Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-106
CVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 123 szór, hogy ezen határidő igazán törvényes utón nem mondatott ki, méltóztassanak a jogügyi bizottság véleményét elfogadni. Szécsen Antal gr.: Méltóztassanak megengedni, hogy egy átalános észrevételt legyek bátor tenni azon kérdésekre, melyek a discussio folyamát elfoglalják. Ezen kérdések nagyobb része a birtok- és tulajdonviszonyok rendezését illetik. Természetes tehát, hogy ezen kérdések megítélése a vitatkozásoknak azon szabadságát igénylik, hogy, mig az egyik egy elvet jóhiszemmel védelmez, a másik fél azt nem tekinti oly helyesnek, és ha e tekintetben a nézetek kifejezése akár az egyik, akár a másik fél részéről személyes ellenvetésnek tekintetnék, akkor a tulajdonképeni tanácskozások kerete oly annyira meg lenne szorítva, hogy a kérdés megvitatása lehetetlenné válik, meggyőződésem tehát az, hogy mikor én a magam részéről kijelentem, hogy a törvénynek egy bizonyos intézkedése által a tulajdonjog eszméjét veszélyeztetve látom, azzal nem akarom azok intentióját és jóhiszeműségét kétségbe vonni, a kik a maguk részéről ezen intézkedést javasolják és abban a véleményben vannak, hogy a tulajdon veszélyeztetésének kérdése itt nem forog fenn. Egyátalában ezen kérdésekre nézve az átalános kifejezések egyik vagy másik szellemben a kedélyeket ingerelhetik, de a kérdéseknek nyugodt megoldását elő nem mozdíthatják. Ezen kérdéseknek megoldása nem az elveknek átalános, hanem részletes alkalmazásában fekszik, és a ki ezen kérdéseknek végleges megoldását akarja, annak természetesen a szabad vitatkozást is akarnia kell és az ilyen megtámadásokra el kell készülve lennie. (Helyeslés.) Én teljesen osztozom az igazságügyminister urnak azon nézetében, hogy a törvényhozás egyedül a jog terén és jogalkalmazás terén nem maradhat, mert az ő tevékenységének más factorai is vannak, politikai tekintetek és politikai szükségletek, a melyeket szintén figyelembe kénytelen venni, miután a törvényhozás nemcsak a biró, hanem a jövő javára intézkedő és gondoskodó testület. Ezen elvet a maga helyességében elfogadva, mindamellett nem tagadhatom, hogy egész átalánosságban nem fogadhatom el azon nézetet, hogy a törvényhozásra a jogtekintetek mérlege a törvények alkotásánál befolyással ne legyen. A törvényhozás hivatva van nemcsak a formális jog terén állani, de hivatva van arra, hogy a maga intézkedései által a jog ellen semmit életbe ne léptessen, és épen azon kérdésnek mérlegelése, hogy mily arányban áll a jog iránti felfogás a létező viszonyokhoz, mondom, ezen kérdésnek mérlegezése képezi a törvényhozásnak egyik legkényesebb és legfontosabb feladatát. Én ő excellentiájának előadásából azon észrevételt tettem, hogy juridicai szempontból a szóbeli egyességeket nem tekinti oly alapnak, melyre a törvényhozás bizonyos intézkedéseket építhet. Kikerülte azonban —• meglehet saját hibáimnál fogva — figyelmemet az, hogy vájjon ő excellentiájának ellenvetése az írásbeli egyességekre kiterjed-e, mert mindaz, a mit a szóbeli egyesség ellen fölhozni méltóztatott, a szóbelieket kizárja, hanem az Írásbeliekre nem alkalmazható. Miután e tekintetben én még további felvilágosítást várok, én csekély szavazatommal a jogügyi bizottságnak javaslatához járulok. Miske Imre b. jegyző: Az igazságügyminister ur képviselője Gecző János! Gecző János, osztálytanácsos az igazságügyi ministermmban: Csak néhány szóval volnék bátor e tekintetben felvilágosítást adni. Igaz, hogy károk történtek Erdélyben és Magyarországon, hanem hogy a károk megtörténtek, I az nem a mai törvényhozásnak a hibája, hanem hibája azon intézkedéseknek, melyek több kárt is okozhattak volna az egyes birtokosok érdekeinek mellőzésével vagy esetleg azoknak elhanyagolásával. Méltóságos főrendek! A magyarországi urbérek rendezésénél sehol nem fordult elő azon eset, és nem jutott eszébe senkinek, hogy visszaható erőt tulajdonítson a törvény intézkedésének annyira, hogy azt mondja, hogy ott, hol az elévülés ideje alatt történt ily egyezség, ott az egyezség tartassák fenn tovább is azon jogosultsággal, a melylyel birt az elévülés ideje előtt az illető úrbéres vagy birtokos. És ha itt Magyarországon nem méltóztatnak ily intézkedésnek szükségét látni, akkor Erdélyben sincs annak helye. Sőt ellenkezőleg: Magyarországon csak egy határidő volt kitűzve e tekintetben az ily keresetek beadására; ellenben Erdélyben nem egy, hanem három határidő volt kitűzve: 1859-, 1861-és 1862-ben. Ezen határidők folytonos figyelmeztetésül szolgáltak az illetőknek, mert bátor va16*
