Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

50 XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. Méltóztatnak emlékezni, most körülbelül egy esztendeje annak, hogy a hasonszenvi tanszék és tankórodának ügyében a mélt. főrendek előtt folytak a tanácskozások. A t. képv.-ház egy hasonszenvi tanszék felállítását állapította meg. A mélt. főrendek a Pesten levő hasonszenvi egylet kérelme következtében a t. képv.-háznak figyelmébe ajánlották azt, hogy azonkívül a tankóroda is együttesen volna felállítandó, nemkülönben némi törvényes intézkedések is lennének szükségesek a gyakorlat és tanítás módjának szabályozása végett. Ezen felszólítás a mélt. főrendek részéről a t. képviselőházhoz egy év előtt küldetett át. Miután nyoma sincs annak, hogy mi történt ezzel, azonkívül a tankórodának a költségvetésben sem találtatik nyoma, annálfogva kötelességemnek tartottam a vallás és közoktatási ministeriumhoz következő inlerpellatiót intézni; bátor leszek azt felolvasni. (Olvassa az interpellatiót.) Miután a méltóságos főrendek, figyelemmel a t. képviselőház által múlt évben hozott abbeli határozatra, mely által a vallás és közoktatási minister ur egy hasonszenvi tanszéknek és „idővel" tankórodának is az egyetemen leendő felällitására utasitatott, — továbbá figyelemmel a Pesten levő hasonszenvi egylet által tett előterjesztésre — abban állapodtak meg; hogy a hasonszenvi tanszéknek a tankórodával „együttes" felállitását,nemkülönben a hasonszenvi gyakorlat által igényelt törvényes intézkedések figyelembe vételét ajánlják a t. képviselőháznak; mely felszólítás 1870. évi ápril hó 28-án 155. sz. alatt küldetett át a t. képviselőháznak, és miután az 1871. évre készült költségvetésében a felállítandó tankórodának nyoma nem találtatik : ennélfogva felkéretik a vallás- és közoktatási minister ur méltóztassék nyilatkozni arra nézve: 1. Vájjon a minister ur megállapodása következtében mi történt légyen az ügynek előmozdítása végett? 2. Vájjon a minister ur hajlandó-e az ügyet az idézett megállapodás értelmében felkarolni? 3. Van-e tudomása arról, hogy a hasonszenvi egylet, a hasonszenvészetnek tanítása és a hasonszenvi „gyógymód gyakorlása" tárgyában kívánatos törvényes intézkedések miatt a t. képviselőházhoz még 1870. június 27-én két külön javaslatot mutatott be? és 4. Mikorára teheti kilátásba a hasonszenvi tankoróda felállítását és a hasonszenvi gyakorlat által igényelt törvényes intézkedések javaslatba hozatalát. Elnök: Az interpellatio a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi ministernek ki fog adatni. Következik a napirenden levő tárgy: az 1871. évi államköltségvetésre vonatkozó törvényjavaslat. Méltóztassanak a törvényjavaslat elve és lényege fölött átalánosságban nyilatkozni. Apponyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ! méltóságos főrendek! Valóban nehezen esik felszólalnom, mert midőn tekintve az előttünk fekvő nagy horderejű és bizonyosan nagy szorgalommal és mély belátással kidolgozott törvényjavaslatot, és tekintve annak nagyérdemű szerzőjét, azt csak üdvözölni akarom, azonban a méltóságos főrendi ház iránti kötelességemnél fogva kénytelen vagyok kimondani azt, a mi mélyen aggaszt. Ugy hiszem, nem fog túlzásnak tekintetni, ha a rögtönzést és pressiót, melyet a költségvetés tárgyalásánál tapasztalni kénytelenek vagyunk, chronikus betegségnek nevezem. Valahányszor a miatt e magas házban tiltakozás tétetett, mindannyiszor rendkívüli körülményeknek, kénytelenségnek tulajdoníttatott a kivételes eljárás, de ugy látszik, hogy ez más normális állapottá lett és kivételeseknek azt fogjuk tekinteni, ha a mélt. főrendek a költségvetést valahára behatóan fogják tárgyalhatni. Talán nem szólanék mélt. főrendek! ha meg nem lennék győződve arról, hogy ezen rendkívüli körülményeknek pressiója csakis a felsőházra nehezedik mindenkor, hogy e pressio csak is e magas ház tekintélyének és alkotmányos jogának rovására érezteti meg magát. De miután ugy tapasztalom, hogy a képviselőház az államköltségvetést hónapokon át tárgyalja, — mi ellen kifogásom nem lehet. — addig a mélt. főrendeknek alig jut annyi nap, hogy alkotmányos kötelességöket teljesítsék; és miután ezen abnormis helyzetre — ugy szólván — semmi tekintet nincs többé, kénytelen vagyok az ebből bennem eredt méltó aggodalomnak és megütközésnek kifejezést adni, meg levén győződve arról, hogy a mélt. főren-