Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-153

1 276 CLIII. ORSZi mely ebből várható, a legkisebb arányban sincs azon izgalommal, melyet ez az egész országban előidézni fog, sem azon áthelyezési költségekkel, a melyeket az ily nagy mérvű feloszlatások igényelnek. A pénzügyi tekintetek tehát reám nézve nem döntők, és ugy hiszem, hogy mielőtt e téren némely kedvencz eszméről, különösen pedig arról nem mondunk le, hogy a legkisebb összeg iránt támasztott perek 5 fórumon vitessenek keresztül, mig a békebirói intézménynek meghonosításáról komolyan nem gondoskodunk; mig a felebbviteli compententiákat czélszerűbben nem rendezzük, addig gyors, jó és olcsóbb igazságszolgáltatásunk nem lesz. Az, a mi engem e törvényjavaslatban leginkább aggaszt, kétségen kivül azon pont, mely szerint ezen kivételes rendszabály nemcsak a feloszlatandó törvényszékeket fogja érni, hanem valamennyi első fokú bíróságra is ki fog terjesztetni. Nem tagadom, mélt. főrendek, hogy azon tömeges kineveztetés mellett, mely 1871-ben történt, a dolog természeténél fogva, kineveztethettek olyanok is, a kik hivatásuknak tökéletesen megfelelni nem képesek. De ezen szerintem nem ugy lehet segíteni, hogy azon elv feláldoztassék, a melynek szentségét még az absolntismus is respectálta, melyet a 48-iki törvény világosan kiemelt, maga magát államférfiúi előrelátással kívánván fékezni, mert hiszen az akkor kinevezett bírák azon irányzatnak nevezettjei voltak, mely akkorban legyőzetett, — hanem ezen elv áldozatával tisztán adminisztratív önkényre bizni az áthelyezést, a nyugdíjazást, egy szóval ezen egész tömegnek mobilisatióját, az olyasmi, a mi, meg vagyok róla győződve, birótársaim legnagyobb részét a legérzékenyebben érinti. Ha valaki, én is azon helyzetben vagyok, hogy megítélhessem a törvénykezés terén előforduló hiányokat és fogyatkozásokat. Hisz naponként megfordulnak kezemen oly momentumok, melyek helyeslésemmel nem találkozhatnak ; de jó lélekismerettel elmondhatom azt is, hogy a fogyatkozás inkább az intézményekben, mint az emberekben keresendő. Ha a méltóságos főrendek egy rövid viszszapillantást vetnek állapotainkra, ugy a mint x>s ÜLÉS. azok 1848 óta fejlődtek, nekem igazságot fognak adni. 1848-ban hitelünk érdekében az ősiség eltöröltetett, a nélkül azonban, hogy a rohamos események mellett lehetett volna testet adni azon eszmének, mely törvénybe foglaltatott, t. i., hogy ezt már, most egy rendszerű törvénykönyv pótolja. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy a bekövetkezett absolut hatalom felhasználta az ürügyet, helyesebben az okot, és behozta az osztrák polgári törvénykönyvet, mely kezdetben természetszerűleg igen nagy ellenszenvvel fogadtatott ugyan, de később azon biztonságnál fogva, melyet a tulajdonnak kölcsönzött, némileg kibékítette az országot. Bekövetkezett az 1861. év, és itt történt szerintem, a hazafiság által menthető, de soha nem igazolható azon gyökeres hiba, hogy ideiglen nem tartottuk meg azt, a mit bizton meg lehetett volna tartani, és hogy nem szorítkoztunk legfölebb azoknak elhárítására, mik mint a családi és örökösödési jog, a nemzet géniusával leginkább ellenkeztek, hanem most már biráinkat jóformán három anyagi törvénynek állítottuk átellenébe. Még roszabbul áll azonban a dolog az alaki törvények mezején. Az osztrák perrendtartást az országbírói értekezlet műveként az ideiglenes törvénykezési szabályok követték. Ez comproraissuma volt a magyar váltóeljárásnak a német perrendtartásból átvett némely szabványokkal. Ezt 1868-ban felváltotta a polgári törvénykezési rendtartás, mely ismét eompromissuma volt az írásbeli és szóbeli rendszernek s mint olyan a comprimissumok minden hátrányával birt. Erezhető volt ez nyomban, mert az igazságügyrainisterium is nyílt őszinteséggel alig egy esztendő múlva az abban észlelt égető hiányok miatt, a semmitőszéket és a legfőbb itélőszéket felszólította, és akkor, midőn ezeknek keze alatt nőttön nőtt a munka, egy országos enquéte bízatott meg ezen munkával, és ez, mint hallom, a képviselőház elé terjesztve, ismét ennek jogügyi bizottsága által lőn újabb alapokon átidomítva. Jelenleg a dolog úgy áll, hogy mi ezen égető hiányokkal két esztendeig éltünk s szerényen kénytelen vagyok be. vallani, hogy a semmitőszék döntvényei e hiányokat csak palliative orvosolták. A birószervezés ügyében nem akarom a for-