Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-110

166 CX. ORSZÁGOS ÜLÉS. roltattak, ezen meggyőződésemben még inkább megerősítettek. {Helyeslés) Azt gondolom, hogy ha ideiglenes intézkedésről van szó, az ideiglenes intézkedésnek egyik föltétele az, hogy az által, a mennyire lehet, a jövő intézkedés érdemileg ne praeoccupáltassék, hogy mellékesen oly jogi elvek ne állittassanak fel, melyek a leggondosabb latolgatást igénylik. A kormány t. képviselője előadásában arra figyelmezteti a mélt. főrendeket, hogy a mélt. főrendek mostani intézkedése praeoceupálná a törvényhozásnak jövő megállapodását annyiban, a mennyiben egyes esetben tényleg egy oly jótéteményt játszhatna ki, melyet a törvényhozás talán későbben megállapítani kész lenne. Én a magam részéről ellenkezőleg állítani merem, hogy a törvényjavaslat egyszerű elfogadása nem egyes esetben elfogadható jótéteményt, hanem azon elveket praeoceupálná, melyeknek helyes és szabatos formulázásán kell ezen törvényjavaslatnak alapulnia. Nem mellőzhetem egyébiránt, a kormány t. képviselőjét arra figyelmeztetni, hogy azon indokok, melyeket ő méltósága a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslatból merített, mely törvényjavaslatról á méltóságos főrendi háznak egyátalában hivatalos tudomása nincs, a méltóságos főrendek előtt döntők nem lehetnek; és pedig annyival kevésbé; mert a mennyire én tudom, az emiitett törvényjavaslat a képviselőház által még nem is tárgyaltatott; hogy tehát a méltóságos főrendek fontos elvi kérdésben egy magában még meg nem állapított terv elvei által vezéreltetnének,melyeket nem isismernek, smelyeknek helyessége iránt, a mennyire azokat meg™ emlittetni halottam alapos kételyek foroghatnak fönu, ezt a szokott parlamentaris eljárás igényleteivel összeegyeztetni nem lehet. Nem tiltkolhatom el ez alkalommal, hogy a kormány t. képviselőjének előadása még inkább meggyőzött engem azon alaki parlamentáris szabálynak helyességéről, melyszerint a törvényhozás egyik házában a másik házban történt eseményekről és viszonyokról említés nem szokásos. A méltóságos főrendeknek nem azzal van dolguk, hogy micsoda pártok vagy pártfelekezetek ajánlották a törvényjavaslatot. A méltóságos főrendek előtt ép ugy mint megfordítva előforduló esetben a képviselőház előtt nem egyes pártárnyalatok véleménye, hanem egyenesen csak a törvényhozás egyik tényezőjének kijelentése áll, és miután a jelen körülmények közt a fennemlitett viszonyok politikai fontosságát egyátSlában nem tagadom, azoknak fölemlitése által a dolog lényegén kivül álló momentumra kívántatik az ügy eldöntése alapíttatni, miért is, mint mondám, igen óhajtottam volna, hogy a kormány s képviselője ezen alkalommalis afönnemlitett, minden parlamentaris tanácskozásokban elfogadott alaki szabályhoz a maga részéről is ragaszkodni szíves lett volna. (Helyeslés.) Már előbb bátorkodtam kijelenteni, hogy azon indokokon kivül, melyek a javaslatban elősoroltatnak, helyesebbeket fölhozni képes nem vagyok, mindazáltal miután vitatkozásba ereszkedtünk, engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy meggyőződésem indokait még egyszer röviden Összefoglaljam. (Halljuk!) Teljesen egyetértek a jelentés azon állításával, hogy a moratórium eszméje a maga átalánosságában veszélyes és káros, és a tulajdon eszméjének fentartásával, mely leginkább a mai időben a törvényhozás egyik fő föladata, némi ellentétben van; de ép oly kevéssé tagadom, hogy lehetnek körülmények , melyekben ezen ellenvetések daczára moratórium megállapítása szükségessé válik. Mi ily esetben a döntő differentia, melynek elhatározólag kell hatnia a törvényhozás intézkedésére? Az, melyet a jelentés megemlít, hogy tudniillik a moratórium veszélyességénél fogva a kényszerítő szükség szabta határok közé szorittassék, és miután ezen szempontot vélem a kérdésre nézve eldöntőnek, előttem azon kérdés áll: melyek ezen döntő szükségek határai? Ha a telepitvényi viszonyok olyan természetűek, melyek a nép és az ország lakosai nagy részének — vagy nem is mondom nagy részének, mert ily tekintetben reám nézve nem a szám, hanem a méltányosság az egyesek iránt és az ügy figyelembe veendő tekintete dönt (Helyeslés); — ha tehát a lakosság egy részének fennállhatása és életérdeke egy ily moratórium behozatalát igénylené, minden veszély daczára, annak e czél által kijelölt határok mellett való elfogadására a magam részéről kész volnék. De melyek azon érdekek ? Ha ezek abban jeleztetnek, hogy oly egyénnek, vagy egyének agglomeratiójának, a nélkül, hogy