Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-23
XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 113 beszéljek — 20 milliót; az 1872-ik évi a póthi telekkel együtt 27 milliót. Ez együttvéve 69 millió. Mind a 3 évnek költségvetésében benfoglaltatott a fedezet rovatai között egy tétel, a mely kerekszámban 3 millió és 5 —6 százezer frtot vélt realizálni a közös activákkal; és miután e remény meghiúsulta után mindig ismétlődött s újra meghiúsult és. a kérdéses tétel egyszer sem folyt be, a megfelelő hiány 3-szor állott be. Az igy előállott hiány tesz közel 11 milliót. Ez együtt 80 milliónyi hiány, a melyből 69 bevallva és előre látva, 11 pedig váratlanul állott elő. Őszinteség hiányát én nem láthatok ott, a hol a hiáuy tettleg bevallva, az előirányzatba tettleg beállítva volt. Ilyet csak azon esetben láthatnék, ha az eredmény azt mutatná, hogy ez nem az egész hiány. Ámde daczára annak, hogy az évek, a melyek közelebb lefolytak, kedvezőknek egyátalában nem mondhatók, az eredmény ennél nem roszabb. hanem kedvezőbb volt. Nem számítom a folyó évet. a melynek zárszámadása még előttünk nem állhat, de 1870. s 187l-re valóban kedvezőbb lett az állapot körülbelől 6 millió forinttal. Hogy a fedezendő hiány nem 80 millió frt s nem is csak 6 millióval kevesebb, annak az az oka, mert az előévek megtakarításaiból és az előirányzaton kivül befolyt állambevételekből lehetett fedezni a másik felét, azon 6 millió forint hiányával t. i., mivel az eredmény javult. Talán egyetért velem a inéit, gróf, ha azt állítom, hogy nem az őszinteség hiányát vethetjük magunknak szemére, mint inkább egy bizonyos idegenkedést, a mely visszatartott minket attól, hogy elfogadjuk a helyzetet ugy, a milyen volt; az az idegenkedés, a melyre Baranyamegye főispánja más országokból is példát mutatott. Láttuk a hiányt egész nagyságában, és be is vallottuk azt, hanem igenis nem akartuk elhinni azt, hogy a hiány olyan, a mi nem múlékony, hanem állandó fedezetet igényel, és hogy ezen állandó fedezetet bevételeink nem szolgáltathatják, vonakodtunk elhinni, hogy nincs más mód, mint cousolidált kölcsönhöz fordulni. Az idegenkedés ezen kényszerűség elismerésétől igenis meg volt s pedig minden körben, kormánynál, mint törvényhozásnál egyiránt. Részemről ezt tudom magyarázni. Midőn 1870-ben a22 millió deficitet függő adósságra utalFÖBENDI NAPLÓ. 18™/ w . tuk, tettük azt azon tudatban, hogy pénztáraink oly helyzetben vannak, hogy azon terheket, melyek abból tettleg be fognak következni, kölcsön nélkül fedezhetjük ; a mi meg is történt. 1870-ben a hiányt valóban birtuk is fedezni; 1871-ben talán már helyén lett volna nem függő adósságra utalni a hiányt, hanem egy részben legalább consolidált adósságra. Hogy nem tettük, menti azon tény, mely szerint 1870. végével a pénztárakban szükséges készleteken kivül vagy 6 milliónk volt gyümölesözőleg elhelyezve, mely mellett lehete reményleni, hogy a jövedelmek szokásos emelkedése s a netán eszközölhető takarítások mellett nem lesz lehetien függő adóssággal fedezni a tettleg beállandó hiányt. 1871 végén már kértem a törvényhozást egy 30 millió kölcsön megkötésére annak tudatában, hogy arra szükség lesz; hogy e kölcsön nem egész összegében lőn kijelölve a fedezet alapjául, hanem csak egy részében és hogy e része is határozott tételekhez köttetett, máshonnan, mint a helyzet elismerésétől való természetes idegenkedésből magyarázni én sem tudom. A mi már most azt a kérdést illeti: van-e a méltóságos főrendi ház azon helyzetben, hogy a szükség fenforgását mái' ma megítélhesse, arra nézve rövid lehetek. Epén mivel a 3 éven át 80 millió | deficit irányozíatott elő s illetőleg ennyire emelkedett az előirányzat, épen mivel az 1871-diki zárszámadás már kimutatta, hogy az akkor beállt hiány már is 11 millió függő adósságot vont maga után, azontúl, hogy az előirányzaton kivül befolyt összegeket is elnyelte, s épen mivel most az 1872. év végén már kijelentettem, hogy a folyó év eredményei körül-belől egyezni fognak az előirányzattal : azt gondolom, minden nehézség nélkül el lehet mondani, hogy azon 80 millió előirányzott hiánynak fedezhetésére kerekszámban 40 millió névértékű consolidált adósságra szükségünk lesz. És bár elismerem komolynak és nehéznek a pénzügyi helyzetet, mégis azt gondolom, hogy nincs ok kétségbe esni akkor, ha egy három éven át 80 millióval előirányzott deficitnek fedezésére, végre is csak egy 40 milliónyi kölcsön megkötésére kell magunkat elhatározni. A mi illeti a jövendőt, e tekintetben felfogásom szerint, azt hiszem, hogy a méltóságos főrendek megnyugvással mondhatnak ítéletet. Most 15
