Főrendiházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–1873. május 17.
Ülésnapok - 1872-23
XXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 105 nálunk a bureaucratia. Vegyük a német világot. Akkor a bureaucratia száma 72,000-re meut. Meglehet, hogy tévedek, de most nekünk Magyarországon is van félannyi. Uraim, 36,000 ember, ez szép szám, és én azt hiszem, hogy kevesebb ember is elég volna erre. De nem csak a közigazgatásról szólok. így pl. az igazságszolgáltatásnál is lehetne takarékosabban eljárni. Ugy hiszem, hogy nem szükséges minden pernek két három felebbezést megengedni. A baj harmadik okát abban találom, hogy mi nagyon sallangos nemzet vagyunk, mi szeretjük a fényűzést és a pompát; nem elégszünk meg azzal, hogy oly házakat építünk, a melyek elég nagyok és kényelmesek, hanem szükséges, hogy azok paloták legyenek. Kérdem, hogy ha valamely közezéíra házat építünk, példa: 1 vámházat vagy postaépületet, nem elég-e, hogy ez elég nagy és kényelmes legyen, és szükséges-e, hogy oly pompával állíttassák ki, mely milliókat vesz igénybe. Kérdem, vájjon abban áll-e hazafiság és a haza nagysága? Az ország ereje az anyagi jóléten alapul, az anyagi jólét pedig feltételezi a rendezett pénzügyeket. Ez feltételezi az ország felvirágzását. Szükséges az is, hogy a^ ország hadereje is olyan legyen, hogy a külellenségnek megfelelhessen és erős külpolitikát vihessen. De abban,, hogy az országnak akkor, mikor deficitekkel kormányoz, palotái legyenek, nem fekszik a haza jólétének alapja. Ha valamely ország oly szerencsés állapotban van, hogy tartalékpénzalappal bir, — pl. mini egy szomszéd állam bír 43 millióval — akkor megengedhet magának ilyesmit. Nem akarom ezen tartalékalap legitimitását kutatni, nem akarok abba bocsátkozni, hogy mikép szereztetett, de mindenesetre kedvezőbbé teszi az állam helyzetét, mint a milyen azon államoké, melyek a modern civiüsatió azon példáját követik, mely most divattá vált, hogy t. i. deficitekkel kell kormányozni. Eu ezt sem helyesnek, sem üdvösnek nem tartom. Mindezen okok arra vezérelnek engem, hogy megszavazzam ugyan a szőnyegen levő kölcsönt, de nem mulaszthatom el, hogy egy pillantást ne vessek az átalános pénzügyi helyzetre, melyről különben lesz alkalmunk a költségvetési vita alkalmával bővebben szólani. Mindezeknél fogva nem tartom nehéznek, de aggályosnak financiális helyzetünket. Azért nem mondom, hogy pusztán kellett volna az országot i'ŐBEKDI HAPLÓ 18 ra /,js. I. hagyni. Korántsem, mert investiálni kell, de nem a rapiditás elve szerint. Vájjon a rapiditás elve jó finánc-politika-e, azt a mélt. főrendek belátására bizom. Mert ha puszta birtokot veszünk és arra palotát építünk, vasutakat építünk: ez bizonyára a legroszabb politika lesz, ha túlságos investitiókat teszünk, ha kölcsönt veszünk rá, azon számítás szerint, hogy a kölcsönnek a kamatját és az amortisatiót is meg bírjam fizetni, ez legegyszerűbb alphája a finánc-gazdaságnak ugy az államnál, mint minden egyes embernél és mivel de minőre ad május fit conclusio, minden egyes ember háztartásáról az országéra lehet következtetni. Mindezt megemlíteni törvényhozói kötelességemnek tartottam, miután épen a pénzügyi bizottság, melynek én is egyik szerény tagja vagyok, jelentésében ezt természetesen nem is mondhatta; mit én is helyeslek. De ha valaki a bizottság jelentését olvassa, azt gondolja, hogy a mi állapotunk nem oly aggályos. És épen azért, hogy a múlt és jelen pénzügyi helyzetünk tisztába állíttassák, voltam bátor ez iránt aggályaimat fölhozni. Én is azon óhajtást fejezem ki, melyet gr. Cziráky János ő nagyméltósága kifejezett, hogy államháztartásunkban az egyensúly helyreállíttassák. Az bizonyos, hogy ez másképen nem lehet, mint az adók uj kutforrásának nyílása által. Hogy ez a gyufák monopolizáiása által lesz-e czélszerüen elérhető, ezt a pénzügyminister belátása szerint legjobban fogja tudni. Egy egyszeríí mód az is, mely más országban is megvan, hogy az indirect adókat fölemelik, hol a direct adók nincsenek szabályozva, azaz nincsenek, hogy ugy mondjam, arányosítva; ha azokat arányosítjuk, ha azokat illetőleg a reformot megindítjuk, egy szíva! az adóreformot e tekintetben, a mennyire lehet, igazságos alapon eszközöljük. Ezeket voltam bátor a múltra nézve előadni; a jövőt illetőleg csak arra kérem ő nméltóságát a pénzügyministert, hogy a mily rapiditással eszközölte az investitiókat, ugyan oly rapiditással létesítse már most az adóreformokat is, A törvényjavaslatot áíaláiiosságban elfogadom. Percsel Miklós baranyamegyei főispán: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Az előttem szólott igen tisztelt tagjai a háznak bizonyára sokkal jártasabbak a financziák történetében hogysem ne tudnák azt, hogy nem csak mi vagyunk u
