Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.

Ülésnapok - 1869-105

102 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. „birtok" szó helyett „birtokos" szót alkalmazni ajánlja a jogügyi bizottság. [Helyeslés) Apponyi Albert gr. jegyző {olvassa a 22. §-í). Majthényi Lászlő b. előadó: Ezen §-ra nézve is van egy észrevétel, a mely szintén kima­radt és a melyet pótlólag bátor vagyok előterjesz­teni. (Olvassa.) A 22-ik §-ra. Az úrbér behozata körül fen­forgott eltérésekből vonható téves magyarázatok elraellőzése tekintetéből a 22-ik §. b) pontja ekkép hangzanék: ,J>) a hol az úrbér végrehajtva nem'volt". Továbbá az úrbéri kapcsolatnak 1848-ban törvény által történt megszűnte folytában az úr­béri telek bel- és kültartozmanyainak eldaraboltan való szabad adásvevése, bár még a fentartott dara­bolási tilalom által hatóságilag némileg korlátozva volt, a földesurat az úrbéri törvények érfelmében megillető ellenőrzés tárgyát többé nem képezhette. Nem tartván tehát a ház méltányosnak, ho^iy a volt úrbéresek oly cselekvéseikből, melyekre nézve a volt földesúr a korlátozási jogát többé törvénye­sen nem érvényesíthette, a volt földesurakra nézve hátrányos következések vonathassanak, a szabad adásvevés létezésére állapított azon intézkedést, hogy ott, hol ez divatozott, maradványföldek fel­számításának helye nincs, az 1848-ik évre véli kor­látozandónak, melyet megelőzőleg a volt földes­úrnak az úrbéri telek eldarabolása és eladására a törvény befolyást engedett volt. S ennélfogva a 22-ik §. d) pontjábaneszavak: „a volt úrbéresek" — után e szavak „1848. év előtt" — e) pontjában e szó: „indíttatott" — után: „a mennyiben ennek elmulasztása az illetők között létrejött szó vagy írásbeli egyezség által nem igazolható" — heszu­ratott. Elnök: Ha senki sem szólalfel, a javasolt két módositvány tehát elfogadtatik. Apponyi György gr.: Nekem is van az e) pontra nézve egy módositványom. Az e) pont azt mondja: „a hol a maradvá­nyokra vonatkozó úrbéri rendbeszedési kereset 1857-ik évi június hó végéig meg nem indíttatott". A mélt. főrendek jobban fogják tudni, mint én, hogy a nyílt parancsolatokban, melyek az 1861-ik évi értekezlet által ideiglenesen törvényeknek ismer­tettek el, több ily megszorítás fordul elő. így van Erdélyre nézve az 1862-dik évideczember utolsó napja meghatározva, mint a kereset benyújtásának határideje. Egy más irányban az 18ő9-ik évnek nem tudom melyik napjára van kitűzve a határidő a kereset benyújtására. Még sok más példát is hoz­hatnék föl, szóval több ily megszorítások találtat­nak a kir. pátensekben, a melyek ideiglenesen tör­vényül elfogadtatnak. Igen jól tudom, hogy a tör­vényhozásnak több factorai, nevezetesen a képvi­selőház és a kormány, azon elvet fogadták el, hogy elvi hátrálásnak nem lehetne helye, vagyis hogy azoktól, a mik a nyilt parancsban elhatároztattak, és a melyek nyomán és alapján számtalan ügyek eldöntettek, hogy ezektől, mondom, elvbeli eltérés­nek helye nem lehet. Ezt a jogügyi bizottságban tökéletesen el is fogadtuk, hanem szükségesnek tartottuk mégis azt, hogy ily esetedben, a nélkül, hogy eltérés tör­ténnék, lehetőleg egy temperamentum állittassék föl, nehogy a summum jus summa injuriává váljék. Ezen temperamentumot abban találta a jogügyi bizottság, hogy mindazon kérdésekben, hol ily megszorítás van, a kereset benyújtásának elmu­lasztására nézve ezen föltétel tétessék közbe: „a mennyiben a kereset benyújtásának elmulasztá­sara az illetők között létrejött szó- vagy írásbeli szerződés által nem igazoltatnék". En ezen pontnál szükségesnek tartottam ezt fölemlíteni, mert ez épen azon kérdésekről szól, a melyekről a későbbi §§. szólanak, a hol a jogügyi bizottság ezen ínódositványt behozni javasolja. En az indítványtindokolom azzal, hogy apatens 1859-ben adatott ki és a határidő már is egy évvel későbbre volt kitűzve, és így az indítványt ezen idő rövid­sége már eléggé igazolja. Hogy némelyek a kere­set benyújtását elmulasztották, miután a földesúr és az úrbéresek között sok helyen egyezségek tör­téntek, az illetők nem találták szükségesnek be­nyújtani azt, én méltánytalannak találnám, hogy azok kárt valljanak és a törvény útjától elzárassa­nak. Az igaz, hogy erre nézve van a törvényben egy provisio, hogy minden jogérvényes ítélet és egyezség érintetlenül marad, de én azt tartom min­dig: „expressa docent" és azért épen ezen esetben és minden többi esetekben is ezt nem vélem feles­legesnek kimondani. Ha méltóztatnak ezen elvet itt is kimondani, akkor bátor vagyok már most ajánlani, ha pedig

Next

/
Oldalképek
Tartalom