Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.

Ülésnapok - 1869-37

XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 185 nagyrészben azon hatást, melyet a törvényjavaslat tanulmányozása alatt magam is tapasztaltam és mely hatástól egészen megválni még most nem vagyok képes. Előttem is feltűnt az a kérdés, vájjon nem kellett volna-e ezen intézménynek felállításával pénzügyeink és viszonyainknak virágzóbb állapotát bevárni, és vájjon nem érhettük volna be ezen idő alatt a pénzügyministerium által felállított főkönyvelési osztálylyal, a mire annál hajlandóbb lettem volna, minél nagyobb mértékben méltánylom, sőt csodálom, a pénzügyministeriumban fennálló számvitel remek elrendezését, a melyről egy nyomtatott ismertetésből értesültem. De ha daczára annak mégis egy önálló számvevőszék felállítása már is szükségesnek találtatott kérdem magamtól, vájjon be nem érhettük volna-e egy kisebb, egy czélszerübb s ennélfogva olcsóbb és igy viszonyainkkal inkább megférő intézménynyel, a helyett hogy ezen franczia közmondás szerint: „Le meilleur est 1'ennemi du bon" egy oly szerfelett nagy apparátus, és annak költségeivel terheljük az ugy is nagy mértékben igénybe vett államkincstárt. Az mondatott a körünkben levő igen í. ministerelnök ur által, hogy időelőtti volna ezen apparátus nagysága felett szót emelni, mert ennek elrendezése, szervezése és ügyrendéinek megállapítása csak ezután fog bekövetkezni. De bocsánatot kérek, előttem nem lehet ignota quaníitas az, a mi ezen intézmény létesítésére megkívántatni fog, ha azt akaijuk, hogy a közigazgatás minden ágába vágó roppant teendőknek kellőleg megfeleljen. Nem kétkedhetem abban sem, hogy a munkaszaporitás az illető számviteli osztályoknál nagy mértékben fog beállani, mert hogy csak egyet említsek, a mit a törvényjavaslat rendel, hogy t. i. valamennyi számvevőhivatalok havonkint kötelesek számadásaikat beküldeni, már ez által is senki sem fogja tagadni, — az illető hivatalok személyzetének igen nagy szaporítása és az ugy sem csekély kezelési költségek még sokkal nagyobbra való felemeltetése fog bekövetkezni. Ennélfogva én mindazon világos okok daczára, a melyek az igen t. miuister ur által előadattak, e tekintetben kénytelen vagyok "Wenkheim László igen t. barátommal kezet fogni, és attól tartok, hogy az apparátus igen nagy és igen költséges. De mellőzve ezt, nevelte, még mikor én a törvényjavaslatot tanulmányoztam, aggodalmamat és nem akarom mondani, ellenszenvemet, hanem viszszatetszésemet a túlságos tekintély , mely ezen számvevőszék elnökének és az ő felelőssége alatt működő collegiunmak, a ministeri tekintély rovására tulajdoníttatik, a mennyiben a számvevőszék a ministeriumtól független testületet képez, miután valamennyi ministerium számvevőségei, és számviteli osztályai, illetőleg tehát a ministerek alatt levő kezelő hivatalok, a számvevőszék korlátlanul gyakorolható ellenőrzése alá rendeltetnek, a mi által a felelősség és az azzal kapcsolatban álló tekintély a ministerektől és különösen a pénzügyministertől több teendőjével együtt elvonatik, és a számvevőszék elnökére ruháztatik át. De ezen törvényjavaslat különösen egyben még jobban le fogja szállítani a pénzügyminister tekintélyét. A mennyiben akként rendelkezik, hogy a számvevőszék ezen ellenőrzési processusban a minister alatt álló közegekkel közvetlenül érintkezik. Ha hozzá veszem még azt, hogy még a számvevőszék elnöke a tanácsosoknak kinevezésére nézve felterjesztését a törvényjavaslat szerint közvetlenül és a ministerium mellőzésével terjeszthetné a törvényjavaslat szerint ő Felsége elé: akkor bátran mondhatom, hogy e törvényjavaslat átaiában nem viseltetik a parlamentaris kormány-fonna és a felelős ministerek állása iránt gyöngéd figyelemmel, s miután az egész intézménynek szervezete mellőzhetlenül collegiális, azt hiszem, hogy ha igy jön létre, mint a törvényjavaslatban terveztetik, nem azt lehet mondani igy alakult — mert parlamentaris kormányformánk van — hanem azt keílend mondani: igy jön létre, jóllehet parlamentáris korniányformánk van. Mindezeknél fogva midőn ezen törvényjavaslatot tanulmányoztam, figyelmeztem arra, vájjon ezen szerkezet, a melynek, nem tagadhatni, a collegiális rendszerre emlékeztető zamatja van, beleilleszthető-e a parlamentaris kormányfonna gépezetébe. Hogy pedig épen én, a volt collegiális rendszernek egykori tényezője, a collegiális rendszer ellen észrevétel teszek, ezen csak az csodálkozhatnék, ki azt hinné, hogy a collegiális rendszer arra nézve, ki haladni akar, kellemes volt, — vagy ki nem részesült azon szerencsében, hogy minden törekvése az akkori Bécsben székelő államtanács