Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 12 3 részben, vagy egészben ezen államköltség mellett leendő építkezésre ajánlkozzanak. Ugyanegy időben az engedélyesekkel is kezdett alkudozásokba bocsátkozni s ugy látszott, hogy itt a magánipart, a magántőkét kamatbiztositás mellett felhívni s ennek működési teret engedni kivánt. így tehát ugyanegy időben a kormány három utat követett. Az előleges munkálatokat házilag kezelte, ugyanegy időben felhívta az engedélyes vállalkozókat az állam költsége mellett leendő építkezésre , s ugyanegy időben felhítta az engedélyeseket , hogy kamatbiztositás mellett építsék a vasutat. E három nem csak egymás mellett terjedő ut, de egymással ellentétes eljárás volt, az ily ellentétes eljárás után okvetlenül zavarokba kellett jutni, a melyek igen nagy mértékben be is állottak. Lássuk közvetlen következéseit azoknak, mik itt terveztettek. Miután meglehetős rögtönözve s így természetesen nem igen czélszerüen meg lőnek téve az előleges munkálatok, a versenyzők felhivattak ajánlataik beadására. Öt versenyző adta be ajánlatát, a mely beadványok 1868-ban — és itt a dátumokra különös súlvt fektetek — mondom 1868. augustus 16-án bonczkés alá vétettek és ugyanakkor Waring diadalmaskodott mint vállalkozó. 1868. aug. 19-én vagyis három nappal később hasonlóképen bonczkés alá vétettek a beadványok, de már akkor nem a vállakozók, hanem az engedményesek beadványai. Ezek között is újonnan a Waringé diadalmaskodott. A mennyiben elállottak azon eszmétől. hogy a kormány állami pénzzel vigye végbe az építkezést, az erre vonatkozó 5 beadvány elejtetett, erről tehát szólani teljesen felesleges lenne. De szükség szólani az engedélyekről. Itten 3 beadvány volt. A mely ezek közül diadalmaskodott, ismét a Waringé volt. 0 t. i. mértföldenként 38 ezer forint kamatbiztositással beérte, a midőn a belföldi vállalkozók egyike 53,000 frt, másika 58,800 forint mértföldenkénti kamatbiztositást kért azon vonalra, mely Nagyváradtól Kolozsvárig volt építendő. így kamatokban kifejezve nem tűnik ki azon nagy külömbség, mély ezen beadványok között létezik, de méltóztassanak megengedni, hogy én ezt capitalizáljam. Waring ajánlata mértföldenként 765 ezer forint névértékű papirnak kibocsátását kívánta, a midőn a másik két vállalkozó elseje 1.072,000 forintot, másika 1,019.000 forintot kivánt. így tehát ezek között és Waring között mértföldenként 307 ezer, illetőleg 250 ezer forintnyi külömbség létezett. De ezt a külömbséget tovább kell még vezetni, mert 20 mértföldről van szó,az említett összegeket tehát 20-al sokszorozva, Waring ajánlata 15 millió forintot igényelt, a midőn a belföldiek elsejének ajánlata 21 milliót, s a másiké 20 milliót kivánt, vagyis Waring 30%-al, a másik 25%-al, a harmadik 22%-al kisebb ajánlatot tett. Ily körülmények közt azok, kik efféle dolgokkal foglalkoznak, bizonynyal azt fogják ezekre mondani, — hogy ei ősebb kifejezéssel ne éljek, — hogy Waring ajánlata komoly nem lehetett, mert el lehetett engedni 10—15%-ot, hanem 30%-ot elengedni tiszta lélekkel alig volt lehetséges. Alig hogy Waring ajánlata diadalt nyert, és alig, hogy a szükséges intézkedések az engedély megadására megtörténtek, rögtön megváltoztatták az egész rendszert, és azt mondták, hogy az Erdélyben építendő vasúthálózatot össze kell kötni azon vasúttal, mely N.-Váradról Kolozsvárig lesz építendő és igy már nem 20 hanem 80 mfd. vasútnak kiépítéséről volt szó. De ennél már mindennemű nyilvános verseny kizáratott, és csak Waring szólittatott fel, hogy ajánlatát benyújtsa. Ennek megfelelt Waring, november 1-ső napján, 48 ezer forintnyi áliainbiztositékot kívánván mérföldenként, a mi 46,250 frtra szállíttatott le és november 19-én a képviselőház elé terjesztetett az engedély-okmány, ott november 29-én az egyesült vasúti és pénzügyi bizottság beadta jelentését, deczember 3-án a képviselőházban elfogadtatott és deczember 4-én a főrendi házban, mig deczember 7-én a törvény már ki is hirdettetett. Ez kissé rögtönzött eljárás volt, mélt. főrendek s különösen akkor, mikor 3.668,000 frtnyi kamatbiztositás hárauüott belőle az országra, ez tán még is kissé túlságos sebességgel történt. Ha már hozzá szólottam e kérdéshez, mélt. főrendek, lehetetlen elfojtanom keblemben egy érzést , mely minden időben felmerült, s ez az, hogy más országban is fordulnak elő ámítások, más országban is történnek szerencsétlenségek, s fordulnak meg egyének, kik az állammal kötött szerző16*