Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-15

56 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. béltartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadják, e szándékukat fólállás által nyilvánítani. (Megtörténik.) A méltóságos főrendek e törvényjavaslatot mind béltartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadván, e felől a képviselőház még ez ülés folyama alatt értesíttetni fog. Azért kérem a jegyző urat, hogy erre nézve a jegyzőkönyvi kivonatot rögtön szerkeszteni szíveskedjék, hogy az hitelesítés végett felolvastathassék. Az engedély-okmány felolvasását a méltóságos főrendek nem tartják szükségesnek ? (Nem!) Tehát azt felolvasottnak tekinti a főrendi ház. Következik a főrendi ház állandó jogügyi bizottságánakjelentése a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Mindenekelőtt fel fog olvastatni. Tisza Lajos jegyző (olvassa a jogügyi bizottság jelentéséi). Horváth Boldizsár, igazságügyminister : Mélt. főrendek! Azok után, miket a mélt. főrendek jogügyi bizottsága jelentésében oly tömören egybefoglalva előadott, nekem a törvényjavaslat indokolására nagyon kevés mondani valóm marad hátra. E törvényjavaslat, mely nagyméltóságtok asztalán fekszik, a mily rövid terjedelemre, oly nagy borderejére nézve. Messze ható gyökeres reform alapját képezi ez, az első lépés azon úton, mely hazai jogéletünk teljes átalakulásához vezet. Ugy hiszem, ma már alig van valaki e hazában, ki át ne volna hatva azon meggyőződéstől, hogy az igazságszolgáltatás terén nagy és lényeges reformra van szükségünk, hogy törvénykezésünknek égető hiányai nemcsak anyagi és erkölcsi fejlődésünkre hatnak zsibbasztólag, hanem okozatos egybefüggésben állanak még egy nagy erkölcsi hátránynyal is, mely abban áll, hogy a külföldnek, mely leginkább e téren jön velünk érintkezésbe, mely tehát törvénykezésünk hiányait szintúgy, vagy talán még inkább érzi mint mi, erkölcsi bclértékünk és műveltségünk fokának megítélésére nem a legkedvezőbb mérvet nyújtják. S én ezt igen fontos, igen lényeges szempontnak tartom. A nemzetek ugyanazon erkölcsi törvények alatt állanak, mint az egyének, és valamint az egyénnek, bármely osztályhoz tartozzék is, állása, befolyása azon társadalmi körre, melyben él. legnagyobb részben azon reputatiótól függ, melyet erkölcsi beiértékének kifejtése és megismertetése által maga irányában kelteni képes: szintúgy van ez a nemzetek életében is. És ezt legkevésbé szabad szem elől tévesztenie oly nemzetnek, mint mi vagyunk, mely az államok sorában csak most foglalta ismét vissza vesztett helyét, ha azt akarjuk, hogy szavazatunknak megszerezzük azon súlyt, mely különben hazánkat mind múltjánál, mind pedig fontos földirati és etnographiai helyzeténél fogva megilleti. (Helyeslés) A reformnak két módja van: vagy a létező intézmények javítása egyes részeiben, az alapnak és keretnek lényeges módosítása nélkül; vagy pedig azon mód, hogy a régi használhatlanná vált intézmények | uj intézményekkel cseréltessenek fel; tehát vagy I határozás vagy újonnan alakítás. A reform első módja nálunk az igazságszolgálI tatás terén nem lehetséges. Ősi jogrendszerünket halomra döntötték az 1848-ki törvények az által, hogy annak alapját, az ősiségét elvetették. Tudták ezt maguk azon törvényhozók is, és azért első teendőjöknek tartották kötelességévé tenni a ministeriumnak egy uj polgári törvénykönyv kidolgozását. Annyira szétbontá ezen intézkedés ősi rendszerünket, hogy még maga az absolut kormány is, mielőtt az osztrák polg. törvénykönyv uralmát 1853-ban Magyarországra is kiterjesztette volna, kénytelen volt a moratórium orvoslatához nyúlni és hazai jogéletünket legfőbb működésében ideiglenes szünetnek alávetni, sőt 1861-ben is, midőn alkotmányos életünk első hajnalsugarai a láthatáron ismét feltűntek, és midőn a feléledt magyar közjognak első | és fő követelménye az volt, hogy az absolut kormány hagyományai helyét alkotmányos törvényeink uralma foglalja el, még akkor is azon bölcs és kitűnő férfiú, ki azon időben hazai törvénykezésünknek élén állott, és a kit e ház ma is büszkén sorol ! tagjai közé, kénytelen volt alkura lépni az elmélet és a gyakorlat, a köz- és a magánjog ellentétes követelményeivel ; és inig egyrészről sietett a nemzet közjogi érzületének elégtételt adni azon elv kimonI dása által, hogy a magyar törvények érvénye és hatálya ismét visszaállittatik, másrészről ki kellett I elégítenie a napi jogélet szükségeit is, és így szülémlettek meg azon ideiglenes törvénykezési szabályok, melyek két ellentétes jogrendszernek vegyülékét i képezik ugyan, de a melyek nélkül nem lehetett