Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.

Ülésnapok - 1872-23

XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 107 ciájuk mutat, hogy annyi viszontagság után, midőn adósságuk 5 év alatt esak nem tetemesebb lett, mint Angliának összes adóssága századok óta, — most már azon állapotban vannak, hogy annyi törlesztést tettek, mint a mennyi egész adósságuk volt. És ezt kettőnek tulajdonítom. Egyik az, hogy ott fényesen megczáfoltatott azon, nálunk csaknem axiómává lett elv, hogy a valuta helyreállítása nélkül jegybankot felállítani nem lehet; a másik, a mi még fontosabb, egy tökéletes jó adórendszer behozatala által. Most nincs idején, részletekbe bocsátkozni, annak bebizonyítására, hogy adórendszerünk hiányos és rósz, talán majd lesz alkalmam, részletesen is előadni e tekintetben nézetemet, most csak egy pontot akarok jelezni. A inéit, főrendek emlékezni fognak a szomorú végei ért Nyári Pálra. Ugyhiszem 1868. vagy 69-ki budget tárgyalása alkalmával, előhozott adatokat, melyekben kimutatta, hogy Pest városában két nagy iparos, összesen 4—5 orvos van, a ki 200 frt adót fizet. Bővebb tudomást szereztem magamnak,—más is szerezhetett, és agy hiszem szerzett is,— és mindenkinek fel kellett tűnnie a viriliseknek utóbbi összeállítása. Fel kellett tűnnie azon merész bejelentéseknek és azon irtózatos nagy különbözetnek, a mi a viriliself megadóztatása körül mutatkozik. A jövedelmi acló, az üzlet, az ipar, a tőke és maga azon pandaemonion, melyet börzének neveznek, az is, ha kellőleg tudjuk felhasználni, oly jövedelmi forrást fog nyújtani az országnak, mely nemcsak a rendes kiadások fedezésére nagy alapokat fog szolgáltatni, hanem még rendkívüli kiadásokhoz is fog egy bizonyos összeggel járulni; és annyira meg vagyok győződve tapasztalásból és tudomásból, hogy bátor volnék azt mondani, hogy az amerikai adórendszernek magyarra fordítása bár mikor életbe léphetne. Ez lenne tehát az. mit én jelen bajaink orvoslására biztos módnak találnék és a jövőre nézve is az egyensúly fentartására ajánlani mernék, Vannak még más módok is, melyeket szintén alkalmasoknak látnék ; ilyen az adóhátralékok kellő behajtása. Bocsásson meg nekem a minister ur, ha csodálkozásomat fejezem ki az iránt, hogy gyakran egy-egy igen czifra, nagyon hangzatos, de semmivel eem motivált interpellatióra, mely szerint itt vagy amott az ínséges vidékeken az adóbehajtásnak felfüggesztése kéretik, mindjárt hajtanak, és az adóbehajtásokat mindjárt felfüggesztik. (Mozgás.) Ismerem Magyarországot és különösen adózó népének viszonyait, és bátran merem állítani, hogy az adót Magyarországon esak az nem tudja fizetni, ki nem akarja. (Ellenmondás.) Vannak kivételek, nem tagadom, de csak igen csekély számban: egyes földbirtokosok, kik egy kissé el vannak adósodva és mégis kénytelenek öszszes birtokuktól az adót megfizetni. Mert tessék elhinni, én magam is érzem, hogy azon föld- és házadó, melyet most fizetünk, még nem oly nagy, hogy igen könnyűséggel ne fizethetnők. (Mozgás) De különösen az országnak földmíves, munkás része van azon állapotban, hogy adóját a legnagyobb könnyűséggel viselheti; és azon ínséges vidékeken, melyek érdekében a ministerium minduntalan interpelláltatik, épen most forog fenn azon eset, hogy szomszédságukban többféle munka van folyamatban, hol sokat kereshetne munkájával a nép. A vállalkozók azonban kénytelenek Olaszországból száz ménfőidről hozni munkásokat, mert azon földmíves, ki adóelengedésért folyamodik, ki jajveszékel, hogy tönkrejut, nem akar dolgozni. Tehát igen is áll, hogy Magyarországon nincs senki, ki adóját nem tudná fizetni. (Mozgás.) Kern régiben egy másik helyen hazánknak egy igen jeles államférfiú nem a személyváltozásban, hanem a rendszer-változásban kereste bajaink orvoslását. Ha jól fogtam fel nézetét, azt hiszem, hoíi'V ő sem azon parlamentáris rendszernek, sem azon szabadelvű iránynak, melyet kormányunk és a többség követni vállalkozik, nem óhajtja, de igen is az eljárási módozatnak, a rendszernek változtatását. Magam is azon véleményben vagyok, én is azt tartora, hogy bajaink egyik főoka abban fekszik, hogy mi a parlameutarismusunk alapján, — és épen ez gyöngeségének egyik főoka, — a ministerium a többségnek kifolyása, s ezzel azon kényszerűség háramlik reá, hogy ezen többséget megszerezze, megtartsa. Nagyon jól tudjuk, mennyi mindenféle követelésnek, és mennyi susceptibilitásnak kénytelen engedni a kormány, hogy ezen többséget magának megtartsa! Vannak, lehetnek idők, midőn ezen többségnek minden áron fentartása első kötelessége a kormánynak. Ilyennek tekintem én is a múlt időt, 14*