Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-105

CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 113 don eszméjét megsérteni; igaz, de hiszen az úrbéri viszony is a tulajdonjoghoz tartozott. Az úrbéri viszonyokat közgazdászati és politikai szempontból jónak látta a törvényhozás megszüntetni, mint péld. ehhez hasonló volt Austriában az örökbér, melyet a törvényhozás ott is eltörölt. Én tehát jogi fogalmaimmal nem tudom megegyeztetni azt, hogy midőn egy uj aerát akar a törvényhozás inaugurálni, és midőn semmiféle jogot nem akar kárpótlás nélkül elvenni, hogy a törvényhozásnak ne volna joga a jogot más alakban kiszolgáltatni. Oda terjed tehát kérelmem, méltóztassék az örökbér helyett a tulajdont megosztani, akár felében, akár harmadában, az már aztán alárendelt kérdés. A mit ő exciája Apponyi gróf mondott, hogy a kormánynak egyik első kötelessége, ügyelni arra, hogy eleje vettessék annak, hogy a jogi fogalmak meg ne ingattassanak, ebben igazat adok. De a kormánynak, kivált a mai viszonyok között, van azonkívül egy más kötelessége is, azon kötelessége, hogy a mely elvet nemcsak a közvélemény, hanem a törvényhozás is elfogadott, azon elv az egyes eoneret esetekre való alkalmazásában halomra ne í döntessek. | Apponyi György gr.: Azon erős érvek után, melyeket ő nagymélt. a minister ur épen most fel- j hozott, azt kellene gondolnom, hogy nem a fölött vitatkozunk most, vájjon azon elv, melyet a 35. §-ban I már megállapítottunk, megemlittessék-e a 3. §-ban I is, hanem, hogy maga e kérdés fölött vitatkozunk, mert azon érvek, melyeket felhozni hallottunk, az eszmét magát támadják meg. Különben azon eszmét a magam részéről én is pártolom, de azt hiszem, hogy nem ez volt a fő czél, hanem egy sokkal fontosabb, és a törvényhozásnak alkalmasint legelső elvét akartuk fentártani, t. i. azt, hogy a törvénynek visszaható ereje ne legyen, ezzel összehasonlítva azon csekély nyereség, mi egyik-másik földesúrnak ebből jönni fog, itt latba nem jő, hanem hogy semmi visszaható erőt ne tulajdonítsunk a törvénynek, ebben van oka annak, hogy a 35. §-ban megállapított elvet tökéletesen pártolom. A mi pedig azt illeti, hogy eltérés volna a pátenstől, és hogy a mi szövegezésünkkel kevesebbet mondunk ki ezen elv érdekében, mint a mit az 1848-iki törvényhozás megállapított, r

azt el nem fogadhatom. Kevesebbet tennénk akkor, ha a parÖgEMM KAPLÓ 188í/„. II. tensnek 15. §-a nem rendelné ugyanazon elveket, melyeket mi a 35-ik §-ban kimondunk. A t. minister ur máskép értelmezte a pátens 15. §-át, azt mondván, hogy az nem a múlt, hanem csak a jövő esetekről szól. Bocsánatot kérek, mi azt mondjuk, hogy az egyesség, ha jogérvényre jut, az fentaríandó, és a törvényhozás nem fogja azt ellenezni azért, mert a pátens oly esetre is hozatott, hol nem volt egyesség, és feltétel nélkäl adatott ki a nádlás, és már most, ha ezen esetben jött létre az ítélet és jogérvényes egyesség, ez azért, mert ellenkezőleg volt mondva a pátensben, nem bírna többé jogerővel? Én a 15. §-ban nem látok egyebet, mint provisiót, mely az 1856-iki törvényben is foglaltatik, alkalmasint ugyanazon okoknál fogva, mert a pátens sem akart visszaható erővel rendelkezni. Én legalább a pátens ezen szakaszát máskép nem értelmezhetem. Ennélfogva, miután e kérdés felett a jogügyi bizottság is behatóan tanácskozott, nem lehet tagadni, hogy némi scrupulusok támadtak, a mennyiben az hozatott fel, hogy szemben a pátens határozataival, itt a 35. §-t nem lehet hátrálni. Sokan ugy ugy értelmezték az 1836. törvényt s a pátens 4-dik szakaszát, hogy az kizárja azt, a mit a méltóságos főrendek most a 35. §-ban módosításként elfogadni méltóztattak. Akkor éreztük azt, hogy a szőnyegen levő munkálatban, mely nem pátens és mely e szerint nem ideiglenes, hanem állandó törvény lesz, világosabbaknak kell lennünk és nem kell alkalmat nyújtanunk arra, hogy ugyanazon kétségek támadhassanak, melyek a pátens szakaszának értelmezéséből keletkeztek. Nem akarok hoszadalmas lenni, hanem csak azt jegyzem meg, hogy itt eltérés a pátenstől egyátalában nincsen, és hogy a szóban levő módositványt részemről csak a világosság kedvéért tétetik, amennyiben abban röviden csak az mondatik, mi a 35. §-ban bővebben foglaltatik. A mi a második kérdést illeti, hogy a módositvány más helyre ezen vagy azon szavak után tétessék, én erre nagy súlyt nem fektetek és ha az egyátalán benne foglaltatik, én örömest hódolok a méltóságos főrendek e tekintetbcni végzésének. De részemről kénytelen vagyok azon nézetemet nyilvánítani, hogy minden esetre világosabb lesz az, ha a móJositvány nem fog beszuratni a már létező szövegbe, hanem mintegy ujabb bekezdés a szakasz 15