem képes, hogy azon előnyt, melyet talán a munka mennyiségében nyerhetni vélt, az alaposság rovására nyerte, ha a hullámok feje fölött összecsapnak és egyúttal inogni érzi lábai alatt a talajt, melyet, bizva a törvény szentségében, sziklának hitt, akkor ne csodálkozzanak a méltóságos főrendek, ha a birák egy része elfordul azon térről, mely teljesen parlag és legfeljebb tövist terem, másik része pedig a római íróval azt mondja: „quid mea interest, cujusnam portem clitellas". (Élénk helyeslés.) Meglehet, hogy ez utón pénzügyeinket rendezni fogjuk; meglehet, hogy később codexeink lesznek, melyek a tudományos világ tekintélyeinek elismerését fogják kivívni, de attól tartok, hogy nem lesznek bíráink, nem nevelünk oly bírákat, a milyeneket legalább én a jövendő iránt táplált álmaimban contemplálni szeretek; oly bírákat, kikhez, mint Caesar hitveséhez, még a gyanú árnya sem férhet; bírákat, kik a politikai élet hullámzásai között nyugodtan és tárgyilag mondják ki határozatukat, szóval birákat, kik a törvény előtt meghajolnak, de emberi tekintet előtt nem. És mert meg vagyok győződve arról, hogy az ezen törvényjavaslatban lefektetett elv, az első veszélyes lépés a lejtőn, melyen előre lépni könnyű, de, a melyről visszatérni igen nehéz: „Facilis descensus Averni, sed revocare graduin".... Epén azért a törvényjavaslat ezen lényeges elvéhez nem járulhatok. (Élénk helyeslés és éljenzés) Andrássy Manó gr.: Ha ezen ékes beszéd után szót emelek, ezt csak az mentheti, hogy ezen dolognak én is nagy fontosságot tulajdonitok és kötelességemnek tartom felszólalni. A minister ő excellentiája felhozta előbbi beszédében, hogy neki némely módositványai lesznek a törvényre, így például a szolgabirákat és a telekkönyvi hatóságokat illetőleg. Ezen változtatások ellen, valamint azok ellen, amelyek előterjesztettek, és melyek megtakaritásokat helyeznek kilátásba, szólani senkinek nincs és nem is le-