Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-96

XCVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 51 dek, és a körünkben tisztelt minister urak ezen -nyilatkozatomtól meg nem fogják tagadni méltánylásukat. Hogy ezen aggodalmam méltó, azt gondolom a inéit, főrendek is érzik, miután oly nagyfontosságú ügyhöz kell hozzászólani a nélkül, hogy az iránt elégséges tájékozásunk volna. Igaz, hogy mikor az államköltségvetés a képviselőházhoz került, az szétosztatott a magas ház tagjai közt is, s ennélfogva alkalma volt mindenkinek azt magán szorgalomból tanulmányozni; de erre átalánosságban számitani nem lehet. Hozzájárul az, hogy az államköltsógvetés a képviselőháznál lényeges változásokon megy át, melyeknél fogva uj tanulmányozás és uj combinatio szükséges még azoknál is, kik az eredeti államköltségvetést már forgatták. Hogy ezen uj tanulmányozásra és combinatióra idő még nem engedtetett, az világos; de ha engedtetett volna is, a magán tanulmányozás a rendes tárgyalást nem pótolhatja. Tudva van mélt. főrendek az, hogy csekélyebb fontossági! ügyekre nézve is megkívánjuk a parlamenti szokás szerint, hogy azokat magánértekezletekben, előtanácskozmányokban meghányhassuk, és épen ezen sokkal nagyobb fontosságú ügyre nézve, mely a rerum gerendarum nervusát illeti, a parlamenti élet és működésnek ezen kellékétől el vagyunk zárva. Én nem kétkedem abban, hogy a pénzügyi bizottság mindent elkövetett arra, hogy magának lehető tájékozást szerezzen, és hogy jelentését lehetőleges megnyugvással tehesse a ház asztalára; azonban szerintem valóságos varázserővel kellett volna birnia, ha ily rövid idő alatt az egész költségvetés minden részletét behatóan átvizsgálhatta volna és szintén annyi varázserővel kellene birniok a mélt. főrendeknek ha alkotmányos kötelességöknek e részben teljesen megfelelni akarnának, pedig bármilyenek legyenek is a mélt. főrendek ebbeli hatáskörére nézve az uj kor nézetei, annyi bizonyos, hogy alkotmányos szervezetünk soha sem fogja megengedni azt, hogy ezen hatáskör puszta formaságra szállittassék le. (Helyeslés.) Az államköltségvetésnek megállapítása törvény által történik, törvény pedig a felsőháznak illetékes hozzájárulása nélkül létre nem jöhet. A méltóságos főrendeknek ezen hatáskörét törvény nem korlátozza. (Igaz! ugy van!) Annál kevésbbé fogom megengedni azt, hogy ezen hatáskörön a közvéleményben elterjedt hibás nézetek ejtsenek .csorbát. Vannak, kik igen hajlandók a más almányos országoknak általuk alkalmasint csak félfüllel hallott gyakorlata szerint korlátozni a felsőház ebbeli hatáskörét; vannak kik a mélt. főrendeknek az államköltségvetésre nem akarnak egyéb befolyást engedni, mint azt, hogy meggyőződjék arról, vájjon az állam azon terheket, melyek az államköltségvetésben foglaltatnak, elviselni képes-e, vagyis, vájjon az állam elbirja-e a költségvetésben foglalt szükségletet ? e szerint, a mélt. főrendeknek csak vető jogot tulajdonítanak, melynél fogva a szerint a mint meg fognak győződni, hogy az állam elbirja-e vagy nem a költségvetés szükségleteit, azt en bloc elfogadhatják, vagy en bloc visszautasíthatják. Én tisztelek minden véleményt, de ennek alapját sem törvényünkben, sem törvényes gyakorlatban föl nem lelem. (Igaz! Ugy van!) De még azon esetben, ha állana azon állítás, hogy a mélt. főrendeknek csak a vető jogot gyakorolják, ez sem menthetné fel a mélt. főrendeket az államköltségvetés beható tárgyalásától; mert nem hihetem, és föl nem tehetem azt, hogy a mélt. főrendeknek az államköltségvetésnél ne lenne egyéb teendőjük, mint annak megbirálása, vájjon az állam a terheket elbirja-e. (Igaz! Ügy van!) r En azt gondolom mélt. főrendek, hogy akkor, midőn 260 milliónak megszavazásáról van szó, más kérdés áll előttünk, és pedig az, hogy ha el is birja az állam ezen összeget, vájjon azt nem lehetne-e gyümölcsözőbben befektetni ? Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a jelen költségvetésben foglalt kiadások nem gyümölcsözök, vagy pedig hogy én azoknak gyümölcsözőbb befektetését fognám ajánlani. Miről alig lehetne szó, mert lehetőségét az idő rövidsége zárja el; még azon esetben is, ha magam illetékesnek és avatottnak tartanám, de azt akarom bizonyítani, hogy lehetnek esetek, melyekben a méltóságos főrendek azt, hogy azt államköltségvetésben foglalt kiadások aránylag nem eléggé gyümölcsözők, kimondani kénytelenek leendenek, minélfogva e kérdésnek megfontolása mindenkor a főrendiháznak feladatához fog tartozni; ez pedig felteszi a részletes tárgyalást, a mely nélkül minden költségvetési vizsgálat illusorius. Sokat lehetne még erről mondani méltóságos