Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

138 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. rium helybenhagyásától függővé tenni és épen azért az idézett két szó kihagyásába, mely némileg eltérő magyarázatot enged, nehézséget nem látok, annyival kevésbbé, mert az idegen földtulajdonosnak elég garantiája van abban, hogy a törvény értelmében a törvényhatóságtól a felfolyamodás ugy is meg van engedve. Én is azt hiszem tehát, hogy e két szónak kihagyása javítja a törvény értelmét, amennyiben egy kétes magyarázatot kizár. Keglevich István gr.: Nekem egy alázatos észrevételem volna e szakaszra nézve. Az mondatik ugyanis e szakaszban, hogy midőn egyesekről, vállalkozókról, vagy megyei törvényhatóságokról van szó, kik valamely vizlevezetési művet akarnak foganatosítani, azon fórum, mely megítéli, vájjon a kisajátítási jog megadassék-e vagy nem, a közlekedési ministerium, és csak azon egy esetben, midőn két törvényhatóság különböző nézetben van, dönt a törvényhozás. Én nem tartom helyesnek, hogy a törvényhozás bíráskodjék ily esetekben a fölött, vájjon ezen kisajátítási jog megadassék-e vagy nem? E rendelkezésnek valószínű indoka azon czélzatban látszik lenni, hogy csak oly esetekben ítéljen a miniszter, melyekben a jogi kérdés világos; ott azonban, hol a kérdés jogi oldala tekintetében különböző nézetek merülnek fel, a hol tehát a minis térnek mintegy peritéletet kellene mondania, a felelősséget magától elháríthassa, és felelőssé tehesse a következményekért a törvényhozást, a mi minden tekintetben, de jogi szempontból is helytelen. En azt hiszem, hogyha két törvényhatóság különböző nézetben van, azaz, ha az egyik kérelmezi a kisajátítási jogot, és azt foganatosítani akarja, a másik pedig ez ellen nyilatkozik, ily esetben a kisajátítási jog csak akkor adható meg, hogyha fontos közérdek forog fenn, vagyis ha valamely vidékre nézve közgazdasági vagy egészségi szempontból csakugyan kívánatos a vizektől való megszabadítása, vagy ha oly tetemes kárt tettek azon vizek, hogy országos szempontból az adófizetési képesség érdekében kell intézkedést tenni. Ezen esetről gondoskodik a 11-ik szakasz, mely megadja a ministernek azon jogot, hogy a hol a közérdek szempontjából szükségesnek látja, ott saját felelősségére létesíthesse a vállalatot, s ha az illetők közös egyetértésével nem sikerül, kényszer utján foganatosítsa a munkálatot. Ezen concret esetekről tehát gondoskodva van s én más esetet nem ismerek. En tehát a törvényhozás bíráskodását és itéletmondását az iránt, hogy ezen kisajátítási jog megadassék-e vagy nem, egészen mellőzendőnek tartom és azt hiszem, hogy a közlekedési ministeriumnak kell ítélnie a fölött, vájjon a folyamodóknak megadandó-e a kisajátítási jog, vagy nem? Én ennélfogva e szakasznak azon részét, mely azon rendelkezést foglalja magában, hogy a végleges építési engedélyt és azzal kapcsolatban az 1868. évi LV. t. ez. értelmében a végleges vagy ideiglenes kisajátítási jogot, ha olyan vállalatról van szó, melynek működése több ellenkező nézeten levő törvényhatóság területére terjedne, a törvényhozás adja meg, egyszerűen kihagvatni kívánnám. Hieronymi Károly közlekedési ministeriumi helyettes államtitkár: Ha a mélt. főrendek méltóztatnak a szerkezet mellett nyilatkozni, daczára annak, hogy a közlekedési ministerium hatásköre ez által tágittatnék, én kénytelen vagyok ez ajándék ellen depraecálni. Először is ez ellenkezik a tényleg fenálló törvényeinkkel. Az 1868. törvény harmadik szakaszában határozottan érvényre van emelve azon elv, hogy ha akár milyen vállalatokról van szó, melyek egy törvénykatóság területén terveztetnek, a kisajátítási jogot a közlekedési minister adja meg. A tervezett vizlevezetési építésekről is azt mondja, ugyanazon 3-ik szakasz, hogyha akármily más vállalatokról volna szó, melyek több törvényhatóság területére kiterjednek, akár útról, akár folyó szabályozásáról, akár lóvonatu vasútról s más hasonlókról, és két törvényhatóság egymás közt megegyezni nem tud, a dolog eldöntése a törvényhozás elé tartozik. Tehát a törvényjavaslat tökéletesen megegyezik az 1868. évi kisajátítási törvény illető határozatával. Ez az egyik ok, a miért kérem a mostani szerkezet fenntartását, mert ha egyik esetben e rendelkezés elvettetnék, a legtermészetesebb consequentia azt kívánná, hogy módosíttassák a kisajátítási törvény is. Másik észrevételem magára a dolog érdemére vonatkozik. A kisajátítás egyike azon jogoknak, melyek a legszentebb jogokat megszüntetik, illetőleg módosítják, s én azt hiszem, hogy az ily szent jogokkal csínján kell bánni. Kétségtelen az, hogyha valamely vállalat, mely ezen jo-