Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-11
XI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 41 téré nézve elfogadják, azt felállással nyilvánítani. {Megtörténik.) A méltóságos főrendek a törvényjavaslatot elfogadják s e felől a képviselőház értesíttetni fog. Következik a főrendiház egyesült hármas bizottságának jelentése az 1873-ki bécsi kiállításon kiállítandó tárgyak oltalmáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Pallavicini Ede őrgr. jegyző (olvassa a jelentést*). Ifj. Károlyi István gr. jegyző (olvassa az indokolást). Zichy F. Viktor gr. jegyző (olvassa a törvényjavaslatot *). Elnök: Nem lévén észrevétel, a törvényjavaslat elfogad tátik. Zichy F. Viktor gr. jegyző: (szakaszonként olvassa a törvényjavaslatott). Elnök: Kik az imént felolvasott törvényjavaslatot részleteiben is elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik) Elfogadtatott. Következik a „Lloyd" társulattal kötött szerződés. Zichy Ferencz gr.: Nagyméltóságú elnök! Méltóságos főrendek! Az átalános tárgyaláshoz vagyok báíor szólani. E tárgy most először fordul elő a magyar törvényhozás előtt, és igy nem lehet felesleges e fontos és nevezetes tárgyról körülménye sebben és részletesebben szólani, annál is inkább, mivel e tárgy hivatva van a magyar kereskedelemre a legnagyobb befolyást gyakorolni; és mivel azon szerződés tartama, melyet most megállapítunk, 5 évre terjed. Minekelőtte magát a tárgyat részletesen vitatnám, egy elvet kell előrebocsátanom, mely úgyszólván vörös fonalként az egész törvényjavaslaton átvonul : és ez az, hogy a rendes posta-közlekedés minden kereskedelem alapja, ezt követi a személyforgalom, a személy-forgalmat pedig az árú-szállitmány. Ez oly határozott elv, hogy ennek alkalmazását mindenütt felleljük. Csak egy példával kívánom ezt illustrálni. Midőn az angolok elhatározták, hogy az indiai maile-postát az európai szárazföldön át szállítják, Európa szárazföldi hatalmai egymás közt valóságos versenyt űztek arra, melyik hatalom nyerje el azt, hogy az ő területén átszállittassék e posta. Győzött végre Francziaország, és franczia területen szállíttatott sok ideigaz indiai posta. Az 1870 — 1871-iki háború e tekintetben változást idézett elő, és az *) Lásd az Irományok 31 -ik számát FŐKENDI KAPLÓ. 1872/ 1. i indiai posta ez idő alatt nem Marseillen, hanem Brindisin át vitetett a Brenneren keresztül. Az eredmény igen nevezetes volt, mely a szállítási vonal megváltoztatása folytán feltűnt; minden arányt | felülmúlt a személy- és árú-szállitmány roppant I növekedése. De az ellenkező oldalról is bebizonyult I állitásom; mert az 1871-iki békekötés és különösön a Mont-Cenis átfúrása következtében az addig a Brenneren át szállított indiai posta más utat követett és ezen változásnak következményei azonnal észlelhetők voltak a brenneri vasút kimutatásaiban ngy a személyi, mint az árú-forgalom apadásában. Kénytelen voltam ezen elvet előrebocsátani, mert ezen elv alkalmazása, igen sok helyütt fog előfordulni. Magára az előttünk fekvő és megbírálandó szerződésre kénytelen vagyok önmagamnak négy kérdést tenni. 1) Van-e szüksége a magyar-osztrák birodalomnak a kereskedelmi és postai összeköttetésre, a tengeren át a levantei és a keleti vidékek városaival és kikötőivel? 2) Ha ezen szükség létezik, lehetséges-e azt kielégíteni az államnak minden segélyezése nélkül ? 3) Ha a segélyezés és az úgynevezett subventió elkeriilhetlen, czélszerü-e a Lloyd-dal e tekintetben uj | szerződésre lépni ? végtére s ez előttem legalább döntő. 4) Vájjon ezen újonnan kötendő szerződés hazánk szükségletének, kívánalmainak, kereskedelmi tekintélyének és érdekeinek megfelel-e vagy sem ? Ezeu kérdésekre báíor leszek röviden felelni. A mi az első kérdést illeti; ha vájjon szükséges-e a magyar-osztrák monarchiának kereskedelmi és postai összeköttetése a tengeren át a levantei és keleti vidékek városaival és kikötőivel; ezen kérdés eldöntetett már ezelőtt 40 évvel, midőn az akkori kormány belátta, hogy a szárazföldi ügynevezett tatár-posta a kellékeknek és a szükségleteknek meg nem felel, és hogy Léva;ite vidékével egy közvetlen, a tengeren át eszközlendő összeköttetést nemcsak az osztrák-magyar birodalom tekintélyének fentartása, de különösen nemzetei, népei és egyes alattvalóinak érdekei is mellőzhetetlenül követelnek. Ugyanis 1832-ben ezen postai összeköttetést a haditengerészet akkoriban még vitorlás hajóira bizta. De valamint másutt vagy nálunk is, csakhamar bebizonyult, hogy ezen eszköz fölötte drága és biztosságtekintetéből a kívánalmaknak meg nem felel. Ezen tehát okvetlenül változtatást kellett tenni. El is volt
