Főrendiházi napló, 1872. III. kötet • 1874. október 24–1875. május 24.

Ülésnapok - 1872-112

6 CXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. akarjuk, hogy 8 frt 40'kr. legyen a census. A törvényjavaslat már most visszament ä képviselőházhoz, s még pedig épen olyan alakban, a mint most elmondtam, tűnt föl ott is. Nekünk jelenleg 3 választásunk van, méltóságos főrendek. Vagy megmaradunk a régi alap mellett, vagy elfogadjuk a képviselőház szövegezését, vagy elfogadjuk azon módositványt, melyet bizottságunk most ajánl. Szóljunk egyelőre az utolsóról. Ezen módositvány, vagy jobban mondva új szöveg olyan időpontban jö közénk, mikor még nyilt kérdésnek kell a dolgot tekintem, és igy olyannak, a melyre nézve még diplomatice nem tudjuk, vájjon a kormány előbb elfoglalt állását megváltoztatta-e, s igy a bizottságok szövegének elfogadásával szemközt kell-e államink a kormánynyal, szemközt a képviselőházzal. Arról van a szó, hogy elfogadjuk-e e módositványt a nélkül, hogy tudnók, vájjon e részben a nézetek megváltoztak, vagy meg fognak-e változni. Ha igy áll a dolog, akkor a módosításhoz való hozzájárulást, a melyről — mint mondám — nem tudjuk, el fogják-e fogadni a képviselők, a magam részéről legalább igen kényesnek tartom. Az igen tisztelt kettős bizottság azt mondja, hogy lényegében a főrendi ház által eredetileg elfogadott szerkezet és a bizottságok által most ajánlott szöveg közt nincs eltérés és hogy a czél ez utóbbi által is el lesz érve. De itt megint az a kérdés vetődik föl, hogy ba már egyszer van couclusuma a háznak, mért ne ragaszkodhassunk e proponált módositványnyal szemben abban a bizonytalanságban, melyben ez utóbbinak a képviselőház által való elfogadása iránt vagyunk, miért ne ragaszkodhassunk a régibb szerkezethez ? Méltóztatnak tudni, méltóságos főrendek, hogyha valaki, én rendesen nagyon engedékeny vagyok az ily kérdésekben, és a képviselőházzal való egyetértést teljes életemen keresztül mindig szem előtt tartottam, s hogy a parlamentarisnrus létrejötte után, fájdalom, még mindig szervezetlen állapotunk a hajdaninál is még nagyobb óvatosságot, s még nagyobb tapintatosságot követel e tekintetben tőlünk, azt önkényt elismerem, azonban határozottan állitom még is, hogy vannak kérdések, melyek megoldása körül addig, mig egy némely s talán épen a legkényesebb viszonyai az országnak teljesen rendezve nem lesznek, a jelen szervezetű, ha ugy tetszik rendezetlen, de mindamellett elég biztos, mert historicus ős alapon nyugvó, s mindenesetre túlnyomóan magyar főrendi ház döntő befolyását tőle megtagadni nem lehet; annyival kevésbé szabad tehát hason esetekben, ha csak állását és tekintélyét az összes haza közérdekének rovására gyengíteni nem akarja, önmagának ingadoznia, vagy a mi egyre menne, kivívott erős és correct állásáról egy végeredményében még bizonytalan módosítás kedvéért lemondani. Egészen másként állana a dolog, ha ezen közvetítő módositvány nem mint tőlünk eredett kerül felszínre, hanem a képviselőházban keletkezett volna, mert akkor igenis állásunk veszélyeztetése nélkül opportunitás tekintetéből bízvást elfogadunk a lényeg megmentése kedveért bárminő, annak mélyébe nem vágó újabb alakot is, mig ellenben, ha mi tennők meg az indítványt egy oly ügynél, melyet, a mint már említem, a kormány és képviselők nyilt kérdésnek declaráltak, könnyen visszautasittathatnánk. Mindezen okoknál fogva újból kérem a méltóságos főrendeket, méltóztassanak azok, a kik véleményemet nem pártolják, teljes, biztos, parlamentaris garantiát szerezni magoknak, hogy a főrendi ház tekintélye és jövő befolyása veszélyeztetve ne legyen. Haynald Lajos kalocsai érsek: Nagyméltóságú elnök, méltóságos főrendek! Én azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ugyanazon kiindulási ponton állok, melyen áll előttem szólott koronaőr ő nagyméltósága. Én is azt akarom, hogy a képviselőházzal való egyetértést elérje ezen méltóságos ház; én is azt akarom, hogy a mit jogosan, méltán, ildomosán és eszélyesen határozott egyszer a főrendi ház, ahoz ragaszkodjék is. De midőn ugyanazon kiindulási ponton állok, sajnálom, hogy egészen más eredményre jutok, mint a melyre jutott koronaőr ő nagyméltósága. Én ugyanis, hogy ha lényegileg újat tartalmazna a jogügyi bizottság véleménye, igenis tartózkodnám ajánlani annak elfogadását; de épen azért, mert abban lényegileg semmi mást nem látok, mint a mi a főrendi ház első határozatában foglaltatott, azért óhajtom, fogadjuk el a bizottság