Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-23
10G XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. azon állapotban, hogy midőn afinaneziák egy kissé zavarba jönnek, a despondentiák és reeriminatiók ideje be fog következni. Hivatkozhatnám e tekintetben több példára, de különösen hivatkozhatnám Anglia példájára. Bizonyosan igen jól tudja ő excellentiája, hogy midőn Angliában, ha nem csal emlékezetem, 1687-ben az első államkölcsön köttetei, noily rettenetes volt a lehangoltság, a levertség. Mily baljóslatok kapcsoltattak ezen operatióhoz, mily vádak támasztattak a kormány ellen, mely ilyeneket mer cselekedni. És ez ismétlődött a későbbi időben, a midőn fokozatosan növekedett az állam adóssága és mégis bekövetkezett azon időszak, midőn Angliában olyan síupendiosus államadósság van, melynek még felfogása is igen nehéz, mégis az állam olyan állapotban van, hogy ezen adósságokat nemcsak könnyen viseli, de ezen adósságoknak törlesztésére már is sikeresen működik, hitele pedig ugy áll a világon, hogy midőn ujabb kölcsönre szüksége van, parin felül tudja realisálni. A despondeutiát és átalában a kishitüséget, de különösen a vádaskodást igen rósz tanácsadónak tekintem, ez pedig most épen Magyarországban busásan virágzik. Ha a helyett, hogy minden ember oda törekednék, hogy vállvetve iparkodnék segíteni a bajon, bizony sokkal czélszeriibb volna és előbb jutnánk oly mód feltalálásához, mely a múlt hibáit behegeszthetné és a jövőre az államháztartásban az egyensúlyt helyreállíthatná. 0 excellentiája többeket hozott elő, a miknek tulajdonítja a mostani financziális állapotok komoly voltát. Megvallom, magam is eleget gondolkoztam ez állapot fölött; azonban igen helyesen ecsetelte azon viszonyokat, melyekbe politikai állapotunk vettetett, és abban, ha nem is igazolását, de legalább mentségét adta annak, hogy mennyire jutottunk. Részemről talán véralkatomnál fogva kishitű nem tudok lenni; de a vádakat épen most igen nagyon vigyázva kívánnám alkalmaztatni, mert ugy szólván, vagy mindenkit vagy senkit nem szabad vádolni. En elfogadom azon nézetet, melyet ö excellentiája mondott, hogy bizonyára sok van államháztartásunkban, a mi fölösleges költségeket ró az államra. Magam is azon nézetben vagyok, hogy a meggazdálkodásnak igen sok módja van az országban ; de azon meggazdálkodást talán nem ott keresném, a hol ő excelleníiája, t. i. a hivatalnokok leszállításában; hanem inkább keresem a munka helyesebb felosztásában. Azonban ugy lévén meggyőződve, bocsánatot kérek, mind az előttem szóló nagyméltóságú uraktól, mind a pénzügyminister úrtól, azt hiszem, annyira kezünk ügyébe esik a segély, melylyel nem csak jelen állapotunkon segíteni lehet, hanem a jövőre nézve is biztosítani államháztartásunknak rendes vezetését, hogy csak csodálkozni kell, hogy eddig hozzá nem nyúltunk. 0 excellentiája azt monda, hogy nem hiszi, hogy az egyensúly ismét helyrcállittassék államháztartásunkban. Cziráky János gr. : Ezt nem mondtam. Perczel Miklós főispán: Azt méltóztatott mondani, hogy azon operatiókkal, melyek czóloztatnak, az egyensúly nem fog helyreállíttatni. 0 excellentiája két módot emiitett: vagy az adók fölemelését, vagy az adók igazságosabb felosztását, de azt is utóvégre, csak adófelemelésnek állította. Cziráky János gr.: Nem mondtam! Perczel Miklós: Igen is, azt méltóztatott mondani, hogy az adóknak rendesebb felosztása. Cziráky János gr.: Azt mondtam, hogy vagy a létező adók felemelése, mert az igazságos felosztástól nem igen sokat várok, vagy uj adókútforrásoknak megnyitása. Perczel Miklós főispán: En ngy értettem, hogy ezen ujabb, igazságosabb felosztás is ujabb felemelésre vezet. 0 excell. ujabb adó-kútforrás teremtését kívánja. Hozott is fel példát, a gyufát, a mi igen helyes, azonban az mind csak kisszerű vagy palliativ lenne, itt radicalis orvoslat szükséges; a radicalis orvoslatot pedig máskép nem képzelem, miut egy tökéletes jó adórendszernek behozatala álAl. És ez az, hogy Magyarországon igen is van még olyan tér, a hol a nélkül, hogy a legkisebb igazságtalanság történjék, adóalapunkat nemcsak tetemesen, de csaknem mondhatni egy harmadával növelni lehet. Esetleg alkalmam volt a gyakorlatban egy jó adórendszer működését tapasztalni. Méltóztatnak tudni, hogy mily nagy költségbe keverte az észak-amerikai államokat az utóbbi nagy háború; és azt is bátran merem állítani, hogy még inkább csodálatos példa, a melyet az ő finán-