Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-106
122 CVÍ. ORSZÁGOS ÜLÉS. egyenesen a jogi téren maradok. Először is a tulajdonról volt itt szó. Tudom, hogy a kormány tagjai számos esetben a legnagyobb félreértéseknek lehetnek kitéve. Én egész nyugodtsággal eltűröm ezen félreértéseket, meg levén győződve arról, hogy majd 10—15 év múlva, hogy ha az ország kibontakozott ezen bajokból, nem fog tőlünk megtagadtatni az elismerés, és hála fog szavaztatni azoknak, kik részt vettek ezen intézkedés megtételében. De ha már valaki figyelmeztet engem arra, hogy a tulajdon jogot tiszteljem, akkor bocsánatot kell kérnem, ha én viszont figyelmeztetem az illetőt arra, hogy mindenki tulajdonát egyiránt tisztelje, mert nemcsak a birtokos osztály tulajdonát kell védelmezni, hanem védelmezni kell azét is, kinek akár a korábbi törvények, akár pedig az 1862-iki pátens tulajdonjogot adott; és itt épen arról van szó, hogy azok tulajdona támadtassék meg, kik azon pátens alapján nyertek tulajdonjogot. Mert tagadkatlan, hogy ha most alteráltatnék azon birtokjog, mely már kétségtelen volt, az ismét kétségessé válnék. Továbbá én az illető §-t magam igtattam ugyan a törvénybe, mely szerint a jogérvényes Ítéletek, szerződések és egyességek érintetlenül maradnak, hanem azt minden egyes esetben a bíróság van hivatva megítélni, vájjon a szóbeli egyesség elegendő-e arra, hogy valamely ingatlan birtok fölött döntő határozat hozathassák, hanem azt ma átalánosságban kimondani, hogy e szóbeli egyesség elegendő legyen arra, hogy ily speciális esetben valamely birtokjogi természete alteráltassék, ezt oly elvnek tartom, melyet elfogadni, aláírni nem lehet; tehát nem elvontan politikai szempontok, hanem juridikai aggályok azok, melyeknél fogva ezen módosítást elfogadni nem lehet. Ennélfogva ismétlem korábbi nézetemet, meg lévén győződve arról, hogy bármily ealamitásnak tartanám azt, ha ezen törvényjavaslat életbe nem léptettetnék, még nagyobb ealamitásnak tartanám azon esetet, ha ezen §. igj léptettetnék életbe, a mint itt áll. Apponyi György gr.: Én tökéletesen egyetértek az előttem szólott minister úrral abban, hogy mikor tulajdonjog biztosításáról van szó, sem nemzetiség, sem néposztályok különbséget nem tesznek. A tulajdon egyformán szent, mind a volt földesúr, mind pedig a volt úrbéresre nézve, tartozzanak bár azok egy vagy más nemzetiséghez. Ismétlem, ebben tökéletesen egyetértek, és épen azért gondolom, hogy ezen kérdés alig merülhet fel ezen §-nál, miután sem a néposztályok, sem a nemzetiségek közt e tekintetben különbség nem tehető. Midőn a jogügyi bizottságban erről tanácskoztunk, főtekintetnek vettem azt, hogy 1-ör azok, kik az erdélyi viszonyokat ismerik, nem tagadhatják, hogy e viszonyok nincsenek normális állapotban, és ha valahol, ott kell a törvényhozásnak figyelemmel lennie az opportunitási szempontokra; — és 2-or, hogy épen az erdélyi viszonyok voltak azok, melyekben és melyek közt épen a tulajdonjog biztosítására talán a legkevesebb alkalom kínálkozott, és ennélfogva ha azon intézkedésekre nézve, melyek nem Erdélyre, hanem Magyarországra vonatkoznak, az ily praescriptionalis terminusok szükségeseknek ismertetnek el: akkor Erdélyre nézve teroperamentumokot nyújtani e részben még szükségesebbnek tartom. Méltóztassanak figyelemmel lenni arra, hogy ezen úgynevezett határidő — ámbár a törvényhozás ideiglenesen a nyílt parancsoknak intézkedését elfogadta — a szó szoros értelmében véve nem törvényes utón mondatott ki. Nagy kérdés, vájjon a törvényhozás kimondta-e, és ennélfogva nem lehet oly véghetlen szigorral venni a praescriptionalis terminust és kimondani, hogy még egy ily igen-igen méltányos temperamentum se segíthessen azokon, a kik önhibájuk nélkül tisztán a körülmények által mintegy akadályoztattak abban, hogy a keresetet beadják. En azt hiszem, hogy itt enyhítő intézkedés által a törvényhozás nem vét, hanem inkább eleget tesz kötelességének. Mert valóban nem méltányos dolog az, hogy ha példának okáért valaki, legyen az akár úrbéres, akár majorsági birtokos, a másik féllel megegyezett, minélfogva a másik fél a kereset beadását szükségesnek nem tartotta, később azonban épen ezen törvény értelmében azon egyesség mely szóval köttetett, nem fogna többé respectáltatni, és ő azért, mivel a kötött egyezség folytán nem adott be keresetet, most a törvény által jogától elüttetnék. Méltóztassanak tehát azon három tekintetnél fogva: először, hogy egy hasonló esetben már is elfogadott a ház némi temperamentumot, másodszor, mivel az erdélyi viszonyok abnormis voltuknál fogva különös tekintetet igényelnek és harmad-