Főrendiházi napló, 1872. II. kötet • 1873. május 24–1874. augustus 14.

Ülésnapok - 1872-75

LXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 119 Ez az eshetőség pedig múlhatatlanul bekövetkezik , ha ezen törvényjavaslat által lehetővé nem tétetik a rendezés. Mert a mint szerenesém volt fölemlíteni, ha nem sikerül ezen 30 milliónyi prioritásokat azou consortium kezéből visszaváltani, melynél most van, miután ezen bankconsortimn a legjobb akarat mellett sem képes az adott előleget meghosszabbítani, akkor bekövetkezik az , hogy Ők kényszerűségből a vásárra dobják a prioritásokat , a mi őket, és talán másod sorban a keleti vasuttársulatot is csődbe zavarja. Azon pillanatban pedig, a melyben a keleti vasúttársaság csődbe jut, kérdésessé válnak az első prioritások is, a mennyiben beállhat azon eset, hogy az első kibocsátású prioritások is kamat nélkül fognak maradni. Méltóztassanak meggondolni, mily hatással lenne ez a magyar állam hitelére, nem is említve, hogy azon bank-consortium ezen kölcsönt csakis a magyar kormány ajánlatára, nem ugyan jogilag kötelező jótállására, melyet az a magyar törvényhozás beleegyezése nélkül nem is lenne jogositva megadni, de igenis morális jótállására és biztatására adta. De érdekében van ezen törvényjavaslat a részvényeseknek is. Vannak ugyan, kik ezt kétségbevonják és e szempontból ostromolják a törvényjavaslatot. Azt mondják t. i., hogy a másod kibocsátású prioritások nem jogérvényesek, hogy ezen adósság a részvényeseket nem terheli és azt hiszik, hogy ezen adósságtól egyszerűen menekülhetnek, és a kamatgarantiának azon része, mely most a másod kibocsátású elsőbbségi kötvények által vétetik igénybe, a részvényeseket fogna illetni. Már a kép viselőházban folytatott tárgyalások alkalmával ezen ellenvetés, nézetem szerint, bőven és alaposan megczáfoltatott és én csak azt vagyok bátor ismételni, hogy bár miként álljon a másod sorozatú prioritások jogi természete, azt senki kétségbe nem vonhatja, hogy azon 17, illetőleg 20—22 millió, melylyel a keleti vasúttársaság tartozik, valóban befektettetett, beépíttetett a vasúiba. Hogy tehát a részvényesek egyrészről élvezhessék mindazon jogokat és előnyöket, melyek rajok azáltal, hogy a vasút ki vau épitve, háraniolnak, azaz hogy 80 mfd. vasút után a garantiát élvezik, de más részről azt, hogy azon pénzzel, a melynek segítségével a vasutat kiépítették, ne tartozzanak, azt ugy hiszem, semmiféle jogász komolyan állítani nem fogja. Ha tehát a bankok kényszerítve lennének ezen 30 milliónyi másod kibocsátású kötvényeket a piaczra dobni és valóságos értékökön alól, talán 10, 8 millióért vagy még alantabb áron eladni, a keleti vasúttársaság részvényesei megválva ezen másod kibocsátású prioritásoktól, még mindig adósok maradnának 12 —14 millióval; minél fogva azon összegek, melyek jogosan vagy méltányosan a részvényeseket illetik, s melyekre reményük lehet, nem őket, hanem hitelezőiket illetnék. A mélt. főrendek előtt fekvő törvényjavaslat, mint az az indokolásból is kitetszik, körülbelől elő fogja idézni azt, hogy ezeii ügy lebonyolítása után a vasúttársaságnak függő adóssága körülbelől néhány százezer frtra vagy egy millióra fog leapadni, és igy mindazon összegek, a melyeket a részvények jogosan igényelhetnek, ezen összeg kivételével őket fogják illetni. Ennélfogva azt hiszem, hogy a törvényjavaslat elfogadása maguknak a részvényeseknek is érdekében van, s én megvallom, csodálkozom, hogy vannak közöttök, kik abban megnyugvásukat nem lelik, sőt meg is támadják. Nem kívánom a mélt. főrendek figyelmét továbbra is igénybe venni, ezen már különben is annyira megvitatott ügy bővebb fejtegetésért, s bátor vagyok a mélt. főrendeknek a törvényjavaslat elfogadását ajánlani. Elnök: Van-e valaki, ki e tárgyhoz szólani kivan ? Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! Előttünk áll egy elvitázhatlan tényálladék, elégséges gyászos illustratiójául szolgáló azou hebehurgya szélességnek, melyet németül talán terminotechnice „Schuselei"-nak lehet nevezni, a mely ismétlődött ezen nagy horderejű vasutügynél, a mely az ország jólléte s felvirágzásának előmozdítására leghathatósb emeltyűül szolgál, de melyet azt hiszem, valamint minden más czélt, minden államnak elérni és biztosítani nem lehet másképen, mint csak biztos számítással és előre tekintéssel. Biztos alapokra kell fektetni ezen ügyet, mely illustratióul szolgál arra nézve, hogy miként lett ezen tárgy a maga idejében initiálva, azután pedig mindenféle tekervényes bonyodalmas és tőzsdei üzletek által a legnagyobb gyámoltalansággal oda