Főrendiházi napló, 1869. II. kötet • 1870. augustus 4–1871. ápril 15.
Ülésnapok - 1869-105
94 CV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 9. §• „Pusztatelkek egyes részei, melyek 1848. január 1-je előtt" — a többi megmaradván. Elnök: Ha nincs észrevétel, a módositvány elfogadtatik. Apponyi Albert gr. jegyző {olvassa a 10.—13. szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 14-ik szakaszt). Majthényi László b. előadó : A 14-ik§-raa jogügyi bizottságnak egy észrevétele van, mely a nyomtatásból kimaradt. E módositvány igy hangzik: „azon földek, melyeket a volt jobbágyok az úrbéri állománynak akár az urbérben, akár későbbi rendbeszedés alkalmával megállapított mérven felül birnak", a többi megmarad. {Helyeslés.) Elnök: Ha nincs senkinek ellene észrevétele, határozatkép kimondhatom, hogy a méltóságos főrendek a módosítást elfogadják. {Helyeslés.) Pálffy Mór gr. : Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek ! Ne méltóztassanak szerénytelenségnek venni, ha én mint kontár a nagy művészek közt, bátor leszek egy stylaris észrevételt tenni. A második bekezdés ugy van szövegezve, mintha a maradvány-földektől szintén járna erdő és legelő. Azért azt gondolom, hogy sokkal világosabban lenne ezen §. máskép szerkesztve. Nem tudom, vájjon lehet-e már a második bekezdéshez szólani ? {Lehet! Lehet.') A 2-ik bekezdés ezt mondja : „Ezen földek a volt földesuraknak járandó s a birtokosok által fizetendő kárpótlás mellett a jelen birtokosoknál maradnak, a nélkül azonban, hogy e birtok-többlet a volt jobbágyokat a legelő és erdő elkülönzésénél nagyobb legelő és erdőilletményre jogosítaná föl, mint a mennyit az urbérben megállapított telkeik mérvéhez képest követelhetnek". Ebből az következik, hogy a maradvány-földek után szintén követelhetnek erdőt és legelőt. A méltóságos főrendek közül e tekintetben már többen megnyugtattak engem magánúton, hanem voltak olyanok is, kik véleményemet tökéletesen pártolták. Ennek következtében kész vagyok indítványomat írásban is benyújtani, mely szerint az elsőkét sor megmaradván, a 3-ikban tételnek: a nélkül, hogy e birtok-többlet a volt jobbágyokat a legelő és erdő elkülönzésénél valami legelő- és erdőilletményre jogosítaná föl; tehát a „nagyobb" szó helyett jönne: „valami", innét pedig: „minta mennyit..." a többi kihagyandó lenne. Én azt gondolom, hogy ez sokkal világosabb és rövidebb is; miután pedig a törvényt lehetőleg világosan kell szerkeszteni, ennélfogva én módosításomat, mint a mely a §-t világosabbá teszi, ajánlom a mélt. főrendeknek elfogadás végett. Horváth Boldizsár igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Ha bármi kétely férhetne ahoz, mit ért a kormány ezen második bekezdés alatt, én kijelentem, hogy akkor minden formulázáshoz készséggel hozzájárulnék, mely a kormány intentióját világosabban fejezné ki; azonban én nem tartom lehetőnek, hogy akárki is félremagyarázhassa ezen második bekezdést ; mert ebben világosan ki van mondva, hogy a jobbágyok nem követelhetnek a legelőből és erdőből többet, mint mennyit az urbérben megállapított telkeik mérvéhez képest követelhetnek. Például az urbérben meg van állapítva, hogy egy egésztelkes jobbágynak telke után 18 hold szántóföld és 6 hold rét; azonban azon jobbágy bír összesen nem 24, hanem 40 holdat, tehát 16 holddal többet, mint a mennyit birnia kellene az uri táblában megállapított telek mérvéhez képest. Ezen 16 hold tehát úrbéri maradvány, mire nézve világosan ki van mondva, hogy azután, azaz azon többlet után, mint telke mérvén felül bír, nem követelhet sem legelőből sem erdőből többet, mint a mennyi az úrbéri táblázatban megállapított telkes állomány mérve után jár. Én azt gondolom tehát, mélt. főrendek! hogy ez a szövegben oly világosan, határozottan van kifejezve, hogy itt minden formulázás felesleges ; noha én — mint kijelentettem — minden formulázást, mely még világosabban fejezné ki a kormány intentióját szívesen elfogadnék. De épen azért, mert kétely fér a kormány intentiójához, kötelességemnek tartom nyíltan kijelenteni, hogy a kormánynak soha sem volt intentiója, ellenkező elvet fölállítani. Cziráky János gr.: Nagymélt. elnök ur. mélt. főrendek! Bár Pálffy Mór ő nagyméltóságának aggodalmát nem osztom, ha némelyek mégis aggályt táplálnának, nézetem szerint talán ugy lehetne a dolgon segitni, hogy azt mondanók: „a nélkül azonban, hogy a volt jobbágyokat a legelő és erdő elkülönzésénél az úrbéri legelő és
