Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

120 LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. juttatva az illetékesek befolyása által, hogy ezen ügy egy ingoványos, süppedékes zátonyra jutott; melyből csakis azon törvényjavaslat segítheti ki, melyet jelenben a ministerelnök ur ő nmeltósága épen bővebben felvilágositott, melyet ő s társai, kikről el lehet mondani, hogy: delicta priorum immeriti luunt, benyújtani szükségesnek tartott. Ha ezen törvényjavaslatot szemünk elé vesszük, az kétségtelen tanúbizonyságot nyújt arról, hogy az országra nézve mindenesetre terhes kötelezettségeket foglal magában. Becse van ezen törvényjavaslatnak annyiból, mert ez fényes bizonyítványa azon valóban egyenes procedúrának és ritka becsületességnek , a melylyel a mostani t. kormányférfiak ez ügyben eljárnak. Igen világosan és félre nem érthetőleg van kimondva : ecce nunc palám loquens, hogy ezen törvényjavaslatban kétrendbeli kötelezettség foglaltatik. Foglaltatik azon kötelezettség, hogy ez elzálogitott prioritások visszaváltására nézve 17 millió és azt felülhaladó kötelezettségre nézve felelősség vállaltatik az állam részéről, és 1.700,000 frt előlegezés nyujtatik ezen pályának teljes kiépitbetésére. Mindkettő terhes kötelezettséget foglal magában. Elismeri ezt a törvényjavaslat, elismeri maga a felolvasott ministeri indokolás, melynek egyes passusaira csak azért nem hivatkozom e részben, mert azt hiszem, hogy csak imént olvastatván fel, élénk emlékezetében fognak lenni a mélt. főrendeknek, de másfelöl a dolog természetéből is foly, a mit majd később leszek bátor hangsúlyozni. Legelőször oly kötelezettség foglaltatik, mely kezességi kötelezettség, s mely ily módon eddigelé meg nem terhelte az államot; de egy második kötelezettséget is foglal magában, mely szerint visszafizetés reményében előlegeztetik egy bizonyos összeg. Mindkettőre nézve ugyan az lőn itt felállítva, hogy azon teher, melynek elvállalása javasoltatik, nem oly mérvben és csak látszólag fog az ország vállain nehezedni, mert remény van arra, hogy az ismét vissza foly az állam pénztárába. Én nagyon szerettem volna látni azon bizonyos alapot, melyből az ország ezen összeget nyújthatja. Azonban nem nyujhatja, mélt. főrendek a magáéból, mert a méltóságos főrendeknek kétségkívül elég élénk emlékében van azon szomorú kép, mely előttünk akkor feltáratott, mikor az utóbbi kölcsön megszavaztatott és a mely a költségvetés tárgyalása alkalmával, még nyomasztóbb biztosságot nyert. Arra nézve. mélt. főrendek , hogy ebből nem háramlik veszély és hogy tán csak bizonyos kisebb összegekre nézve leszünk lekötve; erre nézve én azt mondom, hogy bármennyi legyen azon összeg, ha azon összeget nem meglevő alapból nyújtjuk, hanem e részben majd adósságot kellene felvenni: akkor ez már magában véve felette nevezetes teher és ezen teher különösen onnan háramlik, — és nekem gyanúsnak látszik, mert itt az van mondva, hogy a bank-consortium e papírok átvételére csak jogosítva , de kötelezve nincs. Ha ezen üzlet magában oly biztos alapon nyugodnék, hogy minden gyanakodást kizáró bizalommal lehetne rá számilaui, — de miután az illetékes körök is némi kétséget táplálnak , engedjék meg a mélt. főrendek, hogy én részemről gyanúperrel éljek, hogy itt az ország uj terhes kötelezettséget vállal. A kérdés most az, szabad-e az országnak a jelen helyzetben ily terhes kötelezettséget magára vállalnia; vagy van-e oly rendkívüli körülmény, mely bennünket ennek elvállalására kényszerit? Az első kérdésre, t. i. arra nézve, vájjon oly elkerülhetlen-e e kötelezettség elvállalása, előttem, mélt. főrendek, dönthetlen igazságban áll az, hogy valamint minden magán ember, ugy főleg maga az állam is köteles a legutolsó pontig eleget tenni minden magára vállalt kötelezettségének , és hogy e részben elégtéíessék még ugy is, ha teljes pénz szűkében és fogyatkozásban volna, az ország lakosságának áldozatkészségét az utolsó fillérig igénybe kell venni. De méltóságos főrendek ! ez csak akkor áll, midőn ezt a nemzet hitele fentartása és az evvel együtt járó becsület magával hozza és kívánja, így jövök arra, mit a jelen alkalommal különösen jelezni kívánok, hogy én arra, a mit ő nmeltósága felhozott, hogy ezt az országhitele és az ezzel együtt járó becsület hozza magával, hogy e terheket elvállaljuk, — azt mondjam, hogy ez illusio és önámító álokoskodás. Én, hogy a nemzet hitele fentartassék, épen ezen procedúrából, a melyet most követni akarok, épen az ellenkező következtetést vonom. Én azt tartom, s azért történik már Európaszerte, hogy államokkal, a melyek alkotmánynyal nem bírnak, nem igen szeretnek a pénzhatal-