Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-4
IV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 15 hérmegye főispánja előterjesztett, nem ragaszkodik egyenesen ahhoz, hogy e tekintetben most mindenesetre változtatni kell, hanem azt mondotta: vájjon szükséges-e? és ha igen: miként szükséges? Azt gondolom, hogy az a bizottság, a melyre ezen teendő bizatik, meg fogja a dolgot vitatni és azon szakasznak értelmét megfontolni, s vagy azt fogja kimondani, hogy a törvény, illetőleg* a szabályok egyátalában nem tiltanak el a módosítástól, s ennélfogva indítványt fog előterjeszteni, hogy a házszabályok mikép módosíttassanak; vagy pedig azt fogja mondani, hogy a szabályok eltiltanak a módosítástól, vagy ha megengedhető is, de nem tartja most czél- és időszerűnek a módosítást. En a véleményadást nem tartom feleslegesnek, és azért pártolom az indítványt. (Helyeslés?) • Tisza Lajos: Nmélt. elnök! mélt. főrendek! Nem akarom e tárgy azon oldalát vitatni, kimagyarázható-e vagy nem a törvényből az, hogy a szabályok ezen ülésszak folyama alatt változtathatók ; hanem tisztán ott fogom fel a kérdést, a hol Apponyi gr. ő nmga felfogta, hogy vájjon most midőn ily alakban tán az utolsó országgyűlésen ül együtt a ház, helyes lesz-e a most fenforgó igen fontos kérdések elhatározásánál a tanácskozók számát kevesbíteni? Azt, hogy nem tiszta a törvénynek azon értelme, mely szerűit már ez ülésszakra lehet változtatni a házszabályokon, bizonyltja az, hogy ime felette diseussio van. Akkor tehát midőn a kérdés nem tiszta, akkor midőn éppen magát a a felsőházat érdeklőleg ily fontos kérdések fognak szőnyegre kerülni, megvallom, nem tartanám helyesnek, tán tapintatosnak sem, még szóba is hozni, hogy a szükséges tagok száma kevesbittessék. (Helyeslése) Vay Miklós h. id.: Az én meggyőződésem mélt. főrendek azok után, mikcí a hont-i és békési főispán urak felhoztak, még erösebb- arra nézve, hogy igenis megváltoztathatjuk a szabályokat az országgyűlés elején, elején pedig azért, mert mint helyesen mondatott, ez a ratio legis. Miért tették ezt a törvényhozók akkor, abba nem bocsátkozom, azt mindnyájan tudjuk és érezzük-, a kérdés egyszerűen az, tegyük-e, mert tehetjük ? Több megváltoztatni való van a szabályokban, de csak azon egy kérdés merül fel és nehézség, hogy gyakran nincsenek a főrendek elegendő számmal. E tekintetben, hogy figyelemmel kell lenni arra, hogy ha többen szükséges a változtatás, azt megtegyük, ez ellen nincs kifogásom ; de midőn az országgyűlés első teendői közé fog tartozni — kétségkívül saját óhajtásunk szerint is — e ház organisatiója, hogy akkor mi, épen ennek küszöbén állva, ily csekélységben módosítsuk a szerkezetet, meggyőződésem szerint nem szükséges. Mit méltóztatott mondani Fehérmegye nmlt. főispánja? Azt, hogy e kérdésre nézve, hogy szükséges-e, tehetjük-e, bizottságot küldjünk ki. Szerintem tehetjük, ez előttem nem kérdés, a szükségre nézve szintéi! tisztában vagyunk, hogy nem szükséges. 50 tagot ne tudnánk összehozni? Azt mondja ő nmga a másodelnök, hogy bizony nem; de én nem gondolom, hogy ily időben, midőn az utolsó ülésszak van, ne lehetne kimondani határozottan és moraliter kötelezőleg, hogy ily nagyszámú felsőházi tag-ok közül legyen hát együtt azon 50, hogy midőn a főrendiház organisatiója szóba jön, nem levén 50 tag, egynehány határozzon a többi sorsáról de nobis sine nobis, Véleményem az, ejtsük el az egész kérdést, hanem mondjuk ki egymás közt, hogy legyen mindig együtt 50 tag, százak közül csak összekerül. Én tehát e kérdést eiejtendőnek vélem. (Helyeslés.) Elnök; Ha nincs, ki szót kivan emelni, mindenekelőtt tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mintha az érintett indítványnak pusztán azon értelme lenne, hogy a főrendiház tanácskozásában résztvevők száma minden esetben leszállittassék. Erre nézve tisztába vagyok magammal, ellenkezőleg ott, hol érdemleges határozathozatalról van szó, törvényjavaslat elfogadásáról, én az 50 számot is keveslem, (Helyeslés.), s nem látom arányban e számot a kegyelmes királyi meghívó által egybehívott főrendek számával; hanem viszont kénytelen vagyök megvallani, hogy azon pusztán átvételi, pusztán alakszerű ülésekben az 50 szám sok. Erre nézve hivatkozom Anglia példájára, hol, ily alakszerű ülésekre 3 tag jelenléte is teljesen elégséges. Hogy törvénybe nem ütközik az indítvány, arról azok, kik az 1847—8-ki törvények alkotásában részt vettek, ugy hiszem, tanúságot tehetnek. Akkor én magam is szerencsés voltam a törvényhozás tagja lehetni, és jól emlékszem, hogy e 14-ik § azon záradéka csak arra vonatkozott, hogy az ülés elején alkotott szabályokon pillanatnyi többség szeszélye könnyen ne változtathasson (Helyeslés.) a mindennapi convenientia kedveért. Hogy tehát a íör-