Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

122 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. vállalásához, melylyel az előre bocsátottak fonalán ujabb kötelezettség rovatik az országra. Ez az, a mi engem arra birt, miután semmiféle meggyőző okokat sem tudok találni — meglehet, bennem van e részben a hiba, a ki milliomokkal ide- s tova labdázó tőzsérkedéshez egyátalában nem értek, részemről ezen törvényjavaslat elfogadásához ne járuljak. De mélt. főrendek, van előttem egy indok, a mely miatt ezen törvényjavaslat ellen szavazni még sem fogok. Ezen indok az , a mely fel nem hozatott , de köztudomású dolog, és én ezt igen sajnálom , hogy ő nagyméltósága ezen kérdésből tárczakérdést csinált. Ez tény, nekem ezt el kell ismernem, és én ezen nyilatkozatnak pressiója alatt állok, a mely előtt meghajlok, és pedig azon indokoknál fogva, melyeket én egy néhány hónappal ezelőtt bővebben kifejtettem, a melyek ma is, egész épségben fenállanak, a mennyiben én ma, és még sok ideig, igen nagy csapásnak tartanám azt, ha azon kormányférfiak, a kik ma az ügyek élén állanak, valamiképen kényszerülnének ezen állásuktól megválni. A nagymélt. ministerelnök, kétségtelenül minister társai is, és ezt az egész országnak el kell ismernie, ezen ügyben mint mindegyikben, részrehajlatlanul járt el, és ezen esetben is bátran, felemelt fővel, mindenkinek szemében elmondhatja: „Nil conscire mihi, nulla pallescere culpa." Azonban mélt főrendek, még nagyobb megnyugtatásomra szolgálna az, ha ő nagyméltósága ugyan ezt mondhatná el azon illetékes és nagy befolyású egyénekről is, a kik előbb ezen ügyet kezelték, a kiknek most csak hűlt helyével találkozunk. Hogy ki és minek következtében idéztetett elő ezen ügyek bonyodalma, annak vizsgálatába nem kívánok bocsátkozni, s ez nem is tartozik ide. Az e részben teendő vizsgálatot megindította, mint ezt ő nagyméltósága is emiitette, a képviselőház. Ha a képviselőház által kiküldött bizottságnak munkálata előttünk fog feküdni, a mi kötelességünk lesz ezen ügyet részrehajlatlanul és egész objeetiviíással, minden személyes érdeknek tekintetbe vétele nélkül, megbírálni, és ha a körülmények ugy hozzák magukkal, vérző szívvel bár, de a roszaló Ítéletet ki fogjuk mondani. És ha e térre fogúid? eljutni, méltóságos főrendek, én Tiberius császárral fogok tartani, a ki felkiáltott, midőn légiói megsemmisittettek: Varé redde mihi legiones, én meg fel fogok kiáltani: redde nobis milliones! a I melyek az országra nézve örökre el vannak veszve, el vannak harácsolva. Hol fogunk majd állani, méltóságos főrendek, ezen VLgygyél, ha e törvényjavaslat elfogadtatik? ott, ahol: kincs, nincs, a hol nincs , ne keress, tehát: kezes fizess! Ezek azon okok, méltóságos főrendek, a melyek miatt én ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom, a miért én, a kényszerhelyzet súlya alatt állva. a szavazástól tartózkodni fogok, s kijelentem, hogy azon kérdésre, a mely fel fog tétetni először az elfogadást, azután pedig az ellenpróbát illetőleg , mindkét izben ülve fogok maradni. Méltóztassanak megbocsátani, mélt. főrendek, hogy bátor voltam felszólalni, de ezen rendkívüli eljárásomat mindenesetre indokolandónak tartottam. Zichy Ferencz gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! A tárgy meglehetősen kimerítve lévén, csak arra kívánok különösen szorítkozni, a mi a discussió tárgyává tétetett, ezen törvényjavaslatra, mely ma tárgyalás végett kitüzetett. De ha oly nevezetes ügyben, a hol annyi érdek jő súrlódásba, igazságos Ítéletet akarunk hozni, lehetetlen, hogy csak a végeredménynyel foglalkozzunk, hanem szükséges , hogy az előzményekre vissza is menjünk , hogy igy a végeredményeket igazságosan megbírálni képesek legyünk. Mindazon bonyodalmaknak, súrlódásoknak, financiális bajoknak, melyeknek a keleti vasút dolgában ki vagyunk téve, kutforrását következőkben találom : mindenekelőtt azon körülményekben , melyek 1868-ban az engedélyt megelőzték, továbbá Waring személyiségében, a Waring irányában gyakorolt mód nélküli protectióban, végre a törvényhozó testület mindkét részének azon gyors, sőt rohamos eljárásában, melyet a 1868. év végén észlelhettünk. Mindezekről pár szóval, nem hosszadalmasan, bátor leszek a főrendeknek rövid előadást tartani. 1868-ban, egy Nagyvárad és Kolozsvár közti vasútra nézve a kormány szükségesnek vélte, hogy házilag tegye meg az előleges munkálatokat, s ugyan egy időben ugy látszott elhatározva lenni, mintha ezen vasutvonalat állam költségére maga akarta volna kiépíteni, s ugyan azért versenyt irt ki, hogy vállalkozók találkozzanak, kik vagy