Főrendiházi napló, 1869. I. kötet • 1869 ápril 24–1870. augustus 3.
Ülésnapok - 1869-37
182 XXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Tisza Lajos jegyző {olvassa a jelentés első részéi). Elnök: Méltóztassanak a mélt. főrendek mindenek előtt a törvényjavaslat elveihez és lényegéhez szólani és kijelenteni: vájjon azt a részletes tárgyalás alapjául elfogadják-e? {Elfogadjuk!) Wenkheim László b.: Méltóságos főrendek! Az uralkodó szabadság és haladási vágyak korszakában igen bajos állása van a conservativ elvű törvényhozónak. Az alig törvénynyé vált eszmék, a melyek j mint egyedüli panacea állíttatnak fel, csakhamar, mint ki nem elégitők elejtetnek, vagy lényegesen módosíttatnak. A magyar törvényhozás a rósz gazdálkodás ellenében parlamentaris felelős ministeri rendszert állított fel és ezt kielégítőnek találta. De alig hogy lassankint ezen uj kormányrendszerhez hozzászoktunk, az már is nem találtatik elegendőnek, és szükségesnek látják egy uj szövevényes és igen költséges apparátus felállítását. Ily körülmények közt az, ki a fennálló törvényeket fentartani, és ily folytonos módosittatásuk ellen védelmezni akarja, természetesen bizonyos tartózkodással fogadja az ily indítványokat és így én magam is nem tagadhatom, hogy ezen törvényjavaslat bizonyos ellenszenvet idézett elő bennem. Azonban azért saját nézetem helyességébe annyira szerelmes nem vagyok, hogy az ellenkezőről ne hagyjam magamat meggyőzetni; sőt bátran merem nyilvánítani, hogy ha valamely törvény szükségességéről, czélszerüségéről s az országra nézve hasznosságáról meggyőződtetem, én azt teljes szivemből elismerem és pártolom. A mélt. főrendek kegyes bizalmánál fogva a jogügyi bizottság tagja lévén, szerencsés voltam annak tárgyalásaiban résztvenni, s ott bátor voltam nézeteim eltérését röviden indokolva előadni, nevezetesen azért, hogy az okoskodás fonalán felfogásom helytelenségéről, ha lehetséges, meggyőződjem. Feszült figyelemmel hallgattam végig a 3 napi tanácskozásokat, de én egyátalában nem voltam képes aggodalmaimat megnyugtatni, s azért méltóztassék megengedni, hogy ellenkező nézetemet bővebben indokolva, a mélt. főrendek előtt előadhassam. Mire van tulaj donképen az országnak szüksége pénzügyét és vagyonát illetőleg? Arra, hogy az országos pénzek az országgyűlés által meghatározott czélokra fordíttassanak, hogy a számadások rendesen a pénzügyi ministeriumhoz beterjesztessenek; arra, hogy ezen számadások ellenőriztessenek; hogy ezen ellenőrzés alapján a pénzügyminister által a költségvetés elkészíttessék és ezen költségvetés évenkint az országgyűlés elé terjesztessék; ezen költségvetés az országgyűlés által megállapittassék; átalában arra van szüksége az államnak, hogy az ország vagyonával és pénzével a pénzügyminister takarékosan gazdálkodjék. Már most az a kérdés, mikép teljesíttetik az államnak ezen kívánsága? Mindazon teendők és kötelességek, melyeket a jelen törvényjavaslat az államszámvevőszékre akar ruházni, s melyek a törvényjavaslat 15—22. czikkelyeiben felemlittetnek, mindazokat eddig a pénzügyministerium teljesítette, a mennyiben minden egyes ministerium részéről átveszi a számadásokát ellenőrzés végett. Sőt még az ország minden hatóságai is beküldik évnegyedenként számadásaikat, hogy ezek a központban ellenőriztessenek, a jelenleg is meglevő fő-könyvvezetési osztály által. Ezen kimutatás alapján a pénzügyminister elkészíti a költségvetést és azt az országgyűlésnek beterjeszti. Az országgyűlés pedig megvizsgálja ! ezen költségvetést, megvizsgál minden számadást, s megteszi rá észrevételeit és nyilvánítja kételyeit; sőt, ha jól vagyok értesülve, a pénzügyministert j bizonyos intézkedések módosítására, bizonyos adai tok benyújtására kényszeríti is, és ezt tudtommal 3 év alatt igen szigorúan, lelkiismeretesen és az ország teljes megnyugtatására teljesítette is. Mindezeknél fogva, mélt. főrendek, midőn mind azt, a mit egy újonnan felállítandó apparátusra akar a törvényhozás reá ruházni, a pénzügyminister 3 ! esztendőn keresztül csakugyan tett, gyakorolt s végrehajtott, midőn a központi hivatal saját kebelében fennálló fő-könyvvezetési osztály immár 3 éven keresztül szigorúan, lelkiismeretesen s igen helyesen ellenőrzi a költségvetést, megvizsgálja s igy illetőleg ellenőrzi, egyátalában nem látom indokolva annak szükségét, hogy akkor, midőn ez mind oly tökéletesen eszközöltetik, egy oly szövevényes és uj apparátus állittassék fel. Ennélfogva tehát én ! a számvevőszék felállításának szükségét nem látom I át. De van még egy más észrevételem. A magyar közjog szerint, régibb és ujabb idő• ben, az országos hivatalok és méltóságok betöltése 1 mindig királyi kinevezés utján eszközöltetett. Én a
