Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-23
114 XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ismerik azon törvényeket, melyek az állami építkezéseket elrendelik; ismerik, hogy azon építkezéseknek hányadrészéről gondoskodtunk eddig, és tudják, hogy rendes bevételeinkből nincsen módunk ily mérvű befektetéseket eszközlésbe venni. A ház által elém tűzött sajátképeni feladatomat ezzel megoldottnak vélem. Most engedjék meg, hogy pár szóval részemről is megmondjam a magam felfogását azon észrevételekre vonatkozólag, melyek a méltóságos főrendek közül többek által felemlítve lettek. Igenis, én is mindenek fölött kívánatosnak tartom az államháztartás súlyegyenének lehető fentartását, de nem ok nélkül mondom, hogy lehető fentartását, mert az államháztartásban elbírható mérvekben ideiglen mutatkozó hiánynál lehet valami roszabb is; a tespedés állapota, mert abban megöröklünk, mig ama másik bajból, csak gondosan járjunk el, kimenekedhetünk és ki is fogunk menekedni. E;i azt, hogy a nemzet, midőa a maga sorsa feletti rendelkezés neki megadatott, a nagy mérvben investitiálatkn ország investitiój át szükségesnek tartotta, részemről hibának nem tekinthetem. Hogy nagyobb sietséggel kezdte azt, mint kellett volna azt megengedem, de épen mivel sokáig semmit sem tehetett, természetesnek tartom ezen siettetést, miközben nem mindig lón szem előtt tartva és kellőleg megítélve, a mit, mikor, hol és mimódon? De hiszen, én nem tudok államéletet, de alig találnék magán gazdát, kinél, ha utólag nézzük, kisebb-nagyobb mérvben hasonló hibákat fel ne ismerjünk. Azon tény, hogy most utólag beszélünk arról, mit kellett volna és mit nem kellett volna tennünk, hogy kellett volna és hogy nem kellett volna eljárnunk, azt Játszik mutatni, hogy azokról előlegesen nem gondoskodtunk s nem tanácskoztunk eleget, legyen ez intő példa a jövőre, hogy ne kelljen újra és utólag beszélnünk dolgainkról. hanem gondolkodjunk és beszéljünk azokról előlegesen. {Helyeslés.) Ha ezt teszszük, meg vagyok győződve, hogy a baj, mely az ellenkező által lőn felidézve, rövid időn el fog múlni. Én is azok közé tartoztam egyébiránt, kik ugy mint Zichy Nándor gr. ő méltósága, előleg meg voltak győződve, hogy a reform nagy munkáját az államháztartás egyensúlyának fentartásával nem fogjuk bevégezhetni, ha ugy értjük ez egyensúlyt, mint utólag ő megmagyarázta, hogy t. i. az investitiókat és az azokra tett kiadásokat is beveszik a kiadások közé, de igen is hittem, hogy gondos eljárás mellett bevételeink s azon kiadásaink között, melyek a gyümölcsöző befektetésektől függetlenül eszközlendők, az egyensúlyt a peu prés fentartani lehető lesz, söt arra ma is köteleseégünk törekedni és ezen törekvést én sikertelennek, kilátás nélkülinek, reménytelennek ma sem tarthatom. Nem tarthatom pedig azért, mert ha nem is tartom közgazdászati állapotainkat igen virágzóknak; de nem is tartom azokat egyáíalán sötéteknek. Ebben is találkozom gr. Zichy Ferdinánd felfogásával, valamint egyetértek ő vele abban is, hogy midőn gazdászati helyzetünket akarjuk bírálni, nem szabad csupán a financiális állapotokat tartani szem elfrtt, de kell a közgazdászatiakat is és pedig mindenek előtt és mindenek fölött. Kell pedig azért, mert véleményem szerint roszul tennők, ha az orvoslást is csak az egyik téren keresnők és nem a másikon is. Én nagyfontosságú dolognak tartom, hogy az adóztatás tárgyai szerencsésen legyenek megtalálva ; nagy fontosságúnak tartom, hogy az adóztatásnak módja legyen olyan, a mi a lehető legnagyobb arányosságot, a lehető legnagyobb könynyüséget biztosítja. De elvégre is ezen módok formák, és a formák magukban nem fognak megmenteni minket. Akár ezen módon, akár azon módon vennünk kell az adózó néptől. Hogy pedig vehessünk a nélkül, hogy az érzékenyen essék, oda kell juttatnunk a dolgot, hogy legyen, miből venni. (Helyeslés) Ez nemzetgazdászati oldala a kérdésnek. Azért én azt tartom, hogy törekvésünk méltó tárgya, — a kormányé és a törvényhozásé egyiránt, hogy ne csak pénzügyi helyzetünk, de átalában közgazdászati állapotunk minél kedvezőbbé váljék. De akkor nem szabad csupán a pénzügyi kormányzatra gondolni, hanem a kormányzat minden ágára. Tovább megyek, a törvényhozásnak és a társadalom minden rétegének oda kell hatni, hogy közgazdászati állapotaink javuljanak. Nálunk még a legnagyobb mértékben, úgyszólván szinte kizárólag, a föld terményei képezik a jövedelmi forrásokat; és ha netalán egy-két kedvezőtlen évben ez irányban táplált reményeink megcsalnak, nincs mihez nyúlni, nincs mivel segíteni. Nem.