Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-28
XXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 135 melyek alkalmasak arra, hogy mig egyrészt a bíróságok a függetlenséget a maguk körében fentartják, addig másrészt az országgyűlési tagok mentelmi jogának érvény szereztessék. {Helyeslés.) Ifj. Majthényi László b. főispán : Azon feltevésben, mélt. főrendek, — a miben nem kétkedem, hogy Ő nagyméltósága részéről az intézkedések kellő időben meg fognak történni a mentelmi jog megóvására, — e válaszban megnyugszom, Elnök: Következik az egyesült hármas bizottságnak a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslatra vonatkozó jelentése. Prónay Dezső b. jegyző' {olvassa a jelentést és a ministeri indokolást). Elnök: A törvényjavaslatot, ugy hiszem, felolvasottnak méltóztatnak tekinteni, a részletes tárgyalásnál úgyis felolvastatik. Méltóztassanak nyilatkozni, átalánosságban van-e valakinek észrevétele a törvényjavaslat ellen ? Pongrácz Károly gr.: Nagyinélt. elnök úr, mélt. főrendek! Jelenleg,midőn az európai államok hadseregeik harezképességének emelésében vetélkednek, mi is, ha az események által meglepetni nem akarunk, kell hogy előre gondoskodjunk, hogy ama nagy gépezetünk, melyet hadseregnek nevezünk, minden egyes ruganyában tökéletesbitve, magasztos feladatát sikerteljesen megoldhassa. Eltérnék az igazságtól, ha be nem vallanám, hogy e tekintetben ujabb időben igen sok történt. De ép ugy optimismus lenne eltagadni, hogy sok, igen sok maradt hátra. Örömmel üdvözlöm teli át e törvényjavaslatot, mely, habár csak megközelítőleg is, egy rég érezhető hiány pótlását kísérli, midőn a hoszszabb ideig szolgált altisztek jövőjéről gondoskodni szándékozik azon reményben, hogy az által sikerülend a hadsereg és a honvédség részére ügyes altiszteket nyerni. Mélt. főrendek ! A harcztan szabványai szerint azon keretet, mely közt a csapatok a harczezél elérése okából mozognak, az altisztek képezik. Minél képzettebb, ügyesebb és hosszabb ideig szolgált altisztekkel bír egy hadsereg, annál szilárdabbá lesz a keret s a harczezél annál biztosabban elérve. Mint tudjuk, a háború két ellenséges fél öszszes anyagi és szellemi erejének egymással! megmérkőzésébol áll és azon fél, ki többet bir a mérlegbe vetni, ragadja meg a győzelem babérjait. Ha most hasonlatosságot vonunk saját hadseregünk és a többi európai nagy államok hadseregeinek altisztjei közt, sajnálattal kell bevallani, hogy e tekintetben a versenyt ki nem tarthatjuk és háborús események beálltával egy lattal kevesebbet vethetünk a mérlegbe. Még I. Napóleon ellen vitt harezainkban az akkori osztrák hadsereg e tekintetben hasonlitlmtlanul jobban állott, mint a mai osz1 rák-magyar. Akkor a harezost kötéllel fogták és addig tartották szolgálatban, a meddig szolgálni bírt, 15, 20, 25 esztendeig, sőt még tovább. Ily körülmények között könnyű vala a csapatvezetőknek jó altiszteket nevelni, kik néha egy negyed századig állottak szakaszaik élén. Bátran mondhafom, hogy jelenleg egy ezredparancsnok sem gyakorol oly mély befolyást ezredére, mint akkor szakaszára a tizedes gyakorolt. A csapatokat a rendithetlen bátorság, a vas fegyelem és férfias kitartás jellemzé és csakis ily csapatokkal lehete a nagy Caesar óriási szellemének ellenállani. Később a szolgálati idő 13 évre szoríttatott. Ez idő elégségesnek mutatkozott arra, hogy jó altiszteket nevelhettek és azokat hosszabb időre csapatszolgálatnál alkalmazhatták. Kedvezőtlenebbé váltak a körülmények, midőn a 8 évi sorhadi és 2 évi tartalékszolgálat lőn megállapítva. Ez időben a közharezos 3—4, az altiszt 6 évig tartozott fegyver alatt lenni. A kormánynak már ez időben gondot kellé fordítania az altisztek pótlására. A jelen törvényjavaslattal hasonló rendeletek szabályozták az altisztek alkalmazását államhatóságoknál és azonkívül azon altisztek, a kik 8 évi szolgálati kötelezettségök befejezése után ujolag 8, illetőleg 4 évi szolgálatot vállaltak, első esetben 1500, másodikban 750 frt végkielégítésben részesittettek; azonkívül ezen tőkének 5 százalékát húzták, mint jntalomdíjat szolgálatuk tartama alatt. S daczára annak, hogy, mint látjuk, akkoron az altisztek sorsa felől sokkal jobban volt gondoskodva, mint a jelen törvényjavaslatban, azok száma túlságosan mégsem szaporodott. A véderőről szóló 68. t. ez. értelmében jelenleg a szolgálati idő 3 évre terjed, 3 év alatt altisztet nevelni nem lehet. Tehát nincsenek altisztjeink, ha csak azon ujonezokat, kiknek— mások hiányában — gallérjaira néhány posztócsillagot varrattunk, altiszteknek nem nézzük. Méltóztassanak megengedni, hogy két kérdést
