Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 121 mak érintkezésbe bocsátkozni, én azt tartom, hogy mikor a szomorú korszakot éltük, talán a jobbrafordulásnak egyik nevezetes tényezője és emeltyűje az volt, hogy a kormány nem birt többé hitellel, hanem az ország hozzájárulását kívánta, s látta szükségesnek az, a ki kölcsö­nöz , tudva, hogy ez által izmosodhatik csak az ország hitele. Mélt. főrendek! Mi egy alkotmányos foga­lomnak a főereje? Az, hogy pénzbeli kötelezett­séget soha sem lehet elvállalni, és pénzbeli ter­hes kötelezettség iránt soha előlegesen az or­szágot megkötni nem lehet előbb, mielőtt az országgyűlésnek nem csak beleegyezése, de ezen lépésre való előleges felhatalmazása meg nem adatik. Ha az ország veszedelemben forog, ha el nem hárítható, ránk nehezedő baj forog fönn, akkor igen is a felelősséggel tartozó kormány­férfiak kétségtelenül ily terhes szerződéseket köt­hetnek , és az ily szerződés szilárd megtartása az ország hitele tekintetéből, de becsületénél fogva is szükséges. De ha a jelen esetet tekintem, méltóztassa­nak megengedni, sem a tatár sem a török nincs nyakunkon, sem Trautenaunál, sem a jablun­kai szorosnál a porosz nem áll, sem a duklai vagy veleczkei passusnál nem fenyeget az orosz. Én tehát mondom, ilyetén országgyűlési megbí­zás nélkül való terhes szerződés megkötését nem tartom részemről olyannak, a mely az ország hi­tele tekintetéből okvetlenül elvállalandó lenne. Ha ez mint praecedens felállíttatik, melyet én felette veszélyes praecedensnck tartok, hogy a kormány magára vállalhasson az országgyű­lés megállapodása nélkül és a budget keretein kivül ily terhes kötelezettséget, akkor azon jó­hiszemű harmadik hitelezők, kik azon föltevés­ben , hogy az országgyűlés előleges megbízása nélkül uj kötelezettséget nem vállalhat a kor­mány, megkárosulhatnak és ekkor az ország hi­tele méltán csökkenhet. Én tehát épen azért abból, a mit ő nagy­méltósága emiitett, azon következtetésre jutok, és azt látom, hogy az ország hitelének fentartása nem lehet movens indok arra, hogy ezen szer­ződés most helybenhagyassék. De tovább me­gyek, baj is támadhat ebből. Eddig egyéb ter­hes kötelezettség nem terhelt bennünket, mint a FÖRBSDI HAPLÓ X872/75. 11. melyek a vasutat engedélyező törvény erejénél fogva fönnállanak. Ha most még tovább megyünk, ujabb ter­het is vállalunk magunkra; ha mi az előlegezési művelet által, ugy szólván társaivá leszünk a hitelezőknek, a részvényesek méltán ellenünk fognak fordulhatni, és ne legyek rósz jós, de attól tartok, hogy néhány hónap múlva újra pénzműveletre leszünk szorítva, a részvényesek érde­kében újrázni fogjuk ezen műveletet, melynek kivi­tele tekintetéből már is oly veszélyes útra és lejtőre jutottunk. Méltóságos főrendek! Azon kérdést vetem fel továbbá: veszélyezteti-e az ország vagy bárki hitelét az, midőn egy megbízott korlátolt meg­bízatást vállalt, t. i. hogy eljárásában utólagos bele­egyezés és jóváhagyásra van szüksége, és szabad-e az ily megbízottnak azon lényéből, hogy leköti megbízóját, a ki fenntartotta magának a cselek­vési szabadságot, azon következtetést vonni, hogy a megbízója az általa kikötött feltételeket nem tartja meg, akkor megbízója hitelét fogja veszélyeztetni? Ezen argumentum igen laté pá­tens, igen messze terjedhető lenne, és igen ter­hes következéseket vonhatna maga után. De te­kintve az ország jelen állását — és ezt szabad legyen elfoglalt álláspontomnak jellemzésére át­hozni — mely szerint még mindig deficitben vagyunk, és a deficites állapot nagyon hasonló ahhoz, midőn valaki gyakran nem saját vétké­ből , hanem szerencsétlen körülmények össze­találkozásából azon szomorú helyzetben van, hogy eddig elvállalt kötelezettségeinek csak igen ne­hezen felelhet meg, s hogy azoknak megfelel­hessen, még ujabb kötelezettségeket kénytelen elvállalni, Az ily egyesek állapota bizonyosan szána­lomra méltó , de ha ezen utou tovább halad, s mig előbb őt nem terhelő ujabb kötelezettségeket vállal magára , akkor vétkes könynyelmüséget követ el, s ez nagyobb beszámítás alá esik. Én, méltóságos főrendek, megvallom, azt tűztem ki magamnak változhatlan elvül, hogy mig a magyar állam be­vételei és kiadásai közt az egyensúly helyre állítva nem lesz, semmiféle ujon vállalandó teherhez lel­kiismeretem sugallata szerint nem járulok; nem járul­hatok tehát ezen esetben sem ezen ujabb teher el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom