Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-52
LH, ORSZÁGOS ÜLÉS. 17 „azon üzleti könyvei"; továbbá e helyett : „a j törvéay", ,,e törvény." (Elfogadjuk!) E módosítások tehát elfogadtatnak. Kivan valaki e szakasz egyéb részeihez szólni ? Pallavicini E. örgr. jegyző: Nyáry Gy. báró ! Nyáry Gyula b.: Én tulajdonképen az alapszabályok 3-ik szakaszához kívánok szólani, ha méltóztatnak megengedni, majd ott fogok szólani. Elnök: Nincs a bizottság szövegezése ellen észrevétel ? Andrássy Manó gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Méltóztassanak megengedni, hogy e pontot néhány szóval érinthessem. (Ralijuk!) Én ezen bank engedményesei iránt nyelv tekintetében hasonló méltányossággal kívánok lenni, mint a nemzetiségek iránt, kikre nézve óhajtom, hogy saját nyelvöket szabadon használhassák, mert csak igy lesznek őszintén ezen országnak és az egész monarchiának is erői, támaszai. Azonban itt nem nemzetiségi tekintetekről van szó, hanem szó van a germanisatióról, melyet a pénzintézetek terjesztenek az által, hogy jegyzőkönyveiket, egyátalában üzleti könyveiket németül vezetik s épen a szándék ennek megakadályoztatására látszik mint veres fonál keresztül húzódni a képviselőház határozatán, melyben az mondatik, hogy a bank mindazon okmányokat, melyeket belföldön kibocsát, magyar nyelven tartozik kiállítani. Ezen szándéktól nem szabad a méltóságos főrendeknek eltérni. Méltóztassanak ugyanis a gyakorlatban a főrendi ház által kívánt toldalék eredményét tekinteni. Ha megengedtetik, hogy minden iromány fordítása I is mellékeltessék, akkor ugyanaz fog történni, a mit több intézet úgyis rendesen tesz, a minek eredménye az, hogy a német nyelv nőtte ki magát nálok átalános nyelvvé, azt használják a közgyűléseken is sőt még számos vidéki takarékpénztár is, mikor ez intézetekkel érintkezésbe lép, a német nyelvet kénytelen használni; a mint átalában mindenki, a ki nálunk ma anyagilag némi haladást akar tenni, kényszerül az üzletben a német nyelvet elfogadni. Ezen eredményt lehetetlen nem észlelni s ezt akarta az alsóház e banknál mellőzni. A mi pedig azt illeti, hogy az üzlet az idegen | nyelv használata által növekedni fog, tehát meg | FÖEEHDI HAPLÓ 18»/ 7Í H, kell engedni az idegen nyelv használatát, hiszen e kívánságnak eleget tett az alsóház az által, hogy idegenekkel való érintkezésnél helybenhagyta az idegen nyelv használatát. Az én felfogásom szerint a felsőháznak hivatása tekintetbe venni azt, hogy az alsóház a magyar nyelvnek belföldön kizárólagos használatára nagy súlyt fektet s hogy ennek mellőzésére helybenhagyását nem fogja megadni. Továbbá meg vagyok győződve, hogy az engedményes bankárok arra nagy súlyt fektetni nem fognak, mert hiszen igen sok intézet, különösen angol intézet létezik Török- és Oláhországbau, a melyekben mindenütt az ottani hazai nyelv az átalános nyelv. Ezen okoknál fogva arra kérem a méltóságos főrendeket, ne méltóztassanak ettől tágítani, hanem inkább méltóztassanak ragaszkodni az alsóház azon véleményéhez, hogy ezen bank belföldi ügyeiben csakis a magyar nyelv használtassák. (Helyeslés.) Kerkapoly Károly pénzügyiniuister: Nagymélt. elnök, méltóságos főrendek! A főrendi ház bizottságának e §-hoz több rendbeli módosítása van. Első az, hogy ezen kifejezés helyébe „ugyancsak magyar nyelven vezettetnek a társulatnak „üzleti és azon könyvei is, a melyeknek kivonatai a törvény értelmében teljes bizonyító erővel birnak," ez jöjjön: „azon üzleti könyvei is." Ezen módosítás feltétlenül szükséges, mert különben az látszanék mintegy mondatni, hogy először: az üzleti könyvek is magyar nyelven vezettessenek, másodszor pedig azok is, melyeknek kivonatai teljes bizonyító erővel birnak; s ez által az látszatnék mondatni, hogy az ilyen könyvek nem üzletiek, pedig ezek is valósággal üzletiek. Az eredeti szövegezés tehát alakilag helytelen, és igy nem gondolnám, hogy a méltóságos grófnak ezen módosítás ellen kifogása lenne. A második az, hogy e helyett: „a törvény" tétessék: „e törvény" értelmében, miután ezen törvényen kivül nem létezik olyan, mely e könyvkivonatok teljes bizonyító erejét kimondaná, hanem épen e törvény állapítja meg azt. Ez ellen sem lehet kifogása a méltóságos grófnak. Most következik más két módosítás, a melyhez szó fér. Mi kívántatik a javaslatba hozott egyik módosítással?Az, hogy megtartassák ugyan elv és szabályképen az, hogy az intézet a kormánynyal, a hatóságokkal és hazai intézetekkel, valamint a 3
