Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.
Ülésnapok - 1872-75
LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 139 got igénybe akarja venni, egy törvényhatóság területén fekszik, mely a mellett nyilatkozik, sokkal nagyobb megnyugvással lehet megadni a jogot a kisajátításra, mint hogyha két hatóság ezen vállalat közhasznúsága iránt ellenkező nézeteket nyilvánít. Mert ha ellenkező nézetek merülnek fel, kétes a dolog, s én nem tartanám megegyezőnek az osztó igazsággal azt, hogy mikor két hatóság, vagy municipium ellenkező nézetben van, egy ember, ha ez minister volna is, határozzon a dolog felett. Tovább megyek. A kisajátítási jogot soha sem tenném függővé a minister eldöntésétől. Más nemzeteknek e tekintetben sokkal több tapasztalásaik vannak, mint nekünk. Én minden egyes esetben a törvényhozás engedélyezését vélem kikéreudőnek. (Helyeslés.) Ha tehát változtatni kell a dolgon, ennek megfordított irányban kell történnie, nem pedig olykép, hogy a hol ellenkező vélemények vannak, ott is a minister döntsön, Hogy ily esetekben a törvényhozás döntsön, az sokkal inkább foly a dolog természetéből, mint az, hogy az administrativ hatalom döntse el a kérdést. A mi azt illeti, hogy azért kellene a ministerre bízni az eldöntést, mivel azon esetben, h ci az a törvényhozásra bizatik, a minister kibúvik a felelősség alól, ezen nézetet nem lehet alaposnak mondani, a mennyiben maga a minister teszi az előterjesztést, s ő azért felelős. Ha tehát a törvényhozás ezt sanetionálja is, ez által nincs gyengítve a ministeri felelősség. Kérem tehát az eredeti szerkezet elfogadását. Zichy Nándor gr.: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok kissé igénybe venni a méltóságos főrendek figyelmét, mert az 5. §-t ugy, a mint van, nem tartom elfogadhatónak. Egyrészt ha mi azt mondjuk, hogy bizonyos esetben csak törvény utján lehet bizonyos szabályozást életbe léptetni, akkor szükségtelen, hogy törvényt alkossunk ezen esetre nézve; hanem akkor azt mondjuk, hogy valahányszor a törvényhatóságok meg nem egyeznek, csak külön e végre hozandó törvény utján lehet a kérdést elintézni. Meit ha törvényhozási utón törvényt kell alkotni, akkor ő Felsége hozzájárulása szükséges. Hanem másrészt mindjárt a törvényjavaslat olvasásakor feltűnt előttem, hogy az két különböző eszméből indul ki. Először is a szó szoros értelmében vett belvizekről szól. En ez alatt pl. a Tisza körüli töltésezések és szabályozások által vízmentessé tett területeken, — a mint ezt maga a kifejezés is elárulja, mert belvizekről szól, — tehát sajátlag töltések, vagy más mesterséges akadályok által elzárt területen levő vizeket értem. Ezen fogalom azonban mindjárt az 1-ső §-ban kitágittatik és mindenféle mocsár, kisebb-nagyobb süppedékes területre terjeszkedik, s a törvény, mely talán ezen egyes esetek contemplatiójából eredt, mindennemű vizek levezetésére egész átalánosságban alkalmaztatik s e részben mintegy összeesik a régibb törvényekkel, melyek a mocsárlecsapolás és vad vizek szabályozásáról szólanak. Már most, ha ugy fogom fel a törvényt, a mint nem lehet másként felfogni az első szakasz következtében, előadhatja magát azon eset, hogy egy igen csekély területre vonatkozó és valóban minutiosus kérdés, már csak azért, mert két területről van szó, először mindenkor a minister figyelmét fogja igénybe venni, — teszem egy 4 holdas birtokról más 5 holdas birtokon keresztül valamelyik csatornába vizet akarunk ereszteni, s az egyik birtokos nem akarja a dolgot barátságos egyezmény utján elintézni, hanem a törvényre hivatkozva, a minister figyelmét veszi igénybe. A minister nincs azon helyzetben, hogy tudomást szerezzen magának ezen ügyről, minek alapján a dolgot elintézheti, annálfogva az egésznek oly huzamos alakot adunk, mely a törvény jótéteményét inkább akadálylyá változtatja át s ezen kisebb ügyek elintézése ez által ezentúl nehezebb lesz, mint volt eddigelé. Másodszor előadhatja magát azon eset, hogy két, de három hatóság közt is magában véve igen jelentéktelen kérdés fordul elő, az egyik akar valamit, a másik pedig nem. Ez esetben is az országgyűléshez kell folyamodni és az országgyűlési tárgyalások folyama alatt megeshetik, hogy valamint igen fontos törvények néha kénytelenek várni, ugy egy ilyen igénytelen munka is a törvény ilynemű intézkedése következtében végtelenül elhalasztatik. Megvallom, hogy én nem a ministeri hatóságban — bármekkora tisztelője legyek is annak — látom garantiáját a dolgok igazságszerű elintézésének; hanem látnám abban, ha az elintézés oly hatóságra bízatnék, mely azon helyzetben van, hogy a dolgot valósággal meg is Ítélhesse. A ministerium ily kérdésekbea saját szemeivel nem lát; ő csak a szolgabíró, a megyei 18*
